Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

218 72. országos ülés január 24. 1873. vasutak által, azok mellett jobbra és balra, egyegy mértföldön holdanként föl lehet venni az emelkedést 20—25 forintra. Ez teszen minden vasúti mértföldre két négyszög mértföldre, azaz 20.000 kataszteri holdon összes 4—500.000 forintot. 500 mértföld vasúton pedig összesen vagy 200 — 250 millió forintot. Vegyünk még ezekhez, hogy hány iparág kifejlődését teszi lehetővé az olcsó, pontos és tömeges szállításra képes vasút. Hogy, mint tisztelt képviselőtársam Feszt Imre mondotta, a szállítási költség nevezetes adóját mennyire megapasztják a vasutak, hogy mennyivel közelebb hozzák egymáshoz a termelőt és fogyasztót. Hiszen nélküle a korunkat domináló vas- és köszén-ipar kifejleni képtelen; nélküle a vasércz és kőszén majdnem értéktelen kőzetek. Ne mellőzzük figyelemmel, mily módon emelkednek általa azon városok, melyek behatása folytán kereskedelmi és ipari gyupontokká válnak, és minő nagy tőkét képvisel csak az azokban levő telkek és házak áremelkedése: és nem fogjuk csekélyleni a hatást, melyet a vasutak hazánkban is tettek. Senki se magyarázza ki szavaimból, mintha én mindazt mi vasutainkat illetőleg történt, föltétlenül helyeselném; mintha én a financiális viszonyokat valami szerfelett rózsaszín szemüvegen át tekinteném. Igenis jól tudom, hogy a vasutak építésében a természetes egymásutánt gyakran megsértettük. Vasutak épültek, melyek még várhattak volna; és vasutak nem épültek, melyek sürgetőn szükségesek voltak. És némely vasút épült roszul; csaknem mindenik drágán. Nagy volt a kamat, melyet mi szegények és pontatlan hírben levők, a kölcsönökért fizettünk és nem egy garantia igen terhes. Ezek mellett, folyton vasutat épitve, mellőztük az országutakat, melyek most roszabbak, mint az absolut korszakban. Sőt mellőztük a nagy vasutakért a kicsinyeket, a harmad és negyed ranguakat, melyeknek mint felszívó ereknek oly nagy fontossága van a nagyobb vasutak jövedelmezővé tételében, melyek hivatva látszanak lenni a kőnélküli Alföldön kőutakat is pótolni és a melyeknek előállítására, ugy hiszem fel lehetett volna kelteni a vidéki érdekeltséget, a közérdek önerőn való munkásságát. Mellőztük csaknem mérőben a csatornázást, a vizi közlekedési eszközöket és pedig a csatornák, újra különösen az Alföldön és a Bánátban nemcsak mint közlekedési eszközök bírnak nagy fontossággal, hanem mint olyanok is, melyek szárazságban az irrigatiót teszik lehetővé, rendes időben pedig a kiöntések és a földárja lecsapolására szolgálhatnak. Gazdasági viszonyaink sem épek. Habár az Alföldön meg a Bánátban egyes jó években a föld .annyit hajt, mi számot tenne Európa legelőhaladottabb országai gazdasági jövedelmeihez mérve is, átalán véve gazdaságaink egyoldalúak; az ország legtöbb részében csaknem kizárólag a búza termésre vannak alapítva és csak jó időben jövedelmeznek. Európa nem egy országában százados az ipari és gazdasági-fejlés, százados a takarékosság, halomra gyűlt a tőke, megvan a szorgalom és képesség. Ha hazánkban körül nézek, csaknem semmi kész tőkére és megdöbbentőleg kevés képességre találok, hogy a takarékos szorgalmat most egyszer mellőzzem. Átalán véve megdöbbentőleg csekély a számtani és természeti tudományokban, különösen a mechanicában és technológiában való jártasság, az egy bányászatot kivéve. Ezen tudományok pedig alapját képezik az ipari és gazdasági helyes fejlődésnek. És pedig hogy ezen ösmeretek elterjedjenek, arra uj generatio kell. Miként lehetnék ezek mellett valami rózsás reményekben iparunk legközelebbi jövőjére nézve!? A pénzügyi bizottság aggódva hozza föl, menynyibe kerül közigazgatásunk; kimutatja hány millióval kerül jelenleg többe mint ezelőtt 4—5 évvel. És valóban áll, hogy közigazgatásunk, igazságszolgáltatásunk, jövedelmeinknek nagy perczentjét emésztik föl. Előttem ez fontos, de nem annyira, mint az, hogy közigazgatásunk mindamellett rósz, igazságszolgálta.ásunk nem kielégítő. A központban bureaucraticus slendriumnak, hanyagságnak látszanak nyomai; a törvényhatóságoknál fejetlenségnek és hanyagságnak ; egyfelől betyáros, hetvenkedő hivatalos hatalommal való visszaélésnek és tán rögtön mellette pajtáskodó legyezgetésnek látjuk kinövéseit. Az igazságszolgáltatásnál annyi a munka, oly lassan haladnak az ügyek, hogyha nem támad uj esély, pl. Erdélyben, még 50 esztendő múlva is lesznek függőben levő úrbéri keresetek. A pénzügyi bizottság az állami közigazgatás megjavitsáát egy törvénytől várja. Megvallom ily hitben nem vagyok. Hoztunk mi már törvényt tömegre nézve sokat; értékre nézve kevesebbet. Én a kormány okszerű erélyétöl várnék többet és nélkülözhetlennek látom, hogy egész államháztartásunk folyamában uj rendszer, az állam-értékek kezelésénél uj módszerek hozassanak be. Mielőtt beszédemet berekeszteném, legyen szabad még felhoznom, hogy nézetem szerint miben rejlik alapja pénzügyi szorultságunknak, pénzügyi viszonyaink hírhedt válságos voltának : abban, hogy tényleges befektetésekre kölcsönből befolyt 99.

3 millióra utalványoztunk, vagy 145.

9 milliónyi kiadást. Részletesen van ez előadva az átalános jelentés 37-ik lapján. Mindent összevéve: semmi okát se látom annak, hogy jajveszékeljünk financiális viszonyaink fölött, habár azok nem brilliansak. És távol legyen, hogy elfogadhatnám, hogy a jelenlegi adózás már a köztőkét támadja meg, midőn mindenfelé vagyonosodásés érték-emelkedéssel találkozunk, midőn a napszám bére tulon-tul nagy, és munkást még sem lehet eleget találni, midőn pl. valamely tarján-vidéki pa-