Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-74
74. országos ülés január 27. 1873. 2G5 mutatkozott. Nem akarom a tisztelt ház figyelmét azzal fárasztani, hogy részletesen elmondjam, hanem egyszerűen a végeredményt olvasom fel. A szeszadóból 187 l-ben is 7000 írttal kevesebb jöttbe, mint 1865-ben, tehát ezen fontos iparág hanyatlást mutat. A czukoradónál még nagyobb kevesebblet mutatkozik, mert egyedül csak Magyarországban termeltetik a ezukor, Horvátországban és Erdélyben nem; bejött Magyarországon a czukoradóból 1865ben 1,042.750 forint, 1870-ben elő volt irányozva egy millió forint, valósággal bejött 896.340 forint, tehát az előirányzatnál kevesebb 103.659 forinttal, az 1865-kinél kevesebb 146.410 forinttal. Én azt hiszem, hogy ezen eredményekkel nem lehetünk megelégedve, és adórendszerünk ezen része bizonyosan egyike volt annak, melyre a pénzügyi bizottság tisztelt előadója gondolt; midőn azt monda, hogy adórendszerünkben nincs eszme, és egyike volt azon okoknak, melyek a pénzügyi bizottságot annak kijelentésére birta, nagyon kevés történt arra nézve, hogy közjövedelmeink fokozottabb mérvben folyjanak be az állampénztárba. De hiszen van a földmivelésre külön minísterünk. Vétenék az igazság ellen, ha azon buzgalmat, melyet ezen ministerium különösen az utóbbi időben kifejtett, el nem ismerném. És itt nem lehetek egy véleményben Horn Ede tisztelt képviselőtársammal, ki a földmivelési ministeriumot szükségtelennek tartotta ; ellenkezőleg én nagyon szükségesnek tartom, és szeretném sokkal nagyobb jogkörrel ruházni föl, Nagy figyelemmel olvastam azon munkát, melyet ezen ministerium öt évi működéséről közzétett, és elismerem, hogy a gazdasági szakképzés, czélszerü gépeknek gazdasági kiálütások utján való ismertetése, az állat, különösen a lótenyésztés érdekében sok figyelemre méltó haladás történt. De hiszen a magyar földmivelési ministerium hatásköre nagyon szűk, mint kereskedelmi ministeré, nagyon alárendelt, mint földmivelési minister, a legjobb akarat mellett budgetjének alig egy 13-ad részét fordíthatja földmivelési czélokra, mint kereskedelmi minister által tett legjobb akaratú tevékenységének az 1867: XVI. törvényczikk, gondolom, 9. §-a szab határt, mely a consularis ügyet, és igy a külkereskedelmet a közös külügyminister vezérlése és közvetlen a consulatusokra bizza. És hogy ezen consolatusok a magyar kereskedelmi érdekeket az osztrák kereskedelmi érdekek mellett mily hiven képviselik, azt — fájdalom! — érezhetjük mindnyájan. De elismerésre méltó buzgalmat fejtett ki ezen ministerium a ktilállamokkal kötött kereskedelmi szerződések megkötésénél. China, Chili, Japán, sőt még az argentini köztársasággal is kötött kereskedelmi szerződéseket; de a szomszéd Szerb- és Oláhországgal elmulasztottuk azt tenni. KÍPV. H. KAPLÓ I85. in. KÖTET. Nem akarom beszédem keretébe venni azon rendszer fejtegetését, melyben vasutaink engedélyezése és kiépítése történt. Még volt ez már e házban sokszor érintve, e kérdésre vonatkozólag csak azt jegyzem meg, hogy teljesen nem bizonyítjuk be, hogy a „maga kárán tanul a magyar." Csak azon rendkívüli fontosságnál fogva, melyiyel a vasutak az összes közgazdászat! viszonyainkra birnak, ezen rendkívüli fontosságnál fogva kívánom e tárgyat megérinteni. Mint a forgalom gyors közvetítői, igen nagy befolyással birnak a vasutak a termelésre és a kereskedelemre egyaránt; de ezen feladatoknak csak akkor felelnek meg igazán: ha figyelembe véve az ország termelési viszonyait, az árszabályokat lehetőleg mérsékelten és egyforma elvek szerint állapítja meg. A mi vasutainknak sem mérsékelt, sem egyforma elvek szerint megállapított árszabásai nincsenek. Csak röviden négy vasutat hozok fel: -a déli, az osztrák állam, a tiszai és a magyar állam vaspályát. Míg a déli vasútnál p. o. egy vámmázsa búza egy mértföldtől 10-ig li/ 2 , 10 mértföldtől 20-ig l 1 /^ és 20 mértföldön felül 1 krajezár szállítási díj fizettetik: addig a magyar állampályán mértföldénkint 6 / 10 krajezár. Méltóztatnak látni, hogy ez jelentékeny kölőmbség ; de még kedvezőtlenebb tariffát találunk a déli pályán a lisztre nézve; mert a lisztnek csak 15, illetőleg 30 mértföldön felül adja meg azon kedvezményt, melyet a búzának 10, illetőleg 20 mértföldnél megad, nagyon jól jegyezte meg, ha jól emlékszem Fest Imre tisztelt képviselőtársam, hogy gabonakereskedésünket lánczoljuk hazánk fővárosához. De azon vasúti tariffa, mely legfontosabb szerepet játszik gabonakereskedésünkben, t. i. az osztrák vasúté, épen nem eszközölheti, nem engedi e szándékot megvalósulni, mert azon vasútnak tariflája nem mértföldenként, hanem állomásonként van megállapítva; és — csak egy példát fogok felhozni — Szegedtől Pestig egy vámmázsa búza szállítása 37 krajezárba kerül, Pesttől Bécsig 38V2 krajezárba, s igy összesen 75^2 krajezárba. Szegedtől azonban, Pest kikerülésével,Bécsbe 63V 2 krajezárért szállíttatik a búza. Tehát ezen 12 krajezár előnyt Bécsnek adjuk, Pest rovására, s nézetem szerint egészen indokolatlanul. Én azt hiszem, hogy a felhozott, rövidség okáért kevésre szorított példákból át méltóztatnak látni, hogy vasutaink hazánk kereskedelmi érdekeinek nem felelnek meg egészen, s alig hiszem, hogy kormányunknak ne lett volna, ne lenne módjában vasutainknál kedvezőbb, mérsékeltebb, s már csak a könnyebb kezelhetőség tekintetéből is egyforma árszabást eszközölni. Nem szólok az egyedárusságról, említve, nagyon sokszor volt a házban már, csak azon egy 34
