Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-74
'» 74. országos ülés január 27. 1878, 277 Eészvénytársulataink majdnem mind ilyenek. Alapítanak egy takarékpénztárt például 30.000 forint alaptőkével és ez kezel több millió betétet. Alapítanak egy malmot 2—300 ezer forinttal, s maga az épület és a fölszerelés is többe kerül, üzleti tőkéje tehát egyátalában nincs. De ha megkétszerezték volna az összeget, kevesebb esett volna egy forintra a várt osztalékból, tehát megkezdik a munkát felényi, sőt 1 / 3 tőkével a mi hitelviszonyaink közt. Nem mondom, hogy jól vannak (Zaj bal felől.) hitelviszonyaink ugy amint vannak, és nem tagadom, hogy mindent el kell követni hitelviszonyaink javítására, de azok olyanok a minők, az alapitóknak nem lett volna szabad más alapra állani, mint amely tényleg adva volt. Innen van azon miseria vállalatainknál, hogy kevés tőkével nagyra törekednek. Egyike ez azon hibáknak, a melyek mig egy részt a nagyra törekvés fölköltése által jót szülnek, addig más részt sok bajt is okoznak. A hitelről szóltam, tisztelt ház! Ami különösen iparunk emelése tekintetéből véghetetlen fontos, fontos mindenütt, de fontos kétszeresen a mi viszonyaink közt. Régóta érezte a tisztelt ház, és a nemzet, hogy e téren tenni kell valamit. (Halljuk!) A bankkérdés rendezésének oly élénk szorgolása ezen forrásból ered. E téren nem az utóbbi időket, hanem átalában az időket, melyeket értünk, terheli a mulasztás. Annak idejében, midőn az osztrák nemzeti bank felállíttatott: apáink elégnek látták kijelenteni, hogy a bank szabadalmát nem ismerik el Magyarországra nézve. Hanem hátha nem is állíttatott volna fel a bank? Akkor sem kellett volna elismerni, sőt nem is lehetett volna. De lett-e volna ez által valami téve Magyarország hitelének érdekében? Bizonyára semmi. És mindaddig, mig ezen utón haladtunk és folyvást tiltakoztunk az ellen, hogy a bank szabadalma érvénynyel bírjon Magyarországra nézve : addig csak azt tettük, hogy Magyarország hitele érdekében nem tettünk tulaj donkép semmit; mert tiltakozni egy létező valami ellen és nem gondoskodni más valamiről : az annyi mint semmi. (Egy hang a bal oldalon : Hat év óta lehetett volna tenni.') Igen is, tudom, és csak azt akarom mondani, hogy a mulasztás kezdete nem 1867-től datálódik, hanem sokkal korábbi, az 1848. előtti években kell azt keresni. 1867-ben a kiegyenlítés ezen kérdést nem érintette meg. Akkor ugy látszott czélszerünek, hogy a fönforgott temérdek vitás és nehéz kérdés még ezzel is ne szaporittassék. Könnyű most amott elmélkedni arról, hogy mennyivel jobb lett volna és könnyebb akkor a többivel együtt egy csapással elvégezni azt is. Talán ment volna a dolog, talán nem is. Lehet, hogy magával vitte volna a többi kérdés ; lehet azonban, hogy ezen kérdés lett volna a pohárban azon csép, mely a kicsordulást idézte volna elő. (Helyeslés jobb felől) És 1867. Óta azon solidaritásnál fogva, mely ezen nemzet vitális érdekei közt az anyagi téren hosszabb idő óta kifejlődött, minden gondolkodó fő csak osztozhatik azon nézetben, mely, ha jól tudom, a túloldal egyik vezérférfiának tollából folytak ki, mely szerint e téren minden változás, minden lépés a lehető legnagyobb óvatossággal és nemcsak saját, de a velünk érdekközösségben élő tulfél érdekeire való tekintettel is intézendő el. Azon tekintetek, melyek ama nyilatkozatban oly nyomósak : meggyőződésem szerint, egészen helyesen lőnek kiemelve, ugy tetszik nekem egyelőre azon irányt juttatá túlsúlyra, hogy mindaddig, mig a másik félnek keze is ép ugy felszabadul, mint szabad a miénk felfogásunk szerint; mindaddig, mig ennek folytán velünk együtt az is teljesen szabadon tárgyalhat a jövőt illetőleg: tartsuk tön, ha lehet, a tényhges állapotot. Az élet fejleménye ezt mind nehezebbé tette; s azért, ha jól emlékszem 1869. év végével ez irány véget ért. 1869. év végével a szükségnek élénk érzete okozta az enquete-bizottság kiküldetését. Az ügynek azótai fejlődése a képviselőház előtt eléggé tudva van. Ma eljutánk odáig, hogy annak megoldása magára többé sokáig nem várathat, (Zaj bal felől.) Miként következik az be? az a jövő titka. Én csak egyet mondok és ez az, hogy azon felfogást, melyre hivatkozni már is bátor voltam, egészben magamévá teszem, minél fogva alig tehetek jobbat, mint ha azt felolvasom (Olvassa) : „A hazai jegybank ügy önálló rendezését illetőleg tennünk kell nemcsak saját érdekeinknek szem előtt tartásával, hanem ő felsége többi országai érdekeinek kímélésével is ; sőt eltekintve, ha kell a szigorú jogkövetelményeitől is — jó lesz megtenni mindent, a mit saját jogaink és jólétünk föntartása lényeges feltételeinek feláldozása nélkül tehetünk annak elérésére, hogy a jegybank-ügy hazánkban ő felsége többi országaival egyetértve, azok lakóinak megnj-ugtatásával, összeütközések lehető elkerülése mellett, ugy szólva, barátságos osztály és egyezség mintájára szabályoztassék; s ezen irány követésétől csak azon esetben térhetnénk el ; de el is kellene térnünk azon esetben, ha jegy-bank-ügyünk önálló szabályozásának a birodalmi tanácsban képviselt országok kormánya, vagy törvényhozása részéről ellenséges indulattal, jogosulatlan akadályok gördittetnének elébe. A létező pénzforgalomnak ugyanis, bár menynyire hiányos legyen, elő nem készített megváltoztatása, rögtönzött megzavarása kiszámithatlan károkat okozna a magán- és közhitelnek, földmivelésünknek, iparunknak, kereskedésünknek és elláthatlan bonyodalmakba sodorná a magánosok pénzügyi viszonyait is.
