Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-72
72. országos ülés január 24. 1873. 227 a jövőre biztos támpontokul szolgálhatnának. És nem fognak létezni ily biztos adatok mindaddig, mig a zárszámadások tökéletesen megvizsgálva nem lesznek. A harmadik, a mi az előadottakból következik: az, hogy nagyobb calamitas Magyarország pénzügyeit alig érthette volna, mint érte azon határozati javaslatnak elfogadásával, melyet Lónyay volt ministerelnök ur legközelebb a ház elé terjesztett, és melynek elfogadásával az lett elhatározva, hogy ezen 5 évi, mondom ezen 5 évi zárszámadások, ha lehet jól, ha ugy nem történhetik meg, roszul, de mindenesetre még ez ülésszak által revidiáltassanak és a ház által tárgyaltassanak. (Ugy van! hal felől!) Ha már a múltban nem találunk tájékozásul a jövőre biztos adatokat, kérdés, miből kell tehát kiindulnunk ? Én azt mondom, tisztelt ház, hogy mellőzve minden mesterkélt számítást, nem emelkedve fel a tudományos elméleteknek magaslataira, melyekről a mindennapi élet csak madár-távlatban mutatkozik, nézzük egyszerűen a tényállást, ugy amint van, eléggé világos és tiszta az. (Halljuk! Halljuk!) 1868-tól fogva 1871-ig folyton kisebb nagyobb mérvben növekedtek bevételeink; 1868-tól 1872-ig öt év alatt minden évben kötöttünk nevezetes kölcsönöket. Ezen idő alatt az előirányzatok minden évben, évről évre sok millióval növekedő hiányokat mutatnak. Ezen hiányok kezdetben állítólag eltűntek a zárszámadásokban; de utóbb a zárszámadásokban sem tűntek el, és végre érzékenyen mutatkoztak a pénztárban is. Kétségkívül nagy baj van itt. Ezen bajnak oka más nem lehet, minthogy nem jól gazdálkodtunk, és nem jól gazdálkodtunk, mert többet adtunk ki, mint bevettünk, többet adtunk ki, mint mennyit erőnk elbirt. Részemről tökéletesen egyetértek a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt azon véleményével, hogy egyszerre akartunk mindent. Igaz, mentségünkül szolgái, hogy igen sokra volt szükségünk; de több költségesebb vállalatba bocsátkoztunk egyszerre, mint a melyeket fedezni képesek voltunk; számosabb organisátiót tettünk és költségesebbeket mint pénztárunk állapota megbírta; nem tartottunk sorrendet a beruházásokban; nem halasztottuk el azt, ami elhalasztható lett volna. Ha már most ezek után a pénzügyminister ur azt kérdené tőlem, hogy hát, ha ezeket, a miket eddig tettünk, újra kellene tennünk, mit hagyhatnánk el belőlök, mint nem tennénk meg? Válaszom az: igenis sokat megtennénk azok közöl, a miket eddig tettünk; de nem tennénk meg mindent! így talán nem engedélyeznénk azon vasutakat, melyeket az ország átalános érdeke még nem kívánt, és melyek már az idén is az egész kamatbiztositási összeget fogják levonás nélkül igénybe venni, sőt némely részben még a regie-költségek megtérítését is kívánják. (Helyeslés hal felől: Igazi Ugy van!) Ezzel körülbelül 5 milliónyi kamatbiztositási költség lenne évenkint megtakarítható. Nem bocsátkoznánk gyári, bányászati vállalatokba; és ha már belebocsátkoztunk, annak idejében felhagytunk volna velök ; (Helyeslés bal felöl.) építenénk vámházat, postaházat, de nem oly költségeset és nem oly nagy mérvűt, a mint az történt, (Helyeslés bal felöl.) Áz igazságszolgáltatást rendeznők, de talán sikerült volna azt olcsóbban is rendezni, mint a mikép ez történt. (Helyeslés a baloldalon: Igaz! Ugy van l) A kisebb állami hivatalnokoknak fizetését bizonyosan megjavítottuk volna; megjavítottuk volna azon 315 frtos fizetéssel ellátott néhány adótiszt fizetését, kiket oly sokszor méltóztatik a tisztelt pénzügyminister ur említeni; hanem azért, mert a kisebbeknek fizetése javítandó, nem javítottuk volna a nagyobbak fizetését is. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, mindezekkel több milliónyi költség megtakarítás érethetnék el. Ha a pénzügyminister ur még továbbá azt kérdezné tőlem, hogy mit törülhetnénk hát az ez idei rendes költségvetésből, midőn abból a pénzügyi bizottság is alig tudott valamit törülni, erre válaszom az: hogy ezen észrevétel reám és a tisztelt pénzügyi bizottság más egykét tagjára nem alkalmazható. Mi találtunk a költségvetésben még némely tételeket, melyek törülhetők volnának; de különben is e kérdésre egy szóval felelni nem lehet; mert a rendes költségvetésben rend szerint nem egykét tételben történik a nagy kiadás-emelkedés; hanem történik a hivataloknak egész sorhad rendében. (Tetszés bal felöl.) Egyszer történt 1871-ben, hogy a hivatalnokok száma azon egy évben 1343-mal szaporittatott, fizetésök 3,132.687 írttal öregbittetett. Egyébként az emelkedés számos egyes tételekben, kisebb összegekben is, de folytonosan történt, Majd az irodai átalány volt egy hivatalnál kevés; amott egy-két hivatalnok fizetését kellett emelni; ott a személyzetet kellett szaporítani, itt megint a működési átalány volt kevés, melyet öregbíteni kellett sat, és így fokonkint szaporodtak, nagy mérvekben a rendes kiadások is a rendes költségvetésben. Én ennek bővebb fölvilágositására egy összehasonlítást készítettem az állami hivatalok személyes járandóságai és dologi kiadásaira nézve az 1868-iki és 1873. évi előirányzatok szerint. Megjegyzem, hogy ezen kimutatásban a honvédség rendes költsége nem foglaltatik; mert miután annyiszor hallottam, hogy a honvédség, tömérdek költségtöbbletet okoz, akartam tudni, hogy a honvédség által okozott mintegy 6 millió költség többletnek kihagyásával a többi ministeriumokra nézve, mily eredmény mutatkozik? (Halljuk!) Meg kell jegyeznem, hogy ezen kimutatásban nincsenek belefoglalva az adók beszedésénél, a jövedékek kezelésénél, az államjószágoknál, az.
