Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-79
79. országos ülés február 1. 1873. 383 gabiró, ki akkor ugyanazon kerületnek képviselőjelöltje volt, nézete szerint, helytelenül vezette a birói választást, mert akkor a közigazgatási teendőkre Nemes szolgabíró által lett volna helyettesítve és állítja, hogy azon alkalommal Istóczy Győző •oly modorban viselte magát ő ellene, mely az egyéni szabadságot sérti, őt t. i. onnan kiparancsolta, és bezáratással is fenyegette. Ezen ügyben ő a megyéhez folyamodott és Istóczy ellen a fegyelmi eljárás megindítását kérte. annyival inkább, mert állítólag Istóczy a jegyzőkönyvet, nézete szerint, helytelenül, a tényállást elferdítve vette volna föl. A megyei bizottság, melyhez ezen ügy a főispán által utasíttatott, nyilvános ülésben tárgyalta ezen ügyet és a tárgyalás folyamában kiderítette, miszerint Nemes szolgabíró korántsem a szolgabírói teendők vezetésére, hanem csak a választási kihágások tárgyában teendő intézkedésekre volt kiküldve, Istóczy tehát a közigazgatási teendőket kötelességszerüleg volt teljesítendő; ampával inkább, mert maga Nemes szolgabíró kérte föl őt a biróválasztás eszközlésére; kiderítette a megyei bizottság azt, miszerint nem hainisittatott meg a tényállás, kiderítette, miszerint Istóczy magát a törvény korlátai közt tartotta ; Horvátlmak tehát semmi alapos panasza a törvény megsértése miatt nem lehet, és ezek alapján kimondta egyszersmind azt is, hogy a tisztviselő ártatlan, és a tisztviselő rágalmazása végett Horváth ellen a bűnvádi kereset megindítandó, és e czélból az iratok átteendök a királyi ügyészséghez. Ezen értelemben adott be folyamodványt Horváth a belügyministerhez is, a beliigyminister pedig az előbb előadott indokok alapján a megyei bizottság eljárását helybenhagyta. A kérvény tárgya tehát az, miszerint ezen határozata a megyének megsemmisíttessék, a minister pedig, mert ugyanazon indokból helybenhagyta a határozatot, felelősségre vonassék. A kérvényi bizottság, — mint fönucbb mondám — a kérvényt közölte Istóczyval, ő beadta igazolását, a mely az előadottak valóságát okmányok alapján tanúsítja. Megemlittetik abban az is, hogy Horváth első panaszát, nem mint magános <ember, hanem mint a baloldali kör elnöke adta be, .s igy, nézetem szerint, az egész eljárás inkább pártoskodási gyűlöletből származott, mely az idecsatolt okmányok szerint a megyei bizottság fölülvizsgálata és kiderítése folytán tökéletesen alaptalannak bizonyult. Ennek folytán a kérvényi bizottság azon véleményben volt, hogy ezen illetékesen elintézett ügy fölött a ház fölülbirálatot hozni egyátalában nem hivatott. A minister pedig, midőn saját fölfogása szerint a megye határozatát helybenhagyta: sem hatáskörét tul nem lépte, sem semmiféle törvényt meg nem sértett, s igy további, a lisztéit ház által teendő intézkedésnek helye nincs. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház a kérvényi bizottság véleményét? {Elfogadjuk.) Tehát elfogadtatott. Steiger Gyula előadó: Tisztelt ház! Van szerencsém a 4. sorszám alattTemes, Arad, Heves, Külső-Szolnok, Fehér és Nagy-Kikinda törvényhatóságok kérvényét bemutatni, melyek mindnyájan azt kérik, hogy 1873-iki költségvetésük azon összegben hagyassák helyben és utalványoztassék az állam pénztárából, melyet ők közigazgatási költségeik fedezésére, mint multhatlanul szükségest, a belügyministernek kimutattak. Előterjesztik, hogy a folyamodd megyék, kivévén a nagy-kikindai kerületet, mely egészen más eljárás alá esik, mindegyike olyan mennyiségű adót fizet, hogy az adóból minden adóforint után 7 krajezár számitandó pótlék a közigazgatás vitelére elégséges, s mindennek daczára a belügyminister nemcsak az általok fizetett adónak megfelelő összeget nem utalványozta, de nem utalványozta még azon összeget sem, mely nélkül a közigazgatást vinni, nézetük szerint, teljes lehetetlen. Kérik tehát a tisztelt házat, hogy ezen rendkívüli fontos ügyben méltóztassék a lehető legüdvösebben és leggyorsabban intézkedni, hogy az összegek kiutalványoztassanak; ellenkező esetben az egész közigazgatás fönakadna. A kérvényi bizottság a lehető legnagyobb figyelemre méltatta ez ügyet; belátta, hogy a megyék e fölterjesztését egyszerűen elintézés végett kiadni nem lehet, s ebben valamely meritoriális határozatot kell hozni; mert nem volt a kérvényi bizottság előtt ismeretlen azon tény, hogy ha a tisztelt ház nem intézkedik, a közigazgatásban csakugyan a legnagyobb zavarok állhatnak elő. De nem mellőzhette a kérvényi bizottság, e kérvényekkel szemben, a törvényhozás azon intézkedéseit sem, melyek már fönállanak, t. i. az 1870: XLII. és az 1872: V. törvényczikket. Méltóztatnak tudni, hogy az 1870: XLII. törvényczikk meghagyja a bel- és pénzügyministernek, hogy a törvényhatóságok közigazgatási költségeinek fedezéséről terjeszszenek elő egy organicus törvényjavaslatot. Be azt is méltóztatik a tisztelt ház tudni, hogy 1870-ben elhatároztatott, hogy addig, mig ezen törvény meghozatik: a megyék közigazgatási költségei az állam által fedeztetnek bizonyos, a ministernek előszabott arányban. Az 1872-iki V. törvényezikk ugyanazon arányt, mely 1870-ben a belügyministernek előszabatott, 1872-re is föntartatni rendelte, ugy, hogy a minister ma e törvény által martius végéig kötve levén, nincs azon helyzetben, hogy a megyék kérelmét bármi utón teljesíthesse. Ily körülmények közt a kérvényi bizottság következő véleményt bátorkodik a tisztelt háznak elfogadás végett ajánlani:
