Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-72
72. országos ülés január 24. 1873. 21 9 rasztgazda 2—3 kis lovával és szekerével egy hét 'alatt egész évi adóját meg tudja keresni. És nem ijeszlenek engem az előirt deficitek, miután azt beruházások okozzák. És hiszem, hogy a vasutak megérdemelték azt a figyelmet, a melyben részesültek. Hanem több öntudatosságot, több világosságot kívánok financiális viszonyainkban, hogy ne szavazzunk valamely kölcsönre nagyobb összegű kiadást, mint a mennyiből maga áll; — és nagyobb erélyt, több körültekintést a kormánytól a kivitelben. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt a költségvetési előterjesztéseket a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ghyczy Kálmán: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk! Nagy mozgás.) Hogy félre ne értessem azokra nézve, a miket mondani akarok, előre is kijelentem, hogy én pénzügyi helyzetünket kétségbeejtőnek egyátalában nem tartom. (Helyeslés jobb felől.) Igenis javítandónak vélem és épen azért tartom kötelességemnek fölszólalni, hogy csekély tehetségemmel javításához hozzájáruljak; de azon véleményben vagyok, hogy pénzügyünk jelen zilált állapota, ba azon utón, melyen eddig haladtunk, tovább is haladunk: nagy veszélyt rejt magában hazánkra nézve, és e veszély nemcsak anyagi jólétünket, hanem állami önállásunkat is fenyegeti. Mert mi történnék akkor, ha azon nagy hatalmi politika ösvényén tovább haladva, — melyet Pulszky Ferencz képviselő ur tervez Magyarország részére, előbb, mintsem ezen magas czélt elérnők, utolérné bennünket az elbizakodásnak, erőnk túlbecsülésének büntetése ? (Igás! ngy van.! bal felől) mi történnék akkor, ha egy szép reggelen nem volnánk képesek teljesíteni azon kötelezettségeket, melyeket más idegen nagy hatalommal biró államok alattvalói irányában a vasúti részvények kamatainak biztosítása, kölcsön kötvények által vállaltunk ? mi történnék akkor, ha nem tudnók pontosan teljesíteni azon kötelezettségeket, melyeket egy szomszéd állam irányában hasonlóképen egyezményileg vállaltunk magunkra ? arról pedig gondolkozni sem merek, hogy mi lenne hazánkból állami hitelünk végkimerülése esetében, ha egy veszélyes háború nehezednék reánk, melynek eszközeit annak idejében az állam hitelének igénybe vételével lehet csak előállítani. {Élénk helyeslés.) Nagy bajt holmi dédelgetésekkel nem enyésztethetünk el; komoly betegségek komoly orvoslást igyényelnek, és az orvoslás első stádiuma az, mit Zsedényi Ede tisztelt képviselőtársam a napokban, nézetem szerint, igen helyesen jelzett, az önismeret, helyzetünk ismerete, és ismerete azon okoknak, melyek a jelen helyzetet előidézték. Természetes, hogy valamint minden nagy bajnak, ugy a mi bajainknak is több forrása van. Igazságuk van azoknak, kik közigazgatási, igazságszolgáltatási, adózási rendszerünket gyökeresen javíttatni kívánják, aközösügyi terheket lehetőségig könynyiteni óhajtják; igazságuk van azoknak, kik takarékosságra intenek bennünket a kiadásokban, mértéktartásra a beruházásokban. — A javításnak azon módjai azonban, melyeket említettem, kétség kívül sok előzményeket, hosszas tárgyalásokat kivannak, s nekünk segíteni kell a bajon a lehetségig mindjárt, és ha megtörténnek is azon javítások, melyeket említettem: akkor is szükség lesz arra, hogy szem előtt tartassék a takarékosság elve, a mértéktartás a beruházásoknál; mert hiszen eddig is ismételve hangsúlyozva volt e házban a takarékosság elve, és közhelyesléssel találkozott mindig, de a gyakorlatban nem fogadtatott el. Maga a ház is, igaz! nem követte mindig a helyes gazdálkodás szabályait; de azon egy, vagy tán sokat mondok, legfölebb két millió, melylyel a ház saját kezdeményezésével terhelte meg az államköltségvetést némely kisebb adók elengedésével, vagy némely, leginkább culturalis czélokra szánt összegek megszavazásával: nem érdemelte meg azon nagy zajt, melyet azok ütnek e miatt, kik magok részéről igen számos millióval és valóban nem mindig gyümölcsöző beruházásokkal terhelték az állam költségvetését. (Helyeslés bal felől.) A háznak eljárására nézve e fölött mentsége van; mentsége az, hogy nem ismerte mindig kellően pénzügyeink valóságos helyzetét, s én e részben kénytelen vagyok fentartani azon egy ízben már tett állításomat, hogy a minisíerium nem ismertette meg minden alkalommal kellően a törvényhozással pénzügyeink valóságos állását. E tárgyról nekem ezúttal annyival inkább szólanom kell, mert kénytelen vagyok felelni némely észrevételekre, melyeket a pénzügyminister ur minapi beszédében reám vonatkozva tett; de kell szólanom főképen azután, miután Kautz Gyula képviselő ur az összes ellenzék és személyem ellen is azon vádat emelte, hogy mi a ministerium pénzügyi politikáját csupán helytelen párt-szempontból támadjuk meg. Én e vádat visszautasítom az összes ellenzék nevében, (Élénk helyeslés bal felől.) visszautasítom a magam nevében is. De épen azért, mivel ezt teszem: kétszeres kötelességem az, hogy bebizonyítsam állításomat és ezzel igazoljam azt, hogy egyedül azon kötelességérzetből szólottam, és szólok, melylyel minden képviselő a hazának e fontos ügyében saját véleményét és meggyőződését nyíltan, határozottan, tárgyilagosan, a mennyire lehetséges, de ha kell, személyekre való tekintet nélkül is, kimondani tartozik. (Élénk helyeslés.) Azonban még ha akartam volna is hallgatni, szólanom kellene azok után, miket tegnap az igen tisztelt ministerelnök ur elmondani méltóztatott. (Halljuk!) 28*
