Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-79
79. országos ülés február 1. 1873. 379 elleni merényleteket, melyeket Zalamegyében a nagyban demoralisált szolgalelkek elkövettek, azonban annyit kijelenteni szükségesnek látok, hogy nem elégednek meg az ily eszközöknek a választási mozgalmak alatti alkalmazásával, hanem a visszaéléseket a választás után is folytatják, s egy ily a választások után elkövetett visszaélést óhajtok interpellatióm tárgyává tenni: s miután interpellatióm tartalmában beníoglaltatik maga a tényállás, annak bővebb indokolásától elállók, s a tisztelt ház engedelmével fölolvasom interpellatiómat amely ekként hangzik: Interpellatio a tisztelt belügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása arról, hogy Zalamegye Kottori mezőváros választó polgárai, a Letenyén múlt évi augustus 22-én megejtett képviselő-választás irtán lett hazaérkezésük alkalmával, egyedül azon okból, mert a város-házára a megválasztott képviselő nevével ellátott, zászlót is kitűzni megkisérlék, a városi jegyző fölhívására, az oda a szabad választás korlátozását illetőleg a megfélemlítés czéhjából elhelyezett huszárcsapat által kíméletlenül megtámadtattak s közidök többen súlyosan megsebesíttettek ? 2. S van-e tudomása azon eredeti látleletekel ellátott folyamodásról, melyet a megsebesült kottori város polgárai minister úrhoz még múlt évi october 2-án postára adtak ? 3. S ha mindezekről a felelősség érzete szülte tudomást magának a minister ur szerzett, vagy szerzend: fog - e ezen az elkövetett temérdek visszaélések közepett is kimagasló s valóban vérfagylaló visszaélés elkövetői ellen szigorú vizsgálatot elrendelni s átalában minő elégtételt fog adni a megsértett törvény, megtámadott polgári jog s lábbal tapodt személybiztonságnak ? (Helyeslés bal felől) ELNÖK: Közöltetni fog a belügyminister úrral. Lázár Ádám: Tisztelt ház! Igen fontos ügyben a magyar keleti vasutat érdeklőleg kívánok a jelen nem levő közmunka s közlekedési minister úrhoz egy interpellatiót intézni. Magyarországban ugy látszik jelenleg a deficitek korát éljük, vannak ugyan némelyek, kik Magyarországot az adócsinálás és az elégületlenség által reménylik nagygyá teremteni. Részemről nem irigylem azok dicsőségét, kik ilyen kilátásba helyezett jövőt akarnak a népnek osztályrészül juttatni. A közelebbi időben a bel- és külföldi lapokat a keleti vasút kérdése mintegy kisértet járja. E tekintetben részint tájékozásul az illető közleményekre nézve, részint fölolvasandó interpellatióm indokolása végett, szabadságot veszek magamnak egy a legközelebbi napokban ugy a kormány színezetű, mint ellenzéki lapokban minden további magyarázat, minden további fölvilágositás és helyreigazítás nélkül reprodncált, a „ Frankfurter Zeitung "-ban megjelent egy érdekes czikket, fölolvasni (Zaj! Fölkiáltások jobb felől: Nem leheti) Tehát tartalmát fogom elmondani. (Fölkiáltások: Ezt lehet.) Ezen hirlapczikk szerint az állíttatik ug3 r anis, hogy a „Frankfurter Zeitung" által, mely igen érdeklődik a kelet 1 ' vasút iránt, oly hírek terjednek el, miszerint ezen vasúti vállalkozók 20 millió deficitet ütöttek volna ki, mely deficit tisztába hozására különböző tervek merültek föl. Hirszerint a terv az lenne, hogy a magyar kormány a 20 millió deficitet saját vállaira, illetőleg az adófizető polgárok vállaira áttenni szándékozik a nélkül, hogy az illető bűnösöket ez irányban bővebben kinyomozni igyekeznék. A tisztelt ház meg nem engedvén fölolvasását ezen czikknek, röviden fölolvasom interpellatiómat, amely ezen vasúti ügyet annál fontosabbá teszi, mivel a keleti vasútnak, daczára e tárgybani két törvényczikknek, mindeddig bizonyos vonal részei, amelyek épen ezen 20 milliós deficit által vannak érdekelve, mindé máig meg nem nyittattak és a forgalomnak át nem adattak, következőképen e részben csak a közlekedési minister ur adhat bővebb fölvilágosítást, amelyet annyival inkább elvár tőle az ország, miután nagyobb fölvilágosítást és felelősséget vár az ország a ministertől, semhogy az említett hírek, melyeknek valódiságát legkevésbbé sem szeretem hinni, oly színben tüntessék föl Magyarországot, hogy azon hírek részint közbitelére zsibbasztólag hassanak, részint pedig közforgalmi eszközei gyors létrehozását akadályozzák. Interpellatióm következőleg hangzik (olvassa): Interpellatio a közmunka és közlekedési minister úrhoz. Miután a>: 1868. XLV. törvényczikk 2. §-a szerint a magyar keleti vasútnak fővonala Nagyváradtól Kolozsváron, Tövisen, Segesváron át Brassóig, ugy b) szerint tekintettel az 1870. XXIX. törvényczikkre Kolozsvártól Székely-Kocsárdon át MarosVásárhelyig terjedvén, 1872. október l-ig kiépítendő és a forgalomnak átadandó lesz vala; miután azonban ezek közül a segesvár-brassói és a kolozsvár-székely-kocsárcli szakaszok a kitűzött időben nem nyíltak meg, sőt biztos értesülés szerint ezen vasút hivatalnoaihoz rendelet ment volna számadásaik bezárása végett, mert ezután ezen vasút állami lenne; miután végül a nyilvánosságra jutott hírlapi közlemények, jelesen a frankfurti újság czikke szerint oly hírek keringnek, mintha a magyar kormány talán 20 millió deficitet akarna elvállalni, és ez által a különben is eléggé sújtott adófizetőket terhelni,, 48*
