Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-74
71. országos ülés január 27. 1873. 261 Következik a napirend, vagyis a költségvetés tárgyalásának folytatása. Nagy György : Tisztelt ház! Ha gróf Lónyay képviselő ur szombati beszédére Ghyczy Kálmán mélyen tisztelt képviselőtársain felszólalása Mott alkalmat: akkor mi mindnyájan köszönettel tartozunk Komáromváros érdemes képviselőjének, sőt köszönetet mondhat neki gróf Lónyay tisztelt képviselő ur is, hogy Ghyczy Kálmán mélyen tisztelt képviselőtársam alkalmat adott neki a pénzügyi ás közgazdasági politika terén oly helyes elveket, oly hasznos nézeteket fejtegetni, melyeket, ha megvalósitatnak, okvetlen nyomban követne a siker. És ezeket az elveket, ezen nézetek nem egy theoreticus, nem egy doctrinar, hanem oly férfiú fejtegette, kinek kétezer lett volna módjában azokat megvalósítani. Önálló nemzeti bank érdekeinek megfelelő közgazdasági politika, czélszerű közlekedési rendszer, önkormányzat és szabad tér a társadalmi tevékenységnek. Ezeket monda gr. Lónyay képviselő ur. Mind oly elvek, melyekért az ellenzék évek óta küzd;s mintán mi nem tehetjük föl a t. képviselő úrról azt. hogy ezen elveknek csak azóta jutott volna tudomására, mióta nem minister, tehát kérdjük: vajon mivel kívánj a azon mulasztásokat igazolni, melyeket elkövetett az által, hogy midőn mindezen elveket, mindezen nézeteket módjában lett volna megvalósítani, azt nem tette és miért nem igyekezett azt tenni. Azt kérdjük a nagyon t. képviselő úrtól, hogy •ezen mulasztásért elmeri-e vállalni a felelősséget ? Vagy pártja akadályozta talán abban? Hát akkor miért tette félre saját meggyőződését, elveit pártjának kedveért; miért cselekedett, miért kormányzott saját akarata ellenére. Ami azt illeti, hogy bírhatta oly kormányférfi a párt bizalmát, aki oly fontos kérdésekben nem értett vele egyet: fejtegetni nem akarom; mert teljességei nem vagyok képes azt megérteni. De bizonyára igen t. képviselő ur speciális szerencsétlenségeihez tartozik az, és talán ez képezi sorsának tragicumát, hogy a Deákpárt akkor ismerte már fel érdemeit és hasznos elveit, midőn kivette volt kezéből az eszközt, megtagadta tőle az alkalmat, hogy azokat megvalósíthassa, „ Változott viszonyok közt szólok" monda a képviselő ur, „és most csak saját meggyőződésem és a haza érdeke vezet." A kiben a legkisebb rósz akarat van: azt hihetné, hogy talán az igen tisztelt képviselő ur, midőn mint korinányíérfiu fölszólalt, nem meggyőződését követte és nem a haza érdekében, hanem pártja érdekében beszélt, mely nem volt mindig azonos a haza érdekével. De én ezt nem mondom, t. ház, mert tudom, hogy a hiba beismerése fél jobbulás, és azt hiszem, hogy a kő, melyet a t. képviselő ur beszédében volt ministertársaira és pártjára dobott, saját melléről esett le. Nem akarok én azon ellentmondás czáfolatába. vagy elemzésébe bocsátkozni, melyet a mélyen t. képviselő ur beszédében kellett észlelnünk ; csak egyszerűen azon jelenségre akarok mutatni, melyet e házban a szombati ülés végén mindnyájan észleltünk. Ugyanis a képviselő ur beszédét a Deákpártnak nem mondom talán minden egyes tagja, de mindenesetre nagy többsége nagy lelkesen megéljenezte. Ezen jelenségből én azt következtetem, hogy azon párt belátva végre valahára azon elvek helyességét és hasznosságát, melyeket a képviselő urnák sem mint pénzügyministernek, sem mint ministereinöknek valósítani nem megengedett: az egyszerű képviselőnek fogja megadni az elégtételt, hogy elveinek diadalát megérje. Államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására módokat méltóztatott a képviselő ur ajánlani. Azok közöl csak egyetlenegyre fogok észrevételt tennij arra, melyre ugy látszik a t. képviselő ur is a legnagyobb súlyt fektette és a melytől legtöbb eredményt vár. Azt méltóztatott mondani, hogy törvényben mondj ák ki mindenekelőtt azt, hogy adja meg mindenki az államnak ami az államé, és még ez ülésszak alatt hozzunk törvényt arról, hogy adóját fizesse mindenki pontosan; ami az elsőt illeti t. képviselő urak azt hiszem, hogy a példa a törvénynél, bármely szigorú törvénynél többet ér. Azt monda a t. képviselő ur: adjuk meg az államnak ami az államé ; én is azt mondom és azt hiszem, hogy a nagyon t. képviselő ur e téren mindig a legjobb példával ment elő, és csak óhajtanunk lehet, hogy jó példája minél szélesebb körben találjon követésre. A mi a másodikat illeti, hogy hozzunk törvényt arról, hogy adóját mindenki pontosan fizesse: azt hiszem, hogy ez fölösleges, mert ezen polgári nehéz, de elengedhetlen kötelesség teljesítésére nem törvény, hanem erkölcsi kötelességérzet szükséges. Emeljük ezen erkölcsi érzetet képviselő ur! ez a főczél; de ezt §-ok által nem fogjuk eszközölni. Mig azt látja a nép, hogy a falu egyik végén az adóexecutió jár, a másikon kormánypárti kortesek képviselőjelöltjök mellett szórják a pénzt : addig adóját nem fogja pontosan fizetni, nem fogja, — megengedem, azon egészen alaptalan — gyanú miatt, hogy adófillérei nem az állam, nem a közérdek javára fordíttatnak. Ezen gyanút el kell oszlatnunk önzetlen eljárásunk által. És én hiszem, hogy a nép pontosabban fogja fizetni adóját. Nekem erős azon meggyőződésem, hogy ha ugy cselekszünk: sokkal több eredményhez jutunk, mintha törvény által szoritjxik az adó pontos megfizetésére. (Helyeslés bal felől.) De nem folytatom tovább e tárgyat, tisztelt ház, hanem áttérek azokra, melyeket az általam kiválóan becsült és mélyen tisztelt mmisterelnök ur mondott. Az igen tisztelt ministerelnök ur programmot, pénzügyi programmot ígért és ezen igérat, azt
