Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

228 72. országos ülés január 24. 1873. államerdőknél és a bányászatnál alkalmazott tisztek személyes és dologi kiadásai, mert ezek illetményeinek is számbavétele több munkát és nagyobb időt igényelt, mint amennyi munkaerővel és idővel én rendelkezem. Nincsenek a kimutatásban fölvéve a nyugdijak sem, hanem a többi hivatalágak föl vannak véve ugy a központon, mint a vidéken. Még azt is meg kell jegyeznem, hogy az 1 868. évi kimutatáshoz hozzászámítóttam azon 3,961.158 forintot, mely a múlt években a törvényhatóságoknak törvényszékeikre és átalában az igazságszolgáltatásra a városokban és hatóságoknál fizettetett; de most az igazságügyministeri költségvetésben foglaltatik. Az eredmény az, hogy 1868-ban személyes járandósága volt azon hivataloknak, melyek ezen kimutatásba foglaltatnak, 12,676.782 frt, 1873-ban a személyes járandóság tett 22,416.453 frtot és igy a szaporodás 9,739.671 frt. (Mozgás a bal oldalon.) A dologi kiadás 1868-ban volt 9,047.741 frt, 1873-ban 20 millió 966.273 frt, és igy e két czim alatt a költségszaporodás 1868-tól az 1873. •előirányzatig 21 millió 658,203 frtot tesz, (Mozgás a bal oldalon) mihez a nyugdijaknak néhány százezer forintnyi öregbedését hozzátéve , az eredmény bizonyosan 22 milliót tesz. Azt következtetem ebből, hogy talán nem áll az, a mi annyiszor mondatott, hogy a mi hiányainkat egyedül beruházásaink okozzák; hanem ha igazságosak akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy okozzák e hiányainkat beruházásaink és a rendes költségvetésben tett tulkiadások is. (Helyeslés bal felöl.) Már most át kell mennem azon kérdésnek fejtegetésére: hogy mindezek után mit kell tehát tennünk? (Halljuk! Halljuk! a jobb oldalon.) Én azt mondom, tisztelt ház, hogy meg kell tenni igen sokat abból, a mit a tisztelt háznak több tagja javaslatba hozott, kell az igazságszolgáltatást, közigazgatást rendezni; az adóügyet reformálni; de mindezen javítások, mint már egyszer említettem, sok előzményt, hosszú időt kivannak. Most e pillanatban nem erről van szó, hanem a kérdés az, hogy mit tegyünk most mindjárt, mert az államkormányzat igényeit ki kell elégítenünk. E tekintetben meg kell vallanom, hogy nem birok azon csodatevő erővel, hogy a múlt évek mulasztását egy tollvonással helyrehozni birjam és csak sajnálnom lehet Kautz Gyula t. képviselőtársam makacsságát, hogy kérésünkre sem volt hajlandó arra, hogy közölje velünk azon nagy eszmét, amelynek ő birtokában kell hogy legyen, miután másoktól követelhetőnek vélte. (Élénk derültség.) Én, habár Wahrmann t. képviselőtársam ismét nevetni fog, most is Maróthi szerint számitok, hanem azt hiszem, hogy ő most nem nevethet oly nagyon, mint a múlt alkalommal, mert már most Jlaróíhit a t. pénzügyi bizottságnak maga Wahrmann ur által is elfogadott jeleutése támogatja. (Élénk derültség.) Én a pénzügyi bizottság véleményét e részben nagyban és egészben elfogadom és csak igen kevéssel óhajtom kiegészíteni. (Halljuk!) Szlávy ministerelnök ur azt mondta, hogy nem kell végletekig alkalmazni a takarékosságot, nem kell mértéken tul apasztani a kiadásokat. Engedjen meg nekem a tisztelt ministerelnök ur, de ő itt oly positiót védett, melyet senki meg nem támadott, senki nem mondta, hogy végletekig kell kiterjeszteni a takarékosságot, hogy mértéken tul kell apasztani a kiadásokat; de mindemellett lehetséges, hogy a ministerium kövesse a szigorú, de józan takarékosság elvét saját költségvetésének megállapításában, különösen pedig ellenőrzésében az alatta álló közegeknek, mert ezeknek költségvetései, mint azt a t. ministerelnök ur még földmivelés és kereskedelmi ministerségének idejéből jól tudhatja, évről évre hasonlóképen csudálatos mérvben emelkednek és ezen alárendelt közegek költségvetését senki nem ellenőrizheti sem a ház, sem a bizottság, csak egyedül maga a ministerium, mert csak annak állanak rendelkezésére azon közegek, melyek e végre szükségesek. (Helyeslés bal felől.) Kövesse a ház maga is a takarékosság elvét, de necsak elvileg, mint eddig, hanem tényleg is. Ügyeljen föl pedig különösen arra, hogy a költségvetési törvény megtartassák és róyjon meg szigorúan minden átruházást, melyet a ministerium a költségvetés keretén kivül tesz. (Élénk helyeslés bal felől.) Kölcsönök, felfogásom szerint, a mi körülményeink közt csak valóban gyümölcsöző beruházásokra veendők föl és — mit Isten távoztasson — a hazát érő nagy veszélyek eseteiben. A rendkívüli költségvetésből át kell tenni a rendesbe mindazt, mi oda való, hogy tovább is ne éljünk azon illusióban, mely már oly sok tévedésnek volt oka: hiszen rendes költségvetésünk tökéletesen jó rendben van .Óhajtom továbbá, hogy rendes kiadásaink rendes jövedelmeinkből fedeztessenek; az egyensúly a kettő közt helyre állíttassák, ha lehet —• s ezt leginkább óhajtanám — leszállításával a kiadásoknak; ha ez nem lenne — mit nem gondolok — lehetséges, vagy ha a t. ház ezt nem akarná tenni, megfelelő fokozásával az állam jövedelmeinek. A mi a rendkivüü költségvetést illeti, tudjuk azt mindnyájan, hogy azon beruházásokat, melyek félben vannak: félben hagyni nem lehet, hogy azokat be kell fejeznünk. Nem csinálunk magunknak illusiót az iránt sem, hogy nem állanak még szükséges és sürgős beruházások előttünk, melyekhez tartoznak egyéni véleményem szerint az internationalis vasutvonalak is; de épen azért, hogy ezen elhaíaszthatlan. nagy fontosságú beruházásokra erőnk legyen, szűk-