Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-75

290 75. országos ülés január 28. 1873. # többség, nyelvén is mondja ki a megyei bizottság határozatát; vagy ha ő maga nem tud románul, mondassa ki mással, és magyarázza a többségnek, hogy tudhassa a többség is, mit végzett a bizottság. Ezen végzést a megyei bizottság egyhangúlag hozta, maga az elnöklő főispán is helyeselte, s senki ellene nem szólott, és ugy hiszem, hogy a kiben a méltányosságnak s igazságnak legkisebb szikrája van, nem is mondhat ellene semmit: és mégis mikor a belügyminister ur a neki hivatalból felküldött jegyzőkönyvi másolatból ezt megtudta, ezen határozatot megsemmisitette, s azt mondotta, hogy nem szükséges s nem kell csak az állami nyelven kimondani a határozatot. Már engedelmet kérek, a minister ur felfogása és igazságszeretete szerint a többségnek nem szabad, nem kell tudnia, hogy mit végzett a megyei bizottság; tehát azon megyében, hol a románok többségben vannak, ott nem szabad, nem kell nekik azt sem tudni, hogy mit végzett a bizottság ? ! Továbbá mindnyájan tudjuk, hogy a községi törvényben világosan és félremagj^arázhatatlanul az áll, hogy nem lehet községi képviselő az, ki a községgel számadási viszonyban áll. Tudjuk továbbá, hogy a törvényben szintén benne van az, hogy a községi képviseletet összeállítja első rendben a község, második rendben felfolyamodás következtében a megyei törvényhatóság véglegesen határoz, s igy a megye-közönség határozatától fölebbezésnek nincs helye. És Kőrös-Bánya községe mégis fölvett a virilisek közé hét-nyolcz oly egyént, kik a község pénztárának száz és ezer forintnyi összegekkel tartoznak, vagy községi ingatlan vagyont tartanak haszonbérben, és nem fizetik sem a %-ot, sem a haszonbért, minek következtében be is panaszoltattak. Ezért némelyek folyamodtak a megyei törvényhatósághoz, és ez a törvénynek tiszteletben tartása mellet azt határozta, hogy kitöröltessenek. És daczára annak, hogy itt felfolyamodásnak nincs helye, némelyik felfolyamodott egyenesen a ministeriumhoz, és a minister a törvény tiszteletbentartása helyett meghagyta a törvényhatóságnak, hogy az összes irományokat küldje fel ; az irományok fölterjesztetvén, a minister azt válaszolta, hogy azért, mert valaki pénzzel tartozik a községnek, vagy vagyonát tartja haszonbérben, azért nem áll számadási viszonyban i\ községgel s a képviselők közé fölvétetni rendelte. — És miért követte el a minister ezen dupla törvénysértést ? csak azért, mert reményiette, hogy azon községben többségre hozza a magyar elemet. Ha ily kisebb esetben kétszeresen megsértik a törvényt, mi.történik nagyobb esetben? Pedig a belügyminister urnák tudnia kell azt, hogy ha a törvényeket a kormány maga lábbal tiporja s sérti: azok szükséges moráljukat elvesztik; már pedig azon ország szerintem igen szerencsétlen, a hol a törvényeknek moráljok nincsen, és ahol ezeket csak erőszak-és szuronyokkal lehet föntartani. Nem akarom taglalni, hogy hová vezet az ily törvénytelen és igazságtalan eljárás, mily benyomást tesz azon népre, mely ellen hozatik és mennyiben segíti ez elő a jó egyetértést, melyre nagy szükségünk van : ennek megbirálását a tisztelt ház bölcseségére bizom. Azt mondaná talán valaki, hogy ha ily törvénytelen esetek történnek, a képviselőházhoz kell folyamodni, vagy pedig interpellatio utján a ministert felelősségre vonni. Ezen utak általunk megkiséreltettek; de soha eredményre nem vezettek; mert hogy ha a házhoz adnak be az illetők kérvényt, rendesen aza felelet, hogy „kiadatik a ministeriumnak további intézkedés végett," onnan pár hó múlva viszszajön és az mondatik: „fentartom határozatomat." Az interpellatióra nézve, igaz, az mondatik, hogy a minister feleim köteles, mert a ministerium felelős, hanem ugy látszik, hogy csak saját pártjának felelős, tehát magamagának, az olyan felelősség pedig, melylyel valaki csak magának tartozik: nagyon könnyű. Interpelláltuk mi már ily esetekben a kormányt, de feleletet nem kaptunk; magamnak is van egy 5—6 éves interpellatióm, melyre már kétszer kértem a minister uraktól feleletet, de nem kaptam. Ha pedig látjuk, hogy igy nem érünk czélt, és a trónhoz folyamodunk, azt mondják, hogy reacticnariusok vagyunk és az alkotmány ellen áskálódunk. Bizony nehéz dolog! nehéz állapot, tisztelt ház! Ismeretes dolog tisztelt ház, hogy 1871-ben igen rósz termés volt országszerte. Zarándmegyét — melyről előbb is említést tevék — ugyanazon évben több elemi csapás érte, minek következtében mindjárt 1872-ik év elején valóságos ínség állt be, és ezt fokozta az adóvégrehajtók eljárása, kik a népet nagyon nyomorgatták. A megye közönsége indokolt jelentésében fölmutatta az állapotot a kormánynak és kérte, hogy szüntesse meg az adóvégrehajtást haladéktalanul és a nép Ínségének csillapítására utalványozzon kölcsönkép vagy 60.000 frtot. A kormány az adóvégrehajtókról hosszú ideig mélyen hallgatott mindaddig, míg a végrehajtók jelentették, hogy nincs mit exequálni és maguk is meghalnak éhen; akkor t. i. april végén azt mondotta a kormány, hogy az aratás utánig beszünteti az adóvégrehajtást, míg t. i. a nép megint keresni fog valamit a végrehajtók számára. A 60.000 forintnyi kölcsönre nézve azt mondotta a kormány, hogy ily czélokra pénze nincsen, hanesn a kért segély helyett egy okos tanácscsal szolgált, melyet pecsét alatt küldött meg, és ez az volt, hogy a megye és a községek hitelöknek felhasználása mellett vegyenek fel kölcsönt, ha kapnak. Mintha bizony akkor, midőn az országnak nincs nagy hitele, valaki hitelezne a szegény megyének, mely. minden jogától meg van