Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-74

272 74. országos ülés január 27. 1873 rendeseknél 2,140.000 frt többlet, a rendkívülieknél 22,381.000 frt hiány, a hitelmüveleteknél 178,000 frt hiány; tehát csak a rendkívülieknél több, mintsem az előirányozva volt; ismét azon okból, mert a közös activák nem folytak be. De a végeredmény itt is kedvezőbb, mintsem az előirányzat volt. Tehát mind a két évre nézve igaz az, hogy a ministerium azt, amit előirányzott: megtartotta , sőt annál jobb eredményeket mutatott föl. Igaz, hogy ezen javulás aszerint lett időfolytán mindig kisebb-kisebb, amint az előirányzatok biztosabb alapon állván, a valóságot inkább anticipálták, s aszerint, amint magasabb oly terhek hárultak ránk, amelyek elől kitérni nem volt lehetséges, s tegyük hozzá, amint terméseink is roszabbak lőnek. A tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy még 1870-ben nevezetesen kedvezőbb ugyan az eredmény, mint volt az előirányzat. De megjegyzi, hogy ezen előirányzat még nem is tőle származik, s az eredmény azért kedvezőbb. Igaz, nem tőlem származik, de bátor voltam kijelenteni, hogy arra, mennyivel haladja tul az eredmény az előirányzatot, csakis e tekintetben helyezhetek súlyt, ha jól mutattatott-e a veszedelem vagy sem, ha ugyan veszedelem a mutatkozó hiány, de máskülönben nem. Mert hogy nagyon tulhaladtassék az előirányzat, evégből csak alacsonyan kell tartanunk a bevételeket. Hanem az már fontosabb észrevétel, és sokkal többet nyom, hogy azt méltóztatott mondani, hogy az eredmény 1871-ben nem érte el azt, mi 1869-ben mutatkozott. Engedelmet kérek a tisztelt bipviselő ur őszinteséget követel, és a dolgok hiven oda állítását. Engedje meg, hogy hasonlót kérjek. Ha én nem emeltem volna ki, talán nagyon is, hogy múltkori számcombinatióm felállitásának egyik oka épen az, hogy rámutassak azon körülményre, mely szerint 1870. előtt és 1870. után az előirányzatok és az elért eredmények tekintetében nagy különbség merült föl, az átfutó tételeknek előbb felvétele, utóbb kihagyása folytán, és pedig az előirányzatnál vagy 8, az eredménynél meg vagy 16,000.000 írttal: akkor a tisztelt képviselő urnák ezen állítását megérteném; de ha a tisztelt képviselő urnák elég ideje és elég figyelme volt az én beszédeimre, nem tudom, meddig visszamenni, s azokból az ellenem használható tételeket kivenni: engedje meg, hogy kérjem, vegyen magának időt a mellettem szóló tételekről is megemlékezni, s azokat sem hallgatni el, kivált ha csak 8 nappal ezelőtt mondottam. Ha a 16 milliót méltóztatik leütni az 1869-ki eredményekből, vagy az 1871-hez, hol az nem foglaltatik, hozzáadni: akkor egészen más lesz az eredmény. Ismétlem, nem kívántam volna, hogy a tisztelt képviselő ur keresse hosszadalmasan ezen számokat, de Azt gondolom, joggal meg várhattam volna, hogy azon reputatio mellett, melylyel ő a házban méltán bír: ne ignorálja azokat, ha én kiemeltem. (Helyeslés.) <i; | i«r,í't.« ;.;.;>«,.; i

S: ,, .- ... Ezek azok, miket e czélból véltem elmondandóknak, hogy egy felől számeombinatiónk helyességét, más felől előterjesztéseink őszinteségét, amenynyire lehet, kellő világításba helyezzem.; ,.. ,.,,, Arra, hogy a mégis bekövetkezett hiány fedezése módjának formai correctségét itt most indokoljam, s az eljárást igazoljam, arra én valóban, ki nem terjeszkedem. Készakarva mondom, hogy valóban nem terjeszkedem, mert a tisztelt képviselő ur elismerte ugyan azon tételem helyességét, hogy az nem idevaló, de tettleg mégis belement másfél rémítő hosszú hasábon; csak kettőre tartom kötelességemnek megjegyzést tenni, és pedig már most azért, mert az keltett hatást addig is, míg a többire nézve később lesz alkalmam válaszolni.. Az első t. i. az, hogy a tisztelt képviselő ur ami kötelességünket arra nézve, hogy már korábban tudatnunk kellett volna a házzal a fedezésnek ilyenkép történtét, onnét deriválja, mert már 1870-ben bekövetkezett a kérdéses pénzek egynémelyikének igénybe vétele, s így lett volna elég idő a korábbam közlésre. Én már kiemeltem, hogy 1870-ben nem használtatott föl azokból semmi. Ha tehát a kötelességet ebből deriválja a tisztelt képviselő ur

r akkor maga a forrása apadt ki. A másik körülmény, melyre már most kívánok reflectálni, meg az, hogy különösen kiemeli, miként az inségi kölcsön nem is a mienk, hogy ahhoz szó fér, arra nézve igény támasztatik, hozzá teszi, hogy azt nem is ideiglenes fedezetül vettük igénybe, mert hisz a refundálásról sem én, sem a pénzügyi bizottság nem tartottuk szükségesnek gondoskodni. Engedelmet kérek, más törvény nem lehet e kérdésre nézve a Lajtháa innen és a Lajthán tul. Már pedig a lajthántuliak zárszámadásai csak ugy megmutatják, mint a mienk, hogy pl. a galicziai inségi kölcsön egyszerűen a rendkívüli kiadások közé soroltatott, és ugy könyveltetett el, mint saját bevételök. Quod uni justum, alteri aequum. De én még tovább mentem az óvatosságban s nem könyveitettem el azt a rendkívüli bevételek czimén, hanem könyveitettem mint az előirányzaton kivül befolyt összeget, melyről meg vagyok ugyan győződve, hogy a mienk, de amely computusnak tárgya. A netán támasztandó igény érvényesithetése azonban nem kisebb azáltal hogy az államnál, mint ilyennél van akérdéses összeg, mintha volna az még az állam-polgároknál Mondom, ugy 1870-ben, mint 1871-ben megtalálhatja a tisztelt képviselő ur, — a régieket nem néztem — ugyanezen tételt a túlsó fél zárszámadásaiban is. S most, tisztelt képviselőház! azt gondolom, hogy a mondottak által sikerült némi megnyugvást keltenem azon irányban, mint azt kelteni akartam;, engedje meg, hogy a helyzetet tisztultnak, szám sze-