Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-79

392 79. országos ülés február 1. 1873. előtérbe lép a megye. (Közbeszólás a szélső bal felől.) De igenis igy van. Ezt nem én mondom: Tocquille mondja, a ki legalaposabban érti az amerikai intézményeket. Hogy nálunk az ország minden részében megvan-e, és mennyire van meg azon önigazgatási elem, mely nemcsak azon teendőkre képes, a melyek a községben fordulnak elő, hanem azon teendőkre is, a melyek csak egy nagyobb, egy szélesebb körű terület ereje által tartathatnak fön, a mire hivatva vannak a megyék; hogy mondom nálunk előállott-e már ideje annak, hogy a megyéket gyöngítsük: azt részemről nem tudnám elhatározni, sőt az ország egyes részeire nézve határozottan az ellenkezőt kellene mondanom. (Tetszés jobb felől.) Egyébiránt, t. ház, sok mindennel függ össze ezen kérdés, a minek eldöntése, nézetem szerint, talán előzetesebb teendő volna, mint az egyes községeknek idő előtti kivétele a megyei kapcsolatból. Az országos administratio rendezésének kérdése ez. Egy képviselőtársunk azt mondotta egy hires beszédében, hogy az, a minek híjával vagyunk: a közigazgatási politika. Méltóztassanak meggyőződve lenni — lehet, hogy csalódom, nem követelek magamnak csalhatatlanságot, kivált, miután igen tekintélyes vélemények vannak ellenkező nézetben, — de az én nézetem az, hogy ily közigazgatási politikára nemcsak kormányunknak, de magának az országgyűlésnek szüksége van. Az országgyűlésnek is tisztába kellene jönnie azzal, hogyan akarja tehát véglegesen szervezni az administratiót. Választania kell azon rendszer között, mely az administrativ jogszolgáltatásra nézve, az administratio organismusának keretén belül, ugyanolyan forumokat állit föl, mint a milyenek fönállanak a törvénykezésre nézve, és a mely mellett egy egyszerű községből a niinisteriumot egyszerre nem halmozhatják el a teendőkkel, hanem egy középfokot is állit föl; vagy pedig választania kell azon rendszer közt, mely — mint mondám — Amerikában uralkodik, a hol nem a központi kormányzatot terhelik azon administrationális apróbb ügyek, a melyek a községekben naponkint felmerülnek; hanem a törvényhozások a legkisebb részletekig terjedő gonddal szerkesztik az administrativ jogot, és a hol aztán az itélő székek ellenőrzői az adminisíratiónak is. Én megvallom, hogy ezen utóbbi módot oly mérvben kifejteni, mint a hogyan ki van fejtve Amerikában: viszonyaink közt, nem tartom helyesnek ; a mi viszonyaink közt szükségesnek tartom az administrativ igazságszolgáltatásnak a törvénykezés formáit megközelitő rendezését; és ennélfogva az olyan községekre nézve, a melyek — mint mondám — még nem képviselik oly feltűnő mérvben az ipart és kereskedést, hogy a szó mai értelmében városoknak volnának nevezhetők: azt a kapcsolatot, a mely már most is gyenge, s a melyről méltóztatnak mondani, hogy már ma sem birja meg aközigazgatási költségeket, a domestica költségeit, sa mely kapcsolatot már most is nagyobbítani akarnák, a mennyiben több megyét akarnak itt-ott együvé foglalni: ezt a kapcsolatot, addig, mig az administratio formáinak végleges rendezéséről a törvényhozás nem intézkedik, én legalább lazítani nem óhajtanám. (Élénk helyeslés a jobb oldal felől.) Annál kevésbé óhajtanám, minél kevésbbé vagyok meggyőződve, hogy a megyei kötelékből kiválandó nagy községek, a melyek a többi községektől külön elemeket is alig képviselnek, képesek lesznek a maguk erején viselni mindazon fontos közigazgatási teendők terheit, a melyekre csupán a megyék községeinek összes ereje képes. Nem akarom tovább untatni a tisztelt házat e kérdés fejtegetésével; méltóztassék megfontolni a dolgot; én csak a magam szavazatát akartam igazolni; mint a melylyel nem járulhatok a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadásához. (Helyeslés jobb felöl.) zsedényi Ede : Sokkal fontosabbnak tartom az előttem szóló tisztelt képviselő ur által előterjesztett azon kérdést, vajon hazánk közigazgatási érdekei követelik-e azt, hogy ezen már úgyis igen sok törvényhatóságra darabolt országban a külön törvényhatóságok száma folyvást növekedjék, mintsem hogy arra ne figyelmeztetném a tisztelt házat és egyidejűleg a tisztelt ministeriumot, hogy a megyék, kerületek, és városok közti municipalis felosztás azon időben történt, midőn a nép különböző osztályai közt a kölcsönös bizalom és szeretet kapcsai igenis hiányoztak. De jelenleg, midőn mindnyájunk érdekei együvé forrtak, azon régi — hogy ugy mondjam, rozsdából ki kell lépni és összeolvadni az önigazgatás intézményeiben; mert ha mint az előttem szólott képviselő ur igen helyesen emiitette, a megyei hatóság alól egymás után ki fogjuk venni a legnépesebb, a legértelmesebb és legnagyobb községeket : egyrészt csökkenteni fogjuk a megyék vagy kerületek hatósága tekintélyét, befolyását, másrészről pedig szaporítani a közigazgatási költségeket, sőt véleményem szerint is kártékonyán fogunk hatni társadalmi viszonyainkra, midőn ily eljárás mellett mintegy kiküszöbölvén a polgári elemet a megyei bizottsági tanácskozásokból, (Helyeslés.) öregbíteni fogjuk azon idegenséget, mely, tagadni nem lehet, politikai életünk kifejtését még ma is igen sok megyében zavarja. Minden esetre kívánnunk kell, hogy a polgári elem tettleges részt vegyen a megyék tanácskozásaiban. Ha azonban ugy, mint ez Csongrádmegyében, hol Hódmezővásárhely városa polgárai a bizottsági tagok fele részét képezik, a többi megyei bizottmányokból a polgári elem ki fog vétetni: akkor, kérdem, hová fog az vezetni ? Akkor a pol-