Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-75
75. országos ülés január 28. 1873. 201 fosztva, vagy a szegény községeknek, melyek az igazságtalanul és törvénytelenül reájok vetett nagy földadók miatt tönkrejirtottak, mert e megyében, hol különben a föld a legsilányabb, nagyobb része nem is termőföld, hanem kőszikla, melyen nemcsak gabona és széna nem terein, de még árvafenyü sem. És ezen föld fel van véve első osztályú földnek és ezért több évek óta exequálják a népet. Folyamodtak ezek szegények mindenfelé, azon ajánlatot tették a kormánynak, hogy átengedik magát a földet ingyen, csakhogy szabaduljanak az igazságtalan adótól, mert amit napszámban keresnek, azt a végrehajtók elveszik tőlük a kőszikla földek után rovott első osztályú adóban; s miután mindenünnen elutasították, végre a megyei hatóság fölkarolta az ügyet és a kormánytól vizsgálatot kért, jelentvén, hogy ha nem lesz segitve a dolgon hamarjában: a megye nagyobb része nem fog állani adózó népből, hanem földönfutó koldusokból. A kormány azonban azt felelte: hogy az bizony meglehet, de ő nem tehet róla, nem segíthet! Hogy igazoljam, miért foglalkoztam előadásomban a jelenlegi rendszerrel és a kormány eljárásával többet, mint a pénzügygyei: szükségesnek látom megjegyezni, hogy én a jelenlegi nagy pénzzavar és óriási deficit egyik főokát magában a rendszerben és a kormány politikájában látom; mert a kormány pártérdekü erőszakos és természetellenes politikát követ,. Már pedig tudvalevő dolog az, hogy midőn valamely természetellenes erőszakos dolgot akarunk 'végrehajtani, erre sokkal több munkaerő kívántatik és a dijázásnak is nagyobbnak kell lennie. Így van ez a kormánynál is, hogy ha természetellenes és erőszakoskodó politikát követ : akkor sok embert le kell kenyereznie és nagyon dijazni kell őket ; mert hogy ha a mostani igen költséges és valóban czélhoz nem vezető complicált bírósági szervezet helyett behoznák a szóbeliséget: kétségkívül a bírák jelenlegi számának egy negyedrésze sem kívántatnék meg, s így a bírósági költségek sem volnának oly nagyok. De a kormány ezt nem teszi, mert akkor kénytelen volna a szóbelüeg tárgyaló bíráknál a nép nyelvét használni. Ettől pedig a kormány irtózik és minden bíróságnál kiküszöböli a nép nyelvét, s a magyar nyelvet erőszakolja. Sőt tudvalevő dolog az is, hogy a kormány gyakran, amidőn nem-magyar nemzetek ellen ezek kárára akar valamit végrehajtani: erre nem elégségesek saját emberei, hanem szükséges azon nemzetiség embereiből is felfogadni, fizetni néhányat. Ezeket pedig igen jól kell dijazni, hogy saját vérük és önmagok ellen dolgozzanak, s lelkiismeretüket elaltassák. Ily egyéneket meg is nevezhetnék, de minek ? A kormány tigy is ismeri őket, mert azok drága csemegéik és oly portékát, melj nagyon drága, nem szoktunk oly hamar elfeledni. Azt hiszem, hogy Gorove tisztelt képviselő ur igen helyesen hivatkozott az isteni gondviselésre és segedelemre. Én is abban a hiedelemben vagyok, hogy a mostani rendszer, a mostani politikának további folytatása mellett az országot a végpusztulástól csak az isteni gondviselés valami csoda által mentheti meg, ha netán még most is csodát akarna művelni. S én, tisztelt képviselelőház, azt hiszem, hogy ha valamely kormány önmaga beismeri azt, hogy ő az ország bajain nem tud, nem képes segíteni és a népnek igazságot szolgáltatni: akkor nem teljesiti kötelességét azáltal, miszerint azt szokta irni, hogy az bizony meglehet, de én nem segíthetek, nem tehetek semmit, S ha a kormánynak az ország és a nép érdeke szivén fekszik és azt tartja szem előtt és nem a saját érdekét : akkor ha meggyőződött, hogy nem tud a bajon segíteni, kötelessége a kormányról lelépni és helyét oly egyéneknek adni át, kik tudnak és képesek is a bajon segíteni. Ebből következtetve, tisztelt ház, mint fönebb kimutatám a kormány a maga irataiban is nyilatkozott, hogy ő nem tud, nem képes segíteni az ország baján, s a népnek igazságot szolgálni: én tehát azt hiszem, hogy az olyan kormányt a képviselőháznak volna kötelessége törvényes eszközökkel a lelépésre kényszeríteni és pedig szerintem törvényes és nagyon is czélszerü eszköz volna az, a kormánynak nem szavazni meg a költségvetést. Ennélfogva, tisztelt ház, én a jelenlegi kormánynak a költségvetést meg nem szavazom és ennek folytán el sem fogadom a pénzügyi bizottság jelentését átalánosságban sem. hanem pártolom a Helfy Ignácz és társai által aláirt és beadott határozati javaslatot. (Helyeslés szélső hal felől.) Csáky Tivadar gr. i Tisztelt ház! Azon ellentétes nézetek, melyek a jelenlegi költségvetési vita alatt itt nyilvánultak, legpraegnansabb kifejezést találnak Gorove és Zsedényi igen tisztelt képviselő urak előadásában. Én azt hiszem, hogy — ugy mint többnyire — itt is a szélső nézetek közt fekszik az igazság. Részemről legalább, midőn Gorove igen tisztelt képviselő urnák azon nézetét, hogy az eszközölt befektetések nemcsak szükségesek, de elkerülhetetlenek is voltak, és hogy e téren a nemzet nagy kára és hátramaradása nélkül meg sem állhatunk, egészen és teljes mérvben elfogadom: akkor elismerem Zsedényi képviselő ur azon állításainak jogosultságát is, melyekkel államügyi kezelésünk költséges voltát ecsetelte. Ezen rövid bevezetés után és ebből folyólag nézetemet pénzügyi helyzetünkről abban fejezem ki, hogy én azt aggodalomra okot szolgáltatónak nem tekintem. De a kérdés ezen oldalához nem fogok 37*
