Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-73
256 73. országos ülés január 25. 1873. séges, jól rendezett hitelrendszer, természetesen önálló hitelrendszer, mely semmi más érdeknek és hatalomnak alávetve nincs. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) A közlekedési eszközök fejlesztésére nézve sok történt már, és még több is fog történni, és már ez is nevezetesen fokozta az állam anyagi jólétét. Meg vagyok arról is győződve, hogy következetes működés folytán egy önálló hitel- és pénzrendszerrel birni fogunk. Mindezeknél fontosabb azonban nemcsak anyagi, de szellemi szempontbői is, a népnevelés és a közoktatás rendezése. Ennélfogva minél inkább elterjednek közöttünk az átalános gyakorlati ismeretek, annál jobban fogja népünk fölhasználni az adott körülményeket, és annál inkább fogja hasznosan érvényesíthetni a munkát; és, belátással bírván, kifejlődik lassankint a takarékosság és munkásság szelleme. Hazánkban úgyis egyoldalú volt a nevelési rendszer, prókátorokat és hivatalnokokat eddig eleget neveltünk, de iparost és gazdát annál kevesebbet. Népnevelésünk még egy pár évvel ezelőtt elhanyagolt és rendezetlen állapotban volt, a teendők sokasága oly nagy, hogy valóban megérdemelné, hogy a kormányzat ujabb szervezése alkalmával a közoktatási tárcza önállósittassék; (Élénk helyeslés) a mi annál könnyebben lesz eszközölhető, ha majd egyszer vallási ügyeink alaposan rendeztetnek. A vallásügy vezetése leginkább a legfőbb fölügyeleti jog gyakorlatából állván, a belügyministeri íárczához lenne csatolandó. (Nagy tetszés.) Ennek azon előnye is volna, hogy a közoktatási tárcza betöltésénél a minister vallása többé irányadó nem volna. A mint szellemi szempontból véghetetlenül nagy fontosságú a közoktatási tárcza, ugy anyagi szempontból kiemelkedik a föímivelési és a közgazdasági érdekek előmozdítása. Én részemről azt tartanám czélszerünek, ha az uj beosztás alkalmával egy uj földmivelési ministerium alakíttatnék. (Élénk tetszés.) Mert anyagi szempontból legfontosabb érdekünk a földmivelés; a nemzeti vagyon legnagyobb részét a föld teszi, annak terményei képezik a nemzeti vagyon legnagyobb részét. így lesz ez még sok ideig. Megérdemelné tehát, hogy a földmivelésnek külön ministere legyen, melyhez csatolandók a bányászat és az összes államjavak erdőségek, ugy az alapítványi és egyetemi uradalmak kezelése, mely most három ministerium közt, u. m. pénzügyi, kereskedelmi és vallásügyi ministeriumok közt van megosztva. A posta és távírda a dolog természete szexint inkább a közlekedési ministeriumhoz tartozik, s ahhoz mehetnének át a kereskedelmi minister többi teendő is. {Élénk helyeslés.) A pénzügyministerium úgyis el van halmozva munkával; a bányászat és államjavak kezelésének átadása után egész idejét az adórendszer és államjövedelmek nagy horderejű teendőire szentelhetné. Ezeket csak annak jelzése végett jegyzem meg r hogy a központi igazgatás czélszerüen rendeztetvén és átalakíttatván, ezen alkalommal még itt is nevezetes megtakarításokat lehetne tenni. Hogy mik azok, melyeket már a jelenlegi költségvetésnél tekintetbe lehet venni, arról szólni nem kívánok; mint mondám, ez a részletes tárgyalásnál lesz helyén. Az átalam fönebb kijelölt és, nézetem szerint, hazánk adott viszonyai közt czélszerüen alkalmazható elvet kell követni, hogy t. i. az állam ne akarjon mindenkiért mindent tenni, és ne vegye a költségvetésbe azt, a mi máskép czélszerüen, az érdekeltek által viselhető. Nem akarok az idő rövidsége miatt részletekbe menni, mellőzöm tehát most a. belügyeket. A mi az igazságügyet illeti, ennél is lehet megtakarítást tenni, ha a perrendtartás szabályoztatik, a fölebbezési dijak fölemeltetnek, és a kinevezendő bírákra nézve két fizetési kathegoria vitetik keresztül. Sőt ha a társas-biróságok helyett az egyes bíróságok rendszere hozatott volna he, mint azt kezdetben az akkori igazságügyminister óhajtotta behozni és ezzel kapcsolatban fölállittatott volna a békebiróságok intézménye: nem kételkedem, hogy a perek száma nevezetesen kevesbedett volna, és az igazságszolgáltatás jelenlegi költségei is tetemesen mérsékelhetők lennének. Nem állítom, hogy az 1873-iki költségvetésben a megtakarítások nagyobbmérvüek lesznek , mint azt a pénzügyi bizottság javaslatba hozta; azonban ha ugy értelmezzük is a rendes kiadásokat, mint a pénzügyi bizottság tévé, hogy t. i. az államadóssági törlesztés és a hasznos befektetésekre előirányzott összegek, mivel évenkint előfordulnak, a rendes költségvetésben maradjanak, a mi eltér ugyan a ministeri előterjesztéstől és együttvéve őt milliót meghaladó összeget tesz, melylyel az állam értéke az év végével kedvezőbbnek mutatkozik ; mert ugyanannyival kevesebb adóssága lesz, a mennyit törlesztett, és annyival gazdagabb, a mennyit beruházásra fordított, — ha tehát ugy értelmezzük is a rendes kiadásokat, mint a pénzügyi bizottság: még akkor sem nagy feladat a rendes költségvetés hiánylatát fedezni. (Halljuk.) A pénzügyi bizottság ezen 8,300.000 irtot adófölemelés által akarja pótolni, mire a ministerelnök ur azt jegyezte meg, hogy ezen szót kellene hozzátenni: „ lehetőleg." Az adóemelést 8 millió frtig az adóreform behozatala előtt kivihetőnek nem hiszem. Nálunk, ha egyszer további 8 millió frtnyi adót kívánnánk kivetni : azt leginkább az egyenes adók tételeinél kellene foganatosítani. Már pedig a mi bevételeinket minden más államok rendes bevételeihez hasonlítva,-