Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

TI. országos ülés január 24. 1873. 223 a, mindig óvatos eljárást feltéve, megnyugtatására szolgál. — (ügy van! jobb felöl. Derültség bal felől.) — Az iránt nem kételkedett senki, hogy Magyar­ország jó években képes lesz azon terheket elvi­selni, melyekkel kormányzata megindult; de azon kételkedtünk valamennyien, hogy ha a reform egy­szer a közszolgálat egyik, másik, harmadik ágában bekö­vetkezik, mert kiáltó szükség volt rá mindenütt, ha az, mint. előre látható, több költséget okoz, ha a gondviselés még nehéz időket is küld, hogy miké­pen leszünk akkor. Ez mind bekövetkezett, beállott a több szükséglet a honvédségnél, a vasúti garan­tiáknál, az igazságszolgáltatásnál, beállott min­denfelé. A társministerimnok folyton előrehaladnak és mi az eredmény? Az, hogy mig 1867-ben a be­vételeket 115 millióval kezdettük meg, addig azok 1871-ben már 147 millión állanak. „Aes triplex circa pectus" kellett volna mellén lenni azon képviselőnek, ki ezek ellen azon időben felszólalni bátorkodott volna. Pe­dig lehetett volna felszólalni, ha az embernek meg volna adva, megemlékezni mindenre, mi koráb­ban évek előtt történt. 1870-ik évi október 26-án az 1871-dik költségvetés bemutatásánál pénz­ügyminister ur, annak bebizonyításába bocsátkozott, hogy nem egy, hanem több év eredményét kell az előirányzatoknál alapul venni. És ilyképen nyilat­kozott: Jegyen szabad e dolgot példával illustrál­nom. 1866-ban előirányozva volt 123 millió 435.156 forint, a fagy miatt csak 104 millió lett a bevétel — 1867-re mégis előirányoztatott 129,117.000 — te­hát 2 5 millióval több és mi lett az eredmény ? az, hogy bejött 130,259.801 forint, tehát valamivel több, mint a magasabb előirányzat. A pénzügyminister ur előbbi beszéde szerint 1867-ben a bevétel 115 millió, későbbi beszéde szerint 130 millió volt, az első beszéd szerint 67­től 71-ig a bevétel emelkedése 32 milliót tett; ezen általam később fölolvasott beszéd szerint mindazon­által a bevételek emelkedése legfölebb 17 millióra számitható és pedig a constatált és a tisztelt mi­nisterium által is elismert 80 millió költségemelke­déssel szemben. Még a tisztelt pénzügyminister ur egy számítására nézve vagyok kénytelen néhány észrevételt tenni. Ő minapi beszédében számítást tett arra nézve, hogy mennyi kölcsönt vettünk föl, és ezt a beruházásokban értékesítettük. Rövid ka­tonás számítást tett. Azt mondta, fölvettünk köl­csönt 175 milliót nominális értékben. Ebből fizet­tünk 30 milliót vasutaknak subventióképen. Az ál­lam által épített vasutak évi tiszta jövedelme 3 mil­liónál több. Ez megfelel 60—65 millió forintnyi nominális tőke kamatjának. Marad tehát 80—84 millió. Ezért van 100 mértföldnyi subventionált vasutunk, s ennek köszönjük, hogy erdészetünk és gazdászatunk most 4 millióval többet jövedelmez, mint jövedelmezett ezelőtt. E 4 millió frt tehát maga is fedezi a kölcsönzött 80 millió tőkének 5%-os kamatját. A beruházásokat magam is az államjavakban, különösen az erdőkben igen czélszerüeknek, szük­ségeseknek tartom. Csak azt nem lúttem eddig, és nem hiszem most, bogy azon beruházások, melyeket a ministerium a közelebb múlt 1872. év­ben és némely kisebb részben 1871-ben tényleg eszkö­zölt, — ma már ezen nagy jövedelmi emlkedést ered­ményezhessék. Lennének tehát észreteleim e tekin­tetben is, de elhallgatom ezeket, és elfogadom, hogy erdészetünk most 4 millióval többet jövedelmez, mint azelőtt; de ha igy van is, ezen összeget két­szer számítani nem lehet, egyszer erdőjövedelmének, másszor vasúti kölcsönkamatnak. Például fogom il­lustrálni. (Hallóik!) Hogy fámat az erdőből kiszál­líttathassam, vasutat építek 100,000 írtért. A vasúton aztán fámat könnyebben szállíthatom az illető el­adási helyekre, és igy erdei fám eladásából többet kapok, mint eddig 5000 írttal. Ha már most azt mondom, 5000 írttal több a jövedelmem az erdő­ből, s miután 100 ezer forintot fölvettem a vasút elkészítésére, ezen 5 ezer írttal fedezem a vasútra kölcsönvett 100.000 írtnak kamatját, akkor a vasút befogja hozni a maga kamatját, de az erdei jöve­delmem az lesz, ami előbb volt (Derültség.) Az er­dőnél a föltett esetben csak akkor számithatom a jövedelem emelkedését, ha a vasút nem a szállított fának eladási árával, hanem szállítási fuvar-bérével s másnemű szállításokkal fedezi a költséget. Akkor mondhatom, hogy fedezve van a kölcsön kamatja, melyetavasutra fordítottam és az erdő is valósággal ennyivel és ennyivel többet jövedelmez. (Helyeslés.) A pénzügyi bizottság tisztelt előadója már ko­molyabban számított, de, nézetem szerint, szintén nem helyesen. Fájdalom, homályossá tette számítá­sát az által, (Hattjulc!) hogy a zárszámadásokból az 1871 -ik esztendőig kivehető tényleges, constatált eredményeket összevegyitette az 1872. évi költség­vetésnek még bizonytalan adataival. S ezen hibába esett tisztelt képviselőtársam Fest Imre ur is, sőt ő még fokozta e hibát, mert ő a zárszámadási eredmé­nyekbe nemcsak az 1872-ik évi, hanem az 1873. költségvetésnek bizonytalan s az eredményben egé­szen másképen alakulható adatait is fölvette; ez né­zetem szerint az ő számításának egyik lényeges hi­bája, mely azt ennélfogva megbízhatóvá nem teszi. A pénzügyi bizottság tisztelt előadója azonban jeles beszédében szétválasztotta azon tételeket, amelyek kitűnnek az 1871 -ik esztendeig vezetett zárszámadásokból, azoktól, melyeket ő az 1872-ik évi költségvetésből vett föl, és ezek szerint azt mondja; saját beszédéből leszek bátor a számokat idézni: — „ rendkívüli kölcsönökből állami ingó és ingatlan javak értékesítéséből az 1871. évig tény-

Next

/
Thumbnails
Contents