Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

224 72. országos ülés január 24. 1873. leg kiadatott 140,723.000 frt, — ebből vasutak J építésére fordíttatott 54.389.000, — más gyümölcsöző befektetésekre 2 3,059.000,vizépítésre, útépítésre, iávirdákra, honvédség fölszerelésére 21,392.000 frt, vasúti kamatbiztositásra 9,000.000 frt, tágértelmü beruházásokra tehát 107,840.000 frt. — egyéb, állítólag rendkívüli, de pénzügyileg nem gyümölcsöző kiadásokra 32,883.000 frt. fordíttatott." Ez oly összeg, a melyről bizonyosan Kautz Gyula tisztelt képviselő ur sem mondhatja azt, hogy megvolt azelőtt pénzben, jószágban, papírban és most is megvan más alakban, még pedig azon számítást illetőleg, melyet a pénzügyi bizottság igen tisztelt előadója tett, azon összeghez, mely a vasutakra fordíttatott; hozzá kell még adni az intercalaris kamatokat és az illető kölcsönösszegekre eső kibocsátási költséget és a kibocsátási árfolyam különbözetét, minthogy ilyen költségek a garantirozott vasutaknál is hozzászámittatnak a vasútépítési költségekhez, mert végre is ezen összeget nem fogja fedezni az öreg harang, hanem valaki tartozik fizetni a hitelezőknek. (Derültség.) és ez a valaki a kölcsönvevő, az állam lehet. Már most, tisztelt ház, ezek után bátor leszek néhány szót a tisztelt házhoz intézni, azokat illetőleg, miket mint beszédemnek főtárgyát, előre jelezni bátor voltam. (Halljuk!) Az igen tisztelt pénzügyminister ur beszédében és azon beszédben, melyet a pénzügyi bizottság tisztelt előadója tartott, foglalt számok labyrinthusába nem fogok bocsátkozni, és pedig azért, mert hibázik az ariadnei fonal, melylyel ezen labyrinthusból kibontakozhatnék. Mert mint már jeleztem is, részemről azon véleményben vagyok, hogy mindezen sok számok közt alig van ugy constatált szám, hogy arra biztos számítást fektetni lehetne, és, holott számtani combinatiók közt, nézetem szerint, nincs olyan, mely pénzügyünk múlt fejleményeinek fölvilágositására és tájékozásul a jövőre biztos támpontul szolgálhatna. A pénzügyi bizottság előadója, maga a pénzügyi bizottság jelentése is igeu számos és nagyon jeles összeegyeztetéseket tesznek az előirányzatok közt, melyeket a pénzügyminister helye seknek fogadott el Ezen összeegyeztetéseknek és számitásoknakresultatumaulaz jelentetik ki, hogy az 1868-tól az 1873-ik évi bevéteteleink az előirányzatok szerint, tehát papiroson 49,719.670 forinttal emelkedtek, a kiadás ellenben emelkedett 53,543,945 írttal. És így 6 év alatt kiadásaink 3,824.275 frttal haladták meg bevételeinket; sőt mint mondják még anynyival sem haladták meg, mert ha azon tételek, melyek az 1873-iki költségvetésben a rendkívüliek sorából kiveendők, és a rendes költségvetéshez lesznek sorolandók, ezúttal továbbá is hozzászámittatnak a rendkívüli költségekhez és nem adatnak a rendesekhez: akkor azon többlet, melylyet kiadásaink 6 év alatt meghaladták a bevételeket, igazság szerint csak 1,201.309 frtot tesz. Nem akarok, tisztelt ház, érveket meríteni azon két számítási hibából, mely e számításba becsúszott. Az első hiba az, hogy 1873-ra a kiadások összegéből tévedésből kihagyatott azon 2 millió frt

r melylyel az 1873-iki kiadás a legközelebb kötött kölcsönnek kamatai által emelkedni fog. A másik számítási hiba, nézetem szerint, az, hogy azon' tételek

r melyek az 1873-iki költségvetés szerint a pénzügyi bizottság javaslatára a rendkívüli költségekből kitörlendők és a rendes költségvetéshez hozzá csatolandók lesznek: e számításban kihagyatnak a rendes költségvetésből és meghagyatnak a rendkívüli költségvetésben. Nézetem szerint pedig ezen összegeknek megfelelő tételek 1868-ik esztendőtől kezdve minden esztendőben ugy a bevételek, mint a kiadásokra nézve hasonlag hozzáadandók lennének az illető év számlájához; mert az, hogy ezen összegek most kihagyatnak a rendkívüli költségvetésből, és a rendes költségvetésbe tétetnek át, helyes eljárás. Nem az rontandó el tehát, ami helyesen történt, hanem a hiba igazítandó meg ott, ahol a hiba közbe jött. És ha ezen operatio keresztül vitetik, ha a megfelelő tételek minden esztendőben 1868-tól fogva hozzáadatnak a rendes költségvetéshez: akkor az egyes esztendők végeredménye számtanilag némileg változni fog az évenkint átszámítandó tételek különbözetéhez képest, de maga a végeredmény az arány kiadásaink emelkedése és bevételeink emelkedése között ugyanaz marad nagyban, és egészben, amelyet a pénzügyi bizottság kiszámított, t. i. 3 — illetőleg a 2 millió hozzáadásával 5,824.000 frt. De, mondom, nem akarok ezek alapján a számításoknak különben is kisebbszerü hibáiból érveket kifejteni. Én azt akartam mondani: az előirányzatokra fektetett számításokra nem lehet súlyt fektetni. Az előirányzatokban foglalt összegek valószínűséggel bírnak ugyan, de minden esetre összegek, melyek a tényleges eredményben igen gyakran sőt rendszerint többé vagy kevésbbé változnak. Hiszen minden alkalommal hallottuk itt, hogy az előirányzott bevételek a zárszámadások tanúsítása szerint az illető kezelési évben mennyire és mennyivel emelkedtek; ha több vétetik be, mint a mennyi előirányozva voltde az előirányzatokból merített számtételeknek helyessége ellen épen ugy érv, ha sokkal több jön be, mint előirozva volt, mint érv, ha kevesebb jön be, mint amennyi elő volt irányozva. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezeket akartam fölhozni és ezeknek alapján azt akartam mondani, hogy az előirányzatokból nem tehetünk megbiztató számítást; és hogy mindazon számításokat, melyeket az előirányzatok összehasonlításából teszünk, tönkre teszik, megsemmisi-