Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-79
79. országos ülés február 1. 1873. 391 ;a tisztelt házat figyelmeztetni, arra ugyanis, hogyha gróf a Károlyi családnak joga van tiltakozni az ellen, hogy mig Hódmezővásárhely városában királyi kisebb haszonvételi jogokat gyakorol, addig Hódmezővásárhely külön-törvényhatóság ne lehessen, mert, a mint a külön vélemény mondja, Hódmezővásárhelynek egy saját úrbéri kötelezettségét ellenőrző és biráló törvényhatósággá emelése a dolog természetéből folyólag lehetetlen: akkor ugyanily elv alapján, ugyanily okoknál fogva Hódmezővásárhelynek is joga lenne tiltakozni az ellen, hogy mig a gróf Károlyi család Hódmezővásárhelyen ezen királyi kisebb haszonvételeket birni fogja : addig a Károlyi családnak egy tagja se lehessen belügyminister, mert közigazgatási ügyekben a belügyminister a legfőbb hatóság, és igy a Károlyi-család saját ügyeiben gyakorolna hatósági jogot. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy Hódmezővásárhely ezen eshetőleges tilalmát még az előttem szóló képviselő ur is igen gyarló dolognak tartaná! Én, tisztelt ház! Nagyváradon szerzett tapasztalásaimból merített példák után merem állítani, hogy valamely városnak törvényhatósági joggal való fölruházása legkevésbé sem sérti az azon városban gyakorolt kisebb haszonvételi jogokat. Hivatkozom az igen tisztelt kormányra, a belügyministerium jelenlevő tagjaira, hogy azóta, mióta Nagy-Várad városa külön törvényhatóság: e miatt közte és az illető uradalom közt merült-e föl csak a legkisebb súrlódás és emeltetett-e e miatt panasz? pedig ha sérelmek történtek volna, bizonyára e panasz sem maradt volna el. Egyébiránt, hogy ha a törvényhatóság sérelmes határozatokat hoz, azok ellenében a belügyministernél lehet orvoslást találni. így tehát a Károlyi család, ha talán Hódmezővásárhely nem tesz eleget kötelezettségének, ez ellen a belügyministeriumnál panaszt emelhet. Én ezért a IH-dik osztály véleményét el nem fogadhatom, és pártolom a központi bizottságét. (Helyeslés bal felől.) Csengery Antal: Tisztelt ház! Jól tudom, hogy azon nézettel, melyet elő akarok adni, talán egyedül állok ezen házban; de mégis kötelességemnek tartom röviden, — a mennyire egészségi állapotom engedi — nézeteimet e tárgyban kifejteni, csupán azért, hogy indokoljam szavazatomat, amelynél fogva ezen törvényjavaslat elfogadásához sem az ogyik, sem a másik városra nézve egyátalában nem járulhatok. (Halljuk! Halljuk!) Nekem a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény tárgyalásakor is meg voltak e tekintetben külön nézeteim, elmondottam azokat, osztályomban: leszavaztattam; közöltem pártunk több tekintélyes egyénével s a ministerium több tagjával, de mert azt tapasztaltam, hogy viszhangra nem találnak: szükségtelennek tartottam azokra nézve itt a házban sszót emelni, annyival inkább; mert azt láttam, hogy e tekintetben a pártok közt véleménykülönbség nincsen. Én, tisztelt képviselőház, nem helyeseltem már azt sem, hogy ugyanazon törvény keretében intézkedtek a megyékről, a községek egy részéről, az úgynevezett királyi városokról; oly intézkedés ez, amelyhez hasonlót külföldi törvényhozások — nem ok nélkül — nem mutatnak. Én a községeket akár királyi városok, akár nem királyi városok, külön rendeztem volna, és azután csupán azon királyivárosokat, a melyek az ipar és kereskedés elemeit oly kiválólag képviselik, hogy ezek által a szó mai értelmében vett városokat képezik, emeltem volna ki, mint külön törvényhatóságokat; mig a többi királyi városra nézve követtem volna azt az eljárást, a melyet követett az 1848-iki törvényhozás, a mely törvényhozás, ha nem is volt magával tisztában elveivel az utolsó részletekig ; (Mozgás a szélső bal oldalon) de a mely bizonyos helyes ösztön által vezéreltetett mindabban, a mit alkotott. Méltóztatnak tudni, hogy midőn az országos képviseletet rendezte: beolvasztotta a kisebb királyi városokat azon választókerületekbe, a melyeket az átalános országos képviselet rendezésénél fölállitani czélszerünek tartott. Tisztelt ház! Ha régen, midőn a megyékben még a karok és rendek székeltek, midőn a megyék a nemesség és aristokratia gyülhelyei voltak, oly gyülhelyek, a hol más joggal mértek nemesnek és nem-nemesnek, ha azon időkben minden önállóságra törekvő polgári elem ügy ekézett ezen kötelékből kibontakozni: ezt igen természetesnek fogjuk találni. De mivé alakult jelenleg a megye ? A megye többé nem egy kiváltságos osztály székhelye; a megye az összes népesség, egy bizonyos históriailag alakult terület összes községeinek képviselete, oly dolgok elintézésére hivatva, a melyek azon terület összes népességét közösen érdeklik. Ezen kapcsolatból rendre kiemelni a községeket: — hová fog ez vezetni ? A megyék megsemmisítésére. Tudom, hogy vannak, a kiknek ez az óhajtásuk! S nem mondom azt, hogy ez nem indokolható, hogy ez is nem jogosult irány. Két irány van a politikában a közigazgatás rendezését illetőleg: az, a melyet Európában követnek, és az, a melyet Amerika követ. Amerikában az állam után a legfőbb hatóság: a községek. Azonban tisztelt ház! ott is csak bizonyos módosításokkal uralkodik ezen rendszer. A mint dél felé megyünk, a mint az uniónak azon részei felé közeledünk, a hol az önálló közigazgatás elemei gyengülnek, a hol a községi életre kevesebb képesség mutatkozik, vagy olyan tulajdonok lépnek előtérbe, mint pl. a déli fajoknál, a melyek önkormányzatra kevésbbé vannak képesítve, mint az északi angol-szász faj: azt látjuk, hogy mindinkább
