Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-73
258 73. országos ülés január 25. 1873. biztosabb mérve, mint az elfogyasztott vas és kőszén mennyisége. (Élénk helyeslés.) És e tekintetben mik épen állunk jelenleg? Bátor leszek ezekre nézve a tisztelt minister ur engedelmével a statistikai hivatalból vett hiteles adatokat fölhozni. 1868-ban az összesen behozott vas értéke tett 33,213.000 forintot: 1869-ben már 41,951.000 forintot, 1870ben 46,143.000 forintot, és 1871-ben 56,542.000 forintot. Igaz, hogy ezen összegben főtényezőt képvisel a sinek behozatala; de az mindig meg fog maradni, mert a vasúthálózat kiépítése folytán 5—6 százezer mázsa sínt kellend behozni évenkint az elromlott sinek kicserélésére. Ezen behozatalt hazai iparunk által pótolni igen nagy és hálás föladat; ennek szükségét jeleztem 1869-ben, s ha eziránt javaslat fog hozatni, azt egész készséggel pártolandom. Ha a befektetések megtéríttetnek az államnak, a melyeket a kőszénbanyáknál tett, ez az átmeneti évnek javára fog válni, de hozzanak minél elébb, még ezen ülészak folyama alatt, rendszabályokat, melyek az adó tekintetében fönálló kötelezettségek teljesítését biztosítsák. Ez által fogjuk biztosan emelni a jövedelmeket a jövőre is, s e mellett a törvények pontosabb s lelkiismeretesebb végrehajtását biztosítjuk. Az általam imént emiitett két tétel együttvéve tehet 3 milliót, és igy — hozzáadva az adók czélszerübb kezelése és behajtása iránti törvények meghozatala után elérendő eredményeket — azon különbözet fedeztetését elérjük, melyet a pénzügyi bizottság az államháztartás rendes kiadásaiban a sulyegyen helyreállítására nézve javaslatba hozott. Nem nehéz tehát gondoskodni a rendes költségvetésben még a pénzügyi bizottság értelmezése szerint is mutatkozó hiánylat födözéséről, és ha ez födöztetik, el lehet mondani ; hogy gondoskodtunk a sulyegyen helyreállilásáról. (Élénk helyeslés jobb felől), miután az év végével 5 milliót meghaladó tőketörlesztés és beruházás az állani rendes jövedelmeiből fedeztetett. Ezen jövedelmek közt ugyan az utóbbi nem tekinthető rendes jövedelemnek ; mert nem fog évenkint előfordulni ; de gondoskodni lehet arról, hogy már az 1874. évi rendes költségvetés a teljes egyensúly föntartása mellett előirányoztassék, és e tekintetben a következő az én nézetem. (Halljuk:!) Azt tapasztaltuk az utolsó 6 év alatt, hogy minden adóemelés nélkül, sőt bizonyos adótétel leszállítása mellett, az állam jövedelmei 98 millióról 127 millióra növekedtek; tehát eddig is évenkint öt millióra tehető a természetes emelkedés. Nem vagyok ugyan azon nézetben, hogy ezen emelkedés folytonos és ily nagymérvű lesz, mind a mellett az 1874-ik évre bizonyára lehet annyit előirányozni, ás a mennyiben — mint épen említem — az adóreformok behozatata által már is az 1873. évre £zélszerübb kezelés és némi adómérv megállapítása folytán 5 és fél — 6 millióig lehet többletet előirányozni. Az 1874-iki államháztartási sulyegyen föntartására nem szükséges egyéb, mint az, hogy az 1874-diki költségvetés mérvét tartsuk a jelen évre megállapítandó költségvetés korlátai közt. Vagyis 1874-ben ne emeljük fölebb a kiadásokat, mint azok a jelen évre szükségesek. Ezen esetben még körülbelől 3 millió fölösleg is mutatkozhatnék. Nem aggasztó tehát pénzügyi állapotunk, és csak akarjuk az államháztartásban a sulyegyent fentartani, akkor sikerülend is. (Élénk helyeslés jobb felől.) De nem elég csak a rendes költségvetés egyensúlyáról gondoskodni: szükséges megtenni mindazon intézkedéseket, melyek a rendkívüli költségvetés szabályozására elkerülhetlenek. Azonban az idő nagyon előre haladt, (Halljuk! Halljuk!) s azt hiszem, inkább helyén lesz, ha a rendkívüli költségvetésre nézve nézeteimet akkor terjesztem elő, midőn az a részletes tárgyalás során napirenden leend. (Helyeslés.) Végzem tehát úgyis hosszú beszédemet azzal az eszmével, melynek tisztelt Ghyczy Kálmán képviselő ur beszéde elején kifejezést adott, intvén bennünket azon veszélyek ellen, melyek érni fognak; mert nézete szerint mi nagyhatalmi politikát csinálunk, mely előbbutóbb meg fogja magát bőszülni. Nem hiszem, hogy valakinek közülünk ilyen vágyódásai lennének; de igen is nemzetünk létének, fönmaradásának föltétele az, hogy az adott európai viszonyok és geographiai helyzetünk folytán megerősödjék azon monarchia, melynek föladata nem a hódítás és terjeszkedés: hanem az, hogy az európai sulyegyénben méltóan föntartsa állását, birjon a biztos védelem minden tényezőivel. (Élénk helyeslés jobb felől.) De hogy mindazon bajok és veszélyek be ne következzenek, amelyeket nekünk a képviselő ur jósol, egy szükséges: használjuk föl jól a béke éveit, rendezzük viszonyainkat minden irányban, erősödjünk, hogy a jöhető vész idején megadhassunk. (Élénk helyeslés jobb felől.) A történet tanusága szerint, aki erős, az életképes, a gyengét, az önmagával meghasonlottat az első vihar elsöpri. Tartsuk fön e monarchiát, amelynek egyik egyenjogú fele vagyunk ; de hogy ez lehetséges legyen, tegyük le eredeti hibánkat, a pártoskodást, a meghasonlás, a kölcsönös ellenségeskedés szellemét, és fogjunk kezet mindenben, ami a haza javára, boldogitására és megerősödésére vezet. így lesz valóban áldás hazafiúi működésünkön. (Élénk hosszas éljenzés jobb felől. — A ministerek és számos képviselő a szónokot üdvözölni sietnek.) Elnök: Az ülést bejárom. Hétfőn reggel folytatjuk a tárgyalást. (Az ülés végződik d. u. 2 1 /. 2 órakor.)
