Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

72. országos ülés január 24. 1873. 217 fölszerelésére fordított kiadások is ? Hiszen a vasuti biztosítási összegek nem vesznek el: mint tartozás terhelik a fölépült vasutakat. És csak azon kamatkülönbség vesz. melylyel azok az államnak kamatoztatnak és melylyel az állam kamatoztatná, az arra fordított összegeket. De hiszen épen ezen vasuti biztosításra kiadott és kiadandó összegek eredményezik, hogy az országban egy pár száz millió tőke fektettetik be vagy 500 mértföld vasút kiépítésére. Avagy ez nem ér semmit? Aztán, vasutainkon tett tapasztalatok jogositnak a feltevésre, hogy a mértföldenként biztosított összeg be nem hajtása néhány évig tart: néhány év múlva kezdődik a visszafizetés. így mutatta ezt az osztrák állam-pálya, így a tiszai, igy lehet ezt reményleni az első erdélyi arad-temesvári vasút forgalmi és jövedelmi emelkedése folytán stb. Engedje meg a tisztelt ház, hogy egy pár adatot hozzak föl a tiszai és első erdélyi vasútra nézve. A mint az az 1868-iki LI. törvényczikkhen látható, 1861 — 1867-ig kapott azon vasút előleget 45 milliót és több ezer forintot. Ennek 4°/

0 kamatai tettek 742 ezer stb. forintot. Összesen kiadatott tehát az állampénztár részéről mintegy 53 millió. Ennek fejében nyert az állam 26.545 darab 200 forintos részvényt , melyeknek mai börsei értéke mintegy 636 millió. Miután a társaságnak maradt 56.130 darab részvénye, az állam birja az összes részvényeknek mintegy 31°/

0-át és ugyanezen mértékben osztozik a jövedelmekben. És jövedelmez az állam által a tiszai vasútra fordított összeg nagyobb °/

0-ot, mint mennyi %-ot Magyarország drága adósságaiért fizet, Az első erdélyi vasút bruttó-jövedelme volt 1871-ben 15 millió, 1872-ben 195 millió; tehát több 450 ezer forinttal. Még három évig ilyen emelkedés és ezen drága vasút is kijön a segélyezésből. A mi a távirdákaí, postát illeti: azok többet kevesebbet jövedelmeznek is. Itt legfölebb azon deficitet kellene felvenni, amit netalán a befektetett tőkék kamatozásában okoznak. És ha valaki ezt fel akarná számítani, akkor kérem számítsa ki azon jövedelem emelkedését is, melyet a jobb szárazi és vizi közlekedés, posta és távírda egyes vállalkozóknak hajt, hogy lehetséges legyen azon adóemelkedést is számitásba venni, mely azok indirect befolyásával az állam hasznára esik. Hiszen, ha valamely elhagyatott helyre, ügyében való vállalkozó, nagyobb gyárt, válalatot telepit: első gondja közlekedési és közlési eszközökről gondoskodni: tehát útról és postáról. Épen ugy van ez minálunk, mint Európa más országaiban; és ugy Európában mint Amerikában. Avagy ez a sok practicus, önhaszon kereső ember ok nélkül dobná ki azt a sok ezer forintot? Atalán véve: én nem vágyom arra, hogy az állam iparos polgárai sorába leszálljon és versenyezKÍPV. H. NAPLÓ 18}g. Hl. KÖTET. zen azokkal; de más felől az államnak feladata polgárai jólétben emelésére, anyagi és szellemi gyarapodására, a mi egyébiránt rendesen karöltve jár, és ezek mellett az ország állami és polgári egyéni biztonságára minden lehetőt megtenni. Nem akarok most arra kiterjeszkedni, hogy micsoda melléktekintetek azok, melyek miatt, mindamellett, hogy az államot nem szívesen látom mint iparost, mint vállalkozót: helyesnek vélem, hogy posta és távírda átalán kezében maradjon, hogy mentől több vasút legyen birtokában, hogy a só egyedárusságot, sőt addig, mig módja találtatik, kár nélkül tehetni, a dohány-egyedárut is föntartsa, hogy a fémbányászatot, de már ide nem értve a vas- és kőszénbányászatot, melyek az államnak épen nem valók, habár amaz majd semmit, vagy épen semmit sem hajt, kezeiből, legalább is egyszerre, el ne dobja • és mellőzöm azt, hogy habár a földmivelést, mint iparágat épen nem szeretem a kormány kezeiben: miért nem óhajtanám most még az állami uradalmakat elárusítani, sőt, egészen speciális szempontból, magam is a gödöllői uradalom megvétele mellett szavaztam. Most csak rendkívüli kiadásaink helyességét kívánom vizsgálni. Mint az előbb felhoztam, a rendkívüli kiadások összege 1872. végéig 210.

7 millió. Ebből vasuti építkezésre fordíttatott 85.

8 millió; vasuti biztosításra 18 millió tehát összesen 103.

8 millió. Ez képezi tehát a rendkívüli kiadások zömét. Azt a kérdést kell tehát tisztába hozni: megérdemelték-e helyzetünkben a vasutak, hogy akkora erőfeszitéssel, kölcsönökkel és drága pénzen építsük azokat? Részemről ezen kérdésre egész határozottsággal felelem, hogy igenis megérdemelték. Hogy a vasutaknak politikai, forgalmi, ipari és stratégiai nagy fontosságuk van: azt mindenki tudja, ez közelebbről közhelylyé vált. Van azonban azoknak olynemü befolyása részint közvetlenül, részint közvetve az állam financiájára, az ipar emelésére, a közvagyonocodásra, sőt a közművelődés terjedésére is, melyeket ámbár kevésbbé szoktak emlegetni, azokat mégis teljes mértékben számba kell vennünk. Vasutaink tetemesen apasztják az állam kiadásait a posta és távírda vonalokra; ellenben növelik ugyanazokból bejövő jövedelmeit. Megkönnyítik és megolcsitják a katonaság és honvédség szállítását és küldeményeiket; ezekkel egyszersmind nevezetes terhektől mentik meg a vasutmenti környékeket. Mindenki tudja, hogy a vasutak mentén a föld becse jelentékenyen emelkedik. Ez az érték-emelkedés, az ország különböző részeiben, és a különböző nemű területeknél és távolságoknál igen különböző. Alig hiszem azonban, hogy csalódjam, vagy legfölebb igenis kis áremelkedést, és igen kis területre szorítva, veszek számitásba, ha fölveszem, hogy a 28