Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-79
79. országos ülés február 1. 1873. 393 gári elem egymásután minden községben, hol túlnyomó befolyással bir, arra fog törekedni, hogy külön törvényhatósággal ruháztassák föl a város. Én is, mint az előttem szóló tisztelt képviselő nr nem akarok külön indítványt tenni ; de figyelmeztetem a tisztelt házat és a ministeriumot, hogy igenis vegye szigorú gondos bírálat alá minden egyes esetben, ha vájjon hasznos, szükséges-e valamely rendezett tanácsú városnak külön törvényhatóságot engedélyezni, nem pedig csak statistikai adatok alapján, mint a jelen folyamodásokra nézve, azért, mert emez vagy amaz városnak 40 ezer vagy 20 ezer lakosa van, azt mindjárt külön törvényhatóság helyes gyakorlására képesnek tartani. Ezt figyelmeztetés végett megemlíteni szükségesnek véltem. (Helyeslés.) Tisza Kálmán: Én részemről egész egyenességgel kimondom, hogy ha elvontan a jelen kérdéstől tekintem azokat, a miket tisztelt képviselőtársam Csengery Antal elmondott, én azoknak legalább egy igen nagy részével egyetértek. Az első, mit megjegyzett/ hogy helytelen volt a megyékről és városokról egy törvényben intézkedni. Ezen nézetben annyira osztozom, hogy midőn a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyaltatott : épen ez volt az egyik szempont, melyből az ellen fölszólaltam, mert helytelennek tartottam akkor is, hogy a megyék és városok mind egy törvényben kívántassanak rendeztetni. Indítványt is tettünk; de indítványunk akkoriban nem talált viszhangra, megbuktunk vele, és igen örülök, hogy most a tisztelt túloldalnak egy — azt hiszem, hogy pártkülönbség nélkül mindnyájunk által becsült — tisztelt tagja, igazat ad akkori nézetünknek. (Helyeslés bal felől.) A mi a tisztelt képviselő ur nyilatkozatának azon részét illeti, hogy helyes-e Magyarországon átalában az amerikai viszonyok felé nagyon gyors léptekkel törekedni, elvontan tekintve e dolgot, ebben is igaza van ; mert én is azt hiszem, hogy egész átalánosságban nem lehet a községek és a kormány közt mindennemű közvetítőt elejteni; hanem hogy igen is szükség van egy közbenső hatóságra, melyet a megye képvisel. Csakhogy megjegyzem — és azt hiszem, hogy ő is ugy értette — én ugy értem e dolgot, hogy minden községre nézve nem nélkülözhető ugyan e megyei testület mint közvetítő, de vannak hazánkban is oly községek, melyek fejlettségűk- és értelmiségüknél fogva már nélkülözhetik ezen közvetítést, és melyekre nézve azt tartom, hiba' volna ezen közvetítőt föntartani. Egyébiránt azt hiszem, hogy a jelen esetben nem az lehet a kérdés, hogy elméletileg mi volna helyes, hanem a kérdés az, hogy mit mond a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény, és menyX&PV. H. SAPLÓ 18S. ni. KÖTBT. nyihen van elég téve e törvény rendeletének a szóban levő két városban. Ha már ezen concret esetet tekintem: akkor sem az egyik, sem a másik városra nézve azt, hogy neki a külön törvényhatóság joga megadassák, megtagadhatónak nem tartom; (Helyeslés bal felől) mert miként a minister indokolásából is kitetszik, azon föltételeknek, melyekhez egyedül köti a törvényhatóságokról szóló törvény ezen jog megadását, elég van téve. Én tehát azt gondolom, hogy ezen esetre vonatkozólag másról, mint ezen föltételekről, szó nem lehet. Miután pedig a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény megmondja, hogy mily föltételek alatt lehet bármely várost külön törvényhatósági joggal fölruházni; miután azon föltételeknek itt elég van téve : részemről arra kérem a tisztelt házat, hogy bármi legyen is egyikünk vagy másikunk elvont nézete a községi rendezésről, a törvény által kijelölt ösvényen maradván, méltóztassanak ezen két törvényjavaslatot megszavazni. (Helyeslés bal felöl.) Azon érvekre, melyek specialiter a regale-kérdés szempontjából hozattak föl, azt gondolom, már előttem is meg lett felelve. Én csak arra vagyok még bátor a tisztelt képviselő urat, a ki ezt fölhozta, figyelmeztetni, hogy ha állana is az, hogy nem lehet Hódmezővásárhelynek megadni azt, hogy külön törvényhatóságot képezzen, mert szemben a gróf Károlyi családdal, midőn a regalekérdés előjön, fél és bíró is volna egyszersmind, mert vagy saját érdeke mint községé, vagy egyes tagjainak, polgárainak érdeke állhatna szemben a földesúr érdekével, mondom hogy ha ez elvet fölállítjuk: akkor utoljára nem lehet törvényhatósági jogot adni senkinek és semminek, mert a megyékben is akárhányszor öszszeütközésbe jön a megye mint testület egyes emberrel, a megye, mint testület, egyes ember érdekével ; és akkor utoljára, ha mi azt akarnók, hogy olyan eset ne álljon elő, melyben az érdekekre nézve a hatóság, mint hatóság, összeütközésbe jön egyes emberrel: azt kellene mondani, hogy a ki Magyarországban lakik, a fölött csak Austriában lehet határozni. (Fölkiáltások a szélső balról: Ugy is vanl) Ha van törvény, ha van fölebbviteli fórum, és vannak törvényszékek, azok az érdekeknek ily összeütközése esetében a dolgot elintézik. (Helyeslés.) Kérem tehát a házat, hogy a két törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés bal felől.) Eötvös Károly : Tisztelt ház! Átalában én is abban a meggyőződésben vagyok, melyet Csengery képviselő ur jelezni méltóztatott; de nem volt szándékom külön fölszólalni, nem volt szándékom azért, mert én még kevésbbé, sokkal kevésbbé érzek magamban erőt és bátorságot, hogy az ellenkezővélemény áramlattal megküzdjek; azonban az előzmények után e meggyőződést kimondani, nemcsak 50
