Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-74

74. országos ülés január 27. 1873. 263 pon és szabadon fejlődhessék. Jó finánczpolitika nem is képzelhető rósz közgazdászati politika mellett. Ha tehát kétségtelen az, hogy a közgazdászat a pénzügyekre igen nagy közvetlen befolyással van: vizsgáljuk meg, ha vajon azon közgazdászati politika, melyet idáig követtünk, helyes és érdekeinknek megfelelő volt-e? Nézzük, hogy milyenek voltak azon intézkedések, melyeket kormányunk e téren foganatosított, és mit eredményeztek uzok; mindenekelőtt ismerjük be, hogy ha valahol, ugy a közgazdászati politika terén bizonyára nehéz megóvni a hazát, mely a kormányok kötelességszerű hivatását, a kártékony minden áron való beavatkozástól elválasztja. Nem akarom ezt félreismerni és kicsinyleni, készséggel veszem számba mindazon akadályokat, melyekkel a kormány találkozott; de bármennyire részrehajlatlan legyen ítéletem: legjobb akarattal sem lehetek megelégedve azon eredményekkel, melyeket a kormány e téren felmutathat; mert akárhogy forgassam is azon érmet, melyet Gorove István képviselő ur ma egy hete tartott beszédében bemutatott, én nem látom oly kedvező színekben hazánk pénzügyi helyzetét, mint ő. Nem tudom, hogy a tisztelt képviselő ur beszéde vádbeszéd volt-e a multakért, vagy pedig programm. Ha védbeszéd volt, s csak a múltra szólt: — akkor az érmet saját ministersége tényeinek emlékére készítette a tisztelt képviselő ur, és természetesnek találom, hogy maga iránt nem volt — emberi gyengeségből nem lehetett — szigorú; ha programmbeszéd volt és így a jövőre szól: akkor majd meglássuk, hogy mit hoz hát a jövő. De nem fogok azon általam igen tisztelt képviselőtársaim beszédeinek egyenként tüzetes czáfolatába bocsátkozni, a kik anyagi helyzetünket még ma is oly kedvezőnek látják. Csak azon egy képviselő ur beszédére kívánok még megjegyzést tenni, ki, ugy látszik, ezen vitában a bősz Achilles szerepét vállalta magára. Eltalálják tisztelt képviselőtársaim, hogy Kautz Gyula képviselő urat értem. Megvallom, hogy sem én és talán senki más ezen oldalon nem érzi magát a gyanú mérgébe mártott és ellenünk lőtt nyilai által érintve. Nem az fáj nekem, a mit a tisztelt képviselő ur itt ellenünk mondott; hanem attól félek, hogy a tudós tanár ur ifjaink fogékony szivébe oly elveket csepegtet be, melyeket itt hangoztatott, és melyek a szolgaság és absolutismus tanai, hogy t. i. a kormány és az állam eszméje egy. Ettől tartok én és arra kérem a tisztelt képviselő urat, hogy ha a házban egyszer beszélt is így, kívánatos, hogy ezt ne tegye többé; de leginkább őrizkedjék az ily -.elveket tanítványai előtt hirdetni. (Helyeslés bal felöl.) Hogy Kautz képviselő ur oly rózsaszínben látja >a helyzetet, azon szintén nem csodálkozom; mert neki bizonyosan nagyon jól megy dolga, és a kinek jól megy dolga: az alig foghatja fel, hogy lehet szűkölködő ember. Egy jó ebéd után éhségről, meleg szobában a hideg tűréséről beszélni nagyon könnyű. De nem akarok polemizálni. Azt hiszem, hogy e téren a polémiánál jobb a siker. Pedig azt hiszem, hogy mindnyájan a sikert keressük. Előadásomban azon utat kivánom követni, melyet a pénzügyi bizottság tisztelt előadója is kijelölt, ámbár az ő jóakaratú figyelmeztetése nélkül is okvetlenül követtem volna ezen utat. Kedvezőtlen pénzügyi helyzetünk okait kívánom kutatni, lehetőleg tárgyilagosan. És mert ezen kedvezőtlen pénzügyi helyzet egyik fő okának a hibás közgazdasági rendszert tartom: erre kérem ki a tisztelt ház becses figyelmét. Többen hangsúlyozták és senki sem vonja kétségbe, hogy hazánk mind éghajlati fekvése, mind népességi viszonyainál fogva kiválóan földmivelő ország. Nem vonható kétségbe az sem, hogy ezen adott helyzetből folyó kötelességünk megtenni mindent, a mit a földmivelés és a földmivelési ipar emelése érdekében törvényhozási és kormányzati utón tenni kell. Nagyon jól tudom, hogy az ezen irányú tevékenységnek természetes sorrendje az 1848. után bekövetkezett viszonyok által erőszakosan meg lett zavarva. Nem feledem ei, hogy az 1848-ki év közgazdasági viszonyainkat átalakította, de ki nem fejtette; és tudom, hogy azon időben hiányzott a szabad kéz, mely az átalakulás nagy munkáját jótékonyan vezesse. De nem akarom vázolni, hiszen átéltük mindnyájan ezen időszakot és emlékezhetünk, mennyire meg voltunk akadályoztatva, lenyügzött testünk csekély erejének kifejtésében is; mindazonáltal mozogtunk, a mennyire lehetett. Nem maradtunk tétlenül és igy nem érthetek egyet Lónyay gróf tisztelt képviselő úrral, a ki azt monda, hogy ezen időben a társadalmi tevékenység meg volt zsibbasztva, mert épen ő reá utalhatok, ki akkoriban elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki a közgazdaság terén társadalmi utón. Azt hiszem, tisztelt képviselő urak, hogy azon mozgalom, melyet nemzetünk azon időben a közgazdaság terén társadalmi utón kifejtett: örökre fényes tanúság marad nemzetünk életképessége mellett. Hátha még nemzeti kormányunk volna, igy kiáltottunk föl akkor; ezrek és milliók. És lett nemzeti kormányunk, ezen nemzeti kormánytól joggal vártuk, hogy el fogja hárítani azon akadályokat, melyeket a szabad nemzeti fejlődés útjába egy idegen kormány gördített. ígérték is, hogy igy lesz, és ezen ígéret megvalósításának, tisztelt képviselő urak, nem csekély biztositéka rejlett azon férfiúban, ki Magyarországnak 1867-ben pénzügyministere lett. Birt kiváló pénzügyi és nemzetgazdasági ismeretekkel, foglalkozott a gyakorlati gazdasággal, iparvállalatoknak