Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-73
73. országos ülés január 25. 1873. 257 tapasztalni fogjuk, hogy nincs állam, melyben az egyenes adók oly terhesek volnának, mint nálunk. (Helyeslés.) Ha netto-bevételeinket veszszük, melyeket a pénzügyi bizottság 126—127 millióban számított ti, és abból az államvagyonból befolyó 7 milliót levonjuk, marad 120 millió; és miután az egyenes adók nevezetesen meghaladják a 60 milliót, több mint 50°/ 0-a az állam összes bevételeinek egyenes adókból áll. Ha már most a bélyeg- és illetékeknél lehetne is 2—3 millióval többet bevenni : marad még mindig 6 millió, azaz 10°/ 0 , mely megterheltetés az adóreform behozatala előtt igen súlyos lenne. (Helyeslés jobb felől.) A tisztelt ministerelnök ur az adóreformra nézve kimondotta beszédében, hogy azt ugy értelmezi, hogy ennek czélja ugyan az adók igazságosabb felosztása, de tényleg nagyban és egészben véve nem egyéb, mint adóemelés. Én azt hiszem, hogy vannak adónemele, és ilyennek tartom a földadót, melyeknél az adóreform, adótételek igazságosabb és aránylagosabb felosztása alkalmával magát a tételt emelni nem lenne czélszerü. Én az adóreform alatt azt értem, hogy azoknak vállairól, kik adóval aránytalanul rovattak meg, levegyük a terhet, és azt az aránytalanul keveset fizetőkre hárítsuk át. (Helyeslés.) Ez igazságos és méltányos. De nálunk, hol a földadó úgyis nagyon terhes, — mit leginkább bizonyít azon körülmény, hogy ezen adónemnél vannak a legnagyobb hátralékok és ennek behajtása jár a legnagyobb nehézséggel, — más jövedelmi forrásokkal kell az állam bevételeit növelni. Egyébiránt nincs is szükség arra, hogy a pénzügyi bizottság által előirányzott 8,300.000 forint hiányt a nevezett adóemeléssel födözzük. E mód az, hogy a törvényhozás intézkedjék arról, miszerint mindenki adja meg az államnak azt, a mi az államé. (Átalános helyeslés.) És ha a pénzügyminister ur részéről javaslatba hozatnak és a törvényhozás által elfogadtatnak a bélyegadóra nézve azon rendszabályok, melyeket én még akkor, midőn az adók törvényesíttettek, mint pénzügyminister a ház elé terjesztettem, melyeket azonban a pénzügyi bizottság javaslata folytán, de saját kezdeményezésével is a tisztelt ház több tekintetben módosított olykép, hogy a feleknek az adó fizetése alóli kibújása könnyen lehetővé tétetett, ha — mondom — esak ezen rendszabályok most a ministerium javaslata folytán törvényesíttetnek : nem kétkedem azon, hogy a bélyegek- és illetékeknél már a folyó évben is 2V2—3 millióval fog növekedni a jövedelem. (ügy van! jobb felől.) De vannak egyes adónemek, melyeknél az adózók nagyobb terheltetése nélkül — az arányosabb beosztás folytán lehetne mérsékelt jövedelmi többletet előállítani; ugy tudom, hogy ezen tárgygyal XÉPV. H. NAPLÓ 18". III. KÖTET. foglalkozik pénzügyminister ur, várjuk be javaslatát, ugy tudom, hogy ez is fogna 2—3 millió jövedelmi többletet eredményezni. Ekkép alig maradna még fedezetlenül több mint 3 millió. Ezen 3 millióra nézve nem mondom azt, hogy az állam activáinak kevesbitése utján gondoskodjunk a fedezetről; de igenis van az állam vagyonának oly része, mely az állam jövedelmének csökkentése vagy az államvagyon eladása nélkül a jelen évre 3 millió jövedelmet hozhatna. így pénzügyministerségem idején 1869-ben az államvagyonról ő felségéhez tett fölterjesztésemben, melyet nyomtatásban a tisztelt ház tagjaival közöltem, annak 20.. lapján már kijelöltem azon eszmét, hogy az államnak sik és dúsgazdag földön levő elszórt kisebb erdőinek fája adatnék el, és az erdők kiirtatván, a föld bérbe adatnék, az állam pedig sokkal, nagyobb jövedelemben részesülne, és a fának árából körülbelől másfél millió frt lenne bevehető, a mely méltán fordítandó oly év deficitének fedezésére, a minő 1 az 1873-iki év. Egyébiránt ugy vagyok értesülve, hogy a pénzügyminister ur javaslatot szándékozik tenni a kincstár birtokát képező vas- és kőszénbányák iránt, oly értelemben, a mint én ugyancsak emiitett előterjesztésem 122. és 123. lapján részletesen előadtam.. Kétséget nem szenved ugyanis, hogy miután maga az állam iparüzletre ott, a hol a, viszonyok a magánosok üzletének sokkal czélszerübben felelnek meg, nem alkalmas; miután az államköltségvetésben látjuk, hogy 1873-ban csak a vas- és kőszénbányáknál 4V2 millióra megy a kiadás és csak kevéssel több a bevétel; holott, ha a magánvállalkozói szellem vétetik igénybe, és ez a szükséges tőkét megszerzi, czélszerübb kezelést létesít, az államnak megfizetve a jelenlegi jövedelmet, s azonkívül részesiti a nyereménytöbblet bizonyos részében: az államnak is nagyobb lesz jövedelme, s emelkednék ezen fontos iparág a nemzetgazdasági erők fokozásával. (Helyeslés jobb felől.) A idő már előhaladt, és így még csak némelyeket kívánok röviden megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem azonban mindenekelőtt, hogy ezeket nem ok nélkül hoztam elő. Ha van valami fontosföladata az államnak, ugy bizonyára fontosnak tartom azt, hogy a közszükségletre nélkülözhetlen czikkek mentül előbb a hazában magában termeltessenek. Most vas- és kőszénért számos milliók mennek a külföldre. (Helyeslés.) Egy hírneves német tudós azt mondta, hogy a nemzetek műveltségi fokát az elfogyasztott szappan mennyisége jelezi legbiztosabban, mert az mérve a tisztasági hajlamnak. (Ugy van! jobb felöl.) Én pedig azt állitom, és azt állítják más nemzetgazdák is, hogy egy nemzet anyagi fölvirágzásának nines-
