Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-74

74. országos ülés január 27. 1873. 2u7 riní czélra nem vezetőnek bizonyult utat Én erősen hiszem, és meg vagyok győződve arról, hogy e föltétel be fog következni, ezen hitemet az önökben vetett reményem teljesülése fogja igazolni. Elvárom és hiszem önök felől, hogy készebbek belátni tévedésöket, és elhagyni az eddig követett utat, mintsem hogy csupa hiúságból kárt tegyenek a hazának! Mert azt hiszem önökről, hogy sokkal nagyobb hazaszeretetük, mint hiúságuk. És én megvagyok győződve, ugy akarok meggyőződve lenni és maradni, hogy ezen hitemben nem csalódtam. Elfogadom a pénzügjd bizottság jelentését átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk éljenzés bal felől.) Kerkapoly Károly nénzugymimisler s Tisztelt ház! (Halljuk! Ealljukl) Az 1868-ik év előirányzata a rendes rovaton vagy harmadfél milliónyi hiánj't, a rendkívüliben azonban 4,600.000 forint többletet tett nekünk kilátásba, következőleg ez év előirányzatában 2 millió néhány százezer forint többletet mutatott. Az eredmény lett a pénzügyi bizottság kimutatása szerint több mint 14 millió többlet, Az 1869-ik évnek előirányzata a rendes kezelésben 4 millió 600 s néhány ezer forintnyi hiányt, a rendkívülinél 8 millió 5 száz és egy néhány ezer forintnyit, együtt több mint 13 milliót mutatott fői. Az eredmény ugyancsak a pénzügyi bizottság kimutatása szerint több mint 7 milliónyi többlet, mindenütt igen jelentékeny jobbulás mutatkozván szemben az előirányzattal. Megjegyzem, hogy mint erre már előbbi előadásomban is reflectáltam, az 1869-ki év eredménye, — ha arra a lehető legszigorúbb mértéket alkalmazzuk, kiválasztván abból az ínséges kölcsönre befolyt összegebet. a közös aetivákból, közelebb az ügynevezett dominális kölcsönből átvett 5 milliót s a mi ezzel összefügg, — kevésbbé fényes, de még mindig nagyon kielégítő. . i 870-ben a rendes kiadások előirányzata, ugy a mint az végleg megalakult, közel 15-öd fél millió, a rendkívüliben 7 millió 700.000 forint hiányt mutat fel, mi együtt 22 millió 200.000 forint. Az eredmény lőn a rendesnél több mint 4 milliónyi többlet, a rendkívülinél, igaz, 15 és fél milliónyi hiány. A végeredmény azonban mégis az, hogy az előirányzott 22 millió 200.000 forint hiánynak csak mintegy fele következett be végleg, melyet könnyen fedezhettünk az előévek fölöslegeiből. Csoda-e, tisztelt ház, hogy az első évek ily kedvező eredményeivel szemben lassanként hozzászoktunk nem venni komolyan és nem rettenni meg, ha láttuk, hogy az előirányzatokban hiány mutatkozik ; ha azon remény tápláltatott mindenfelé, mondhatnám némileg öntudatlanul, hogy hisz ez csak az előirányzatnál van igy, de majd az eredmény megint más fog lenni ? Elfeledkeztünk, t. ház,, arról, hogy a következett évek előirányzata már a zárszámadások alapján készülvén, a várható eredményt is sokkal inkább megközelítette igy a tettlegesen beállott, az előirányzottat oly nagy mérvben meg sem haladhatá, mint meghaladta az előbbeni években; elfeledkeztünk arról, hogy nemcsak mert zárszámadások alapján készült az előirányzat, de azért is, mert a kiadásokat az előbbeni viszonylag alacsony fokon tartani teljességgel nem lehetett többé akkor, miután az előbbeni évek működése folytán és ez által a jövőre, —hogy ugy mondjam — már felidézett, már megalapított kiadások tettleg bekövetkezvén, szükség volt, hogy az előirányzatba fölvétessék mindazon bevétel, a mely szemben ezen elhallgathatlan, ezen elodázhatlan kiadásokkal, a fedezet lehetőségét megmutatta. Ha, tisztelt ház. minderről elfeledkezve, azt vártuk, hogy az eredmény és előirányzat jövőre is oly kedvező arányban legyenek egymáshoz: akkor magunk vetettük meg alapját azon megdöbbenésnek, a mely beállott akkoron, a midőn az első három év példájától elütőleg,. az eredmények igen közel maradtak ahhoz, a hol voltak az előirányzatok. Szándékosan mondom ahhoz, a hol voltak az előirányzatok, mert kedvezőtlenebb eredményt még eddig legalább nem láttunk. Ha azon elszoktatás nem előzte soha meg gazdálkodásunkat, nem hiszem, hogy akár e házban, akár e házon kivül megdöbbenést, aggasztó megdöbbenést okozott volna az első zárszámadás, a mely körülbelől egészben és nagyban csak igazolta az előirányzatot, nem maradván el a mögött, de nem is igen menvén tul azon, és akkor, midőn az előirányzott összegnek mintegy felével tettleg beállott hiány 1870-ben, mint mondám még fedezetet talált, az előbbeni évek megtakarításában. Nemkülönben fedezetet talált az 1871-ben majdnem egész előirányzott összeggel beállt hiány is; de már csak ideiglenes adminiculumok segedelmével; 1872-ben azonban ez már sem azon utón nem volt eszközölhető, mint azt a pénzügyi törvény előrelátta, s kívánta, sem más oly módon, a melynél meg is lehetne maradni. Iíyként előállott annak szüksége, hogy az 1871-ben tettleg bekövetkezett és már is kimutatott, az 1872-ben szintén bekövetkezett, végleg azonban ki nem mutattatott hiány nemcsak átmenetileg és ideiglenesen fedeztessék. Ugyanakkor az 1873-ra előirányzott hiány fedezetéről is kellvén gondoskodnunk: egy jelentékeny, sőt aránylag nagy összeg állott elénk, mint olyan, a mely végleges fedezetet kivánt. Ha ezen, végleges fedezetet kivánó nagy összeggel szemben átalános volt a mgdöbbenés, azon én nem csodálkozom. Épen ezen aggodalomteljes megdöbbenés tette kötelességünkké, hogy 34*