Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-74

368 74. országos ülés január 27. 1873. ^első sorban arra irányozzuk törekvésünket: tisztázni a helyzetet, állapotunkat föltüntetni ugy, a miként az van, nem rózsás színben, nem is feketébben, hogy lássuk tisztán, hogy lássuk igazán; mert annak, hogy megfelelőleg járhassunk el, első feltétele, hogy tisztán ismerjük állásunkat. E törekvés vezérelte a pénzügyi bizottság igen tisztelt előadóját azon beszédében, a melylyel a tanácskozásokat megnyitotta; ugyanezen törekvés adta számba nekem is azokat, „a miket a múltkor mondottam; a törekvés, a czól: valóban megismertteni állapotainkat hiven és igazán. E törekvés nem volt csak a mienk. A vita folytában eddig szólott képviselők legtöbbje, ha nem is kizárólag , de nagyrészben foglalkozott ezen kérdéssel, és lassanként oda ébredtünk fel, hogy igaz, egy 67 milliónyi összeg fedezésének szüksége állott be; igaz, de nem az 1873-iki év alkalmából, és nem az által előidézve: ez öszszegben együttesen culminálván a 6 évnek végeredményei. (Ellenmondás és mozgás bal felől.) Méltóztassanak türelemmel lenni ; a dolog megérdemli, hogy higgadtan és nyugodtan foglalkozzunk vele; (Helyeslés.) nekem nincs semmi szándékom sem szépíteni, sem eltitkolni a dolgot; egyikből újra én látnék bajt, a másik pedig bűn is lenne. (Helyeslés.) Tehát ismétlem, 6 év után állott elő annak szüksége, hogy végleges fedezetéről gondoskodjunk egy 67 milliónyi hiánynak. Ez eredmény 6 év eredménye. Igaz az első két év nem növelte, sőt kisebbité ezt, miután azokban többlet mutatkozott; a harmadik év szintén nem járult hozzá, mert az hiányt mutatott ugyan vagy tizenegy millió forinttal, de oly hiányt, mely fedezetét találta az előbbeni évek feleslegeiben. És itt legyen szabad Komárom városa igen t. képviselőjével szemben kijelentenem, hogy azon véleménye, mely szerint az ínséges vagy a nyeremény kölcsönnek, vagy nem tudom minek, egy jelentékeny része már 1870-ben kiadatott: téves. A három első év bevételi többlete csak vagy harmadfél miilóval maradt mögötte, a második és harmadik év rendkívüli kezelésében mutatkozott hiánynak. Ezen harmadfél millió fedezhetésére elég volt az 1867-ben maradt pénztári készleteket ugyanannyival fogyasztani. Igaz, hogy én a pénzügyi bizottságban az egész inségi kölcsönt vettem föl elhasználtnak, holott a többi positiókkal együtt ez nem lett volna e czélra egészben szükséges. Ez vihette a képviselő urat ezen állítására; de engedje megjegyeznem, én .azt is megmondottam, hogy ha az ínséges kölcsönt egészen elhasználtnak vesszük, ugy az 1867. végén :maradt pénztári készlet 2,800.000 írttal szaporodott. Ha tehát azon harmadfél milliót az ínséges pénzből gondoljuk vettnek: akkor 2,800.000 írttal, tehát még egy 300 néhány ezer frtnyi magas összeggel, mondhatjuk, hogy szaporodott a pénztári készlet. Egyszerűen, complicálás nélkül mondhatjuk tehát, hogy a 186 7ből áthozott pénztári készletnek 2 b/2 millióval apadása mellett az 1S68, 1869 és 1870. évek kezelése bezárathatott anélkül, hogy bármi ideiglenes fedezet czéljából bármi pénzt is igénybe kellett volna venni. Ezt igy constatálván, hogy az 1871 —1873. évek azok sajátképen, amelyeknek következményéül a 67 milliónyi fedezetnek szükségével állunk szemben. Egészben és nagyban participál — ezen 67 milliónyi összegben az 1871. évnek kezelése 7 millió 11 ezer írttal, mint a nyeremény-kölcsönből ideiglenesen fölhasznált összeggel, mely restituálandó; mert a többi fedeztetett részint a kincstári utalványokra, részben az ínséges kölcsönre befolyt összegekkel. Egyiknek refundálása sem vétetett most czélba, s igy ezek nem folynak be a végleges fedezetet kívánó összeg emelésére. Ismételem tehát, hogy a most végleg fedezendő 67 milliónyi összegnél szerepel 1871. 7 millióval, 1872. 26 millió forinttal, a melyre pedig előirányozva volt vagy 27 milliónyi hiány. Mi lesz az évnek eredménye, azt most végleg nem tudhatni; de a pénztár akkori állapota szerint, amely időről tette számítását a pénzügyi bizottság, ugy látszott, hogy 1872-re vagy 26 milliónak végleges fedezetéről kell gondoskodni, tehát körülbelől az egész előirányzat hiánya vétetett föl, tevén a kevesebblet csak 1 millió frtot. De ne felejtsük, hogy a közös activákból előirányzat 3V2 millió be nem folyt, és igy bevételeink tömege hibánkon kivül ennyivel alábbszállt, mi mellett azonban ez összeg megmaradt mi nekünk, ott levén a hová tartozik, a közös activákban, s rendelkezésre fog állni egy más alkalommal. Mindebből következik, hogy 67 millió hiányból 1873-ra tulaj donképen csak 34 millió esik. Nem szépitgetésből mondom ezt, mert ha az 1871 -ik év 7 milliója után 1872-re 26, 1873-ra 34 millió fedezésének szüksége áll elő: ez igy is elég okot ad arra, hogy komolyan gondolkodjunk a dologról; de mégsem olyan az állapot, hogy azt mondhassuk: 67 millió deficittel állunk szemközt; mert akár az 1872-re eső 26, akár az 1873-ra előirányzott 34 milliót tekintsük: az még mindig nem 67 millió. A gondolkozás és e tárgygyal való foglalkozás lassankint rávezet bennünket, az egész t. házat, sőt meg vagyok győződve, a közügyekkel foglalkozó közönségét is az ügy valódi állására, s arra, hogy nincs helyén azon pessimisticus felfogás, melyet azon vélemény költ föl, hogy 67 milliót tesz a deficit, melylyel szemben állunk. Engedjünk el azért e pessimisticus felfogásból annyit, a mennyit ezen tények alapján elengednünk kell. — Ez egyszer megtörténvén, továbbá kezdettük keresni, mi az oka, hogy habár ily mérvben is, de a hiány csakugyan bekövetkezett; mi az oka, hogy ezen hiányt kikerülni nem lehetett. Kezdtük keresni, hogy ennek ki az oka, és mi az