Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-75

292 75. országos ülés január 28. 1873. hozzászólani, nem azért, mert azon nézet, melyhez én is járulok, előttem már fényesen és vélekedésem szerint megczáfolhatatlan számokkal és tényekkel bebizonyíttatott, és főleg azért, nem, mert a jelenlegi költségvetési vitában résztvett szónokok többnyire a kérdésnek ezen oldalához szólván, alig lennék képes annak megvilágositásához figyelmet érdemlő ujabb érvekkel vagy adatokkal járulni; azonban szólni akarok a tisztelt ház kegyes engedelmével és a vita jelenlegi stádiumához illő rövidséggel a kérdésnek azon oldalához, hogyan lehessen vélekedésem szerint a legczélszerübben a tényleg előttünk fekvő deficit fedezéséről gondoskodni, (Halljuk!) illetőleg annak megszüntetését eszközölni. Kezdem ez utóbbinál. Annyira hangoztatott itt e házban az, hogy okulva a multak hibáin és tapasztalatain, ne engedjük át magunkat az önámitásnak, hogy én ezen bölcs intés benyomása alatt kényszerítve vagyok azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy a deficitet sem ez évben sem a jövő évben, de igen valószínűleg még egynehány év múlva sem leszünk képesek előirányzatainkból és költségvetéseinkből kiküszöbölni. És itt megjegyzem azt, hogy ezen állításommal a budgetet átalánosságában értem, különbséget nem téve a rendes és rendkívüli közt, mely megkülönböztetést én az önámitás egy bizonyos nemének tartok, nevezetesen ott, ahol — mint nálunk — a rendkívüli budget majdnem kizárólag oly tételekből áll, melyek mint beruházási és culturai czélokra szánt kiadások, — ha hátramenetelt nem akarunk — okvetetlenül szükségesek lévén, még több évek sorain át mindig elő fognak fordulni. Ha tehát, mint mondám, a jelenleg tagadhatatlanul létező és valószínűleg a jövőben is előforduló deficittel állunk szemben s azt elenyésztetni képesek nem vagyunk: minden esetre annak fedezéséről kell gondoskodnunk. A fedezés megtakarítás, államjövedelmek emelése, vagy államvagyon értékesitése által eszközölhető. Ami, tisztelt ház, a megtakarításokat illeti, szexintem kétséget nem szenved az, hogy oly központi szervezetnél, oly behajtási kezelésnél, mint amilyen a mienk, mely a világon aránylag talán a legdrágább : megtakarítás kétségtelenül eszközölhető. És e tekintetben igen helyesnek tartom a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott bizottság kiküldetését, és meg vagyok győződve, hogy ezen bizottság eredményeket is fog fölmutathatni, föltéve, hogy a bureaukraticus hagyományokkal szakit, és figyelembe veendi azon reformjavaslatokat, melyeket Lónyay gr. utolsó felszólalásával elősorolt és melyeknek elveivel mint a tisztelt pénzügyminister ur nyilatkozatából is kivehető, amit én örömmel constatálhatok, a kormány is egyetért. De nem hiszem, tisztelt ház, hogy ezen megtakarítások elegendők, volnának a deficit fedezésére, legkcvésbbé akkor, mikor költségeinket nem kevesbíthetjük, sőt azokat — nevezetesen a culturai és népnevelési czélokra szolgálókat — velem együtt sokan fokozni kívánják. így tehát nem maradna egyéb hátra, mint a jövedelem emeléshez, vagy magyarán mondva adófölemeléshez fordulni. Én, tisztelt ház, kijelentem, hogy részemről sem a földadó, sem más jelenleg létező adónem fölemelését el nem fogadhatom, hozzá nem járulhatok. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy hat évi működés után a nép tőlünk egyebet vár, mint terheinek fölemelését, főkép akkor, midőn bizonyos feudális békók alól mint aminő például a regale jog, sem mentettük föl. (Helyeslés bal felől) Ezen benső meggyőződésemet kifejezni kötelességemnek tartottam és leginkább ezért szólaltam föl. Azt mondják ugyan, tisztelt ház, hogy itt nem annyira adófölemelésről, mint bizonyos rectificatióról és részint, mint például a bélyegnél, — ha ugy fejezhetem ki magamat — fiskális rendelkezésekről van szó. De én, tisztelt ház, a jelen perczben ezeket sem fogadhatom el. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy az államélet minden árnyalataiban, ugy a pénzügyekben is, egy összevágó, összefüggő, átgondolt szerves egésztől lehet csak eredményeket várni, és azért félintézkedéseket provisoriumok alkotását, mint ezt más téren is tapasztaltuk: veszedelmes experimentationak tartok. ívem kívánok tehát a földadóra vonatkozólag ideiglenes intézkedést; de a sok évet és több milliót igénylő katasteri munkálat elkészítését sem tartom okvetetlenül szükségesnek, és azt hiszem, hogy a létező különbözetek kiegyenlítése más, egyszerűbb, könnyebb alapon is rövid idő alatt keresztülvihető. (Halljuk!) Ha azon munkálatok alapján a földadó igazságosabb arányban lesz felosztva; ha a többi adónemek ezen legfontosabbikkal arányba lesznek hozva, szóval egy teljes, tökéletes reformált adórendszer lesz alkotva : csak akkor várok ezen forrásból magasabb jövedelmet, és pedig meggyőződésem sze»rint átalánosságban véve az adózók nagyobb terheltetése nélkül. Ezek után, tisztelt ház, ki kell nyilatkoztatnom, hogy jelenleg csak oly uj adó megszavazásához járulhatnék , a mely fényűzési czikkeket terhelne meg. De ha ily módon a fedezés adófölemelés nélkül jelenleg nem várható, azt pedig, hogy ideiglenes intézkedésekkel segítsünk a bajon, nem kívánom: nem marad egyéb hátra, mint az állam activáinak értékesitése által a fedezésről gondoskodni. Okvetetlenül szükségesnek tartom azonban még megjegyezni, hogy ideiglenes rendelkezések által a I deficit fedezését lehetetlennek is tartom, lehetetlen-