Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-74

74. országos ülés január 27. 1873. 271 teszi ott a kiilömbséget, akkép az országos alap bevételeinek föl- vagy föl nem vétele okozza azt. „A bécsi számvevőszék beszél 119 millióról, a magyar zárszámadás pedig 126 milliót mutat." Megint mindkettő helyes. Csakhogy mindegyik mást mutat; az egyik mutatja a kezelési eredményt, a másik a zárszámadás összegét. Jelesen a folyó szolgálat mindkét kimutatás szerint, ugy a bécsi, mint a mi zárszámadásunk szerint 92,000.000, hanem céhhez hozzáadva az 1868-ban 1867. javára kihasított pótkezelést 34 millió forinttal, fölemelkedik 126 millióra, mint a zárszámadás mutatja. Természetesen, hogy hacsak az 1867-ik év végéig megyünk, akkor kisebb lesz az összeg: csak 92 millió; Ira pedig a pótkezelést is hozzáadjuk, lesz az 126 millió. Megfordítva, ha nem veszszük hozzá 1868-ból, a mi ezen évre tartozik, ha nem azt számítjuk 1867. javára, hanem azon összeget, ami tényleg ez évben, de még 1866 év javára folyt be, t. i. 27 milliót: akkor kijő 119 millió. Tehát ezeknek is mindenike igaz. Csak azon egy szám, amelyet az én tisztelt elődöm, gróf Lónyay Menyhért akkori pénziigyminister urnák egyik beszédéből méltóztatott venni, hogy t. i. 141,300.000 az 1867-iki bevétel, mondom, csak az az egy szám olyan, melyről nem tudom, honnét vette azt elődöm, s így nem is találhattam ki, hogy mily coeffieiensekből áll elő, de azt hiszem, hogy ha már azon számok közül hét igaz, akkor per analógiám a nyolczadikról is lehet mondani, hogy ez is igaz. (Derültség.) De még itt nincs vége a tisztelt kéjrviselő ur kritikájának. Különbséget hoz ki egyik s másik számtételem közt az 1870-ik év eredményeit illetőleg is. Hanem ezen különbségnek miben létét gondolom maga is elismeri, és nyíltan megmondja a képviselő ur, mert hiszen az egyik tételt 1870. november 30-ikán tartott előadásomból vette; hogy az nem végleges tétel, mert az év folyamából való s az akkori helyzetnek felel meg: azt nem kell magyarázni. A másikat meg a zárszámadásokból vettem. Hogy ez nem felel meg a november havában általam mondott tételnek, azon nincs mit csodálkozni. Ezek, t. ház, azok, amiket e thema fölött részemről elmondani szükségesnek tartottam. Ami a zárszámadások combinatióját, egymás mellé állítását illeti, azt hiszem, a pénzügyi bizottság előadója, a akitől eredtek azok, annak idején magáért meg fog majd felelni. Ezt én itt mellőzöm. Ezek szolgáltattak alkalmat a tisztelt képviselő urnák arra, hogy felállítsa azon tételét, hogy szám-combinatióink meg nem bízhatók, és kiindulási pontul nem szolgálhatnak. Én ezen kifogásait elenyészetteknek tekintem, következőleg elesvén az ellenérvek, azt mondom, hogy combinatióink megbízhatók. És nem kétkedem, hogy a számtételek, amint azokat legközelebbi előadásoméban fölállitám, egészben és nagyban helyesek, apró külömbözeteket megengedek; — mert emberek vagyunk. És ezzel ezen themát befejezettnek is tekinthetem. A tisztelt képviselő ur azonban nemcsak azt a, tételt állította fel, hogy számcombinatióink megbizhatlanok; hanem fentartotta azon korábbi vádját is, hogy a ministerium a házat nem hozta a helyzetnek tiszta ismeretére mindenkor ugy, és akkor, amint és amikor az módjában lett volna. Ennek következtében elmondja, ki tudott arról, hogy az ínséges kölcsönből annyi, a sorsolási kölcsönből meg amannyi elköítetett ? pedig amint mondja a tisztelt képviselő ur,már 1870-ben elköltetett abból egy jelentékeny rész. s igy már az 1872-ik évi költségvetés beterjesztésének alkalmával arról szólani lehetett és kellett volna is, daczára annak, hogy a zárszámadások nem voltak készen. Arról gondolom, kár szólani, azt már bebizonyítottam, hogy az 1870-iki év nem vett igénybe amaz összegekből semmit, miután nem volt rá szükség, amennyiben a 2 és fél millió frtnyi hiányt az 1867-iki pénztári maradványok apasztasaval is bátran lehetett fedezni. Hogy az őszinteség hiányával szemben az általam használt azon kijelentést erejéből kivetkőztesse, miszerint maguknak a jelentékeny deficiteknek előirányzata már elég tájékozásul szolgálhatott, s hogy a ministerium nemcsak kedvezőtlenebb eredményeket nem mutatott fel, mint aminőket előre kilátásba helyezett, de sőt a 4 évre előirányzott 53 milliót 23 millióra leapasztotta: megjegyezte, hogy ez igaz a két első évre, de nem igaz a két utolsóra, tehát, igaz, mikor Lónyay gróf vezette a pénzügyeket; de nem igaz, mikor azok már az én kezeim alá jutottak. Engedelmet kérek, én azt gondolom, hogy nagy mérvben igaz az akkor is, mikor én vezettem már a pénzügyeket. Ismétlem, nem bocsátkozom számtani tételek idézésébe; de merem mondani, hogy felállított combinatióim helyesek, azok szerint pedig előirányozva volt 1870-re 14,464.720 frt hiány a rendeseknél, 7,778.300 frt hiány a rendkívülieknél, együtt: 22,243.020 forint. Eredmény 4.322.000 frt, a többlet a rendes kezelésnél, 15,511.000 frt hiány a rendkívüliekben, s igy 11 millió és 189.000 frt hiány egészben. Tehát körülbelől, ha nem is három ötödét, de két negyedét az előirányzott hiánynak itt is sikerült eltüntetni. Eszerint 1870-re áll, daczára annak, hogy itt már a közös activák nem folytak be, daczára annak, hogy itt egy 3 és fél milliónyi hiány azokból mutatkozik, ha ez is megvan, akkor még kedvezőbb az eredmény. De 1871-re kevésbbé áll ez, de mégis áll. Az előirányzott hiány 1871-ben volt a rendesben 4,531.220 frt, a rendkívülieknél 14,258.080 frt, a pénztári hitel műveleteknél 1,771.062 frt. Összevéve 20.560.362 frt hiány előirányozva. Mi lett az eredmény? A,