Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-74

274 74. országos ülés január 27. 1873. ben s kész vagyok minden erőmmel oda. hatni, hogy nem értve itt a jövedékekkel egybefüggő iparágakat, a melyeket folytatunk, azokat megfelelő módon kezünkből kiadjuk. Ez irányban nem mától, nem is a deficit fedezése szükségének előállásától fogva munkálkodom, gondolkodom ; de mert nem akarom bármily áron és módon az állam kezéből kiadni, hanem megfelelő áron és módozatok mellett: a dolog időt kivan. Azt gondolom, hogy az erdélyi vas- és széntermelésre vonatkozólag módomban lesz a tisztelt háznak oly módozatot ajánlani, melyben az én fölfogásom szerint, igenis megnyugodhatik s ekkor eddigi befektetéseink refondálása czimén körülbelől egy és fél millió jönne birtokunkba vissza. Ezzel körülbelül a rendes rovatoknál előállott hiány fedezetéről ez évben gondoskodva lenne. Volnának ugyan, tisztelt ház, egyéb adótörvényeinknél is módosítások, melyekből bevételi többletre lehetne számitanunk; de azok az iparral függvén össze, oly természetűek, hogy bennök a túlsó féllel való előleges kiegyezés nélkül változtatni nem lehet. Ebből következik, hogy ne kezdeményezzünk ; de következik az, hogy a procedúra lassúbb. Ez, ha baj, nemcsak a mi bajunk, hanem fordítva is. Annak az egybetartozásnak megvannak kétségkívül a maga génant következményei; de megvannak a maga nagy előnyei is és itt minden csak attól függ: vajon az előny nagyobb-e, vagy a hátrány? Az régi igazság, hogy qui socium habét, dominum habét; de nemcsak dominuni habét, hanem segítsége is van annak idejében. Itt csak az előnyök és hátrányok mérlegelése a döntő. Ha csak az egyiket vagy a másikat nézzük, hibásan járunk el. Végre marad a rendkívülinél mutatkozó hiány. Annak mikénti fedezésére rámutatott a pénzügyi bizottság, egészben és nagjdmna fedezés egyéb módja aligha fog mutatkozni. Hogy az mivel és miként legyen kiegészitendő és kiegészíthető vagy talán a szükséglet némi részben leszállítható: azt engedje meg a tisztelt ház, ha a részletes vitától és tárgyalástól is várom és tartom függőben. Annyi bizonyos, hogy az ingó államvagyon ma vagy 12 millió frt, ebből, valamint annak meggondolásából, hogy ezzel forrásaink még nincsenek kimerítve : én azon reményt táplálom, hogy ez évre a rendkívüliek rovatánál mutatkozó hiány fedezéséről is lehet, ezen hiánynak számszerű megállapítása után, megfelelőleg gondoskodni. De ez, tisztelt ház, a kisebb föladat. A nagyobb föladat, véleményem szerint, annak megállapítása, mi történjék financiális állapotunk állandó javítására a jövendőre nézve. (Halljuk!) E tekintetben szerencsésnek tartom magamat, hogy nagyban és egészben az ellenzéki részről kifejezésre hozott fölfogásokkal is egyetérthetek. Én például, minden tartózkodás nélkül kijelentem, hogy tökéletesen egyetértek a ma előttem szólott tisztelt képviselő úrral épen ugy, mint Móricz Pál tisztelt képviselőtársunkkal is a tekintetben, hogy a pénzügyi állapotokat nem lehet egy ügyesen kötött kölcsön-szerzödés vagy más pénzügyileg különben előnyös müvelettel előteremteni, hogy ellenkezőleg kihat erre a kormány összes politikáj cl. 8LZ állam minden institutiója, s hogy következőleg, ha a pénzügyek rendezéséről van szó : akkor egy kissé tágabb keretben kell mozognunk, mint pusztán a pénzügyi kezelés keretén belül. Én is azt hiszem, tisztelt ház, hogy ha hiba, hogy eddig bevételeink direct emeléséről kevésbbé gondoskodtunk; ha hiba, hogy 1868. óta, amikor az állami bevételek emelésére is czélzott, nem módosításokkal fogadtatott el ideiglen az akkor divatozott adórendszer, e téren alig történt valami: ugy még nagyobb hiba volt, ha most a helyzet nyomása alatt pénzügyi reformot követelnénk, szorgosan és sürgetőleg követelnénk; de csakis azt. A pénzügyi tudomány, mely ugy is mint elmélet, ugy is mint gyakorlat tulaj donképen csak arra van hivatva, hogy az állam szükségletét lehetőleg arányban tartsa, azt az állam vagyoni erejével akként igyekszik fedezni a létező forrásokból, hogy a terhet lehetőleg igazságosan megoszsza, s annálfogva is kevésbbé nyomasztóvá tegye s egyszersmind olyanná, mely azon forrást a helyett, hogy apasztaná, legalább amenynyire indirect hatásával teheti, gazdagabbá tegye. (Helyeslés.) De ezen forrásoknak ápolása nem az ő dolga, vagy legalább nem kizárólag az övé. Itt áll az, hogy az állam egész politikája, minden institutiója összemunkál erre. Azért, tisztelt ház, azt gondolom, hogy, midőn rendes pénzügyi állapotokat akarunk teremtem: ne hangoztassuk csak a pénzügyi reformot, de menjünk egy-két fokkal tovább, hangoztassuk a közgazdászati reformot, hangoztassuk állami institutióinknak adaequaltá tételét: (Élénk helyeslés.) különben a fölszinen maradunk, különben segíteni fogunk egy-két évre azért, hogy megbánjuk 3 — 4 év múlva. (Helyeslés.) E tekintetben érdemes, hogy visszatekintést tegyünk nem csak arra, mi történt a pénzügyi kezelés, a pénzügyi administratio terén, mit előirányoztunk és minő eredményeket állítottunk elő; hanem arra is, hogy eddigi eljárásunkkal a politika terén átalábau, különösen pedig annak azon régiójában, mely a közgazdászainak mezeje: mit növeltünk eddig, megfelelő-e az, elég-e az, vagy mi van még hátra? Csak most hangsúlyoztatott az előttem szólott tisztelt képviselő ur által, hogy ez ország „per eminentiam" földmivelő ország, hogy e tényt el kell-e fogadni, s hogy egész eljárásunkat e szerint kell berendeznünk, s ennek, mint ilyennek