Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-72
216 72. országos ülés január 24. 1873. íme elfogadhatjuk bátran, hogy 1868-tól 1871-ig a rendes bevételek és rendes kiadások között deficit nem volt. És maga a pénzügyi bizottság is mondja jelentése 29- és 30-ik lapjain, hogy „ki kell emelni, hogy (az általam is felhozott négy évről szólva) a rendes kiadásokat a rendes bevételek képesek voltak fedezni, sőt 1871-ben is 2. t millió forint fölösleg mutatkozik." Tehát a pénzügyi calamitások amaz igen fontos neme, mely abban van, hogy valamely állam rendes jövedelmeivel rendes kiadásait fedezni képes ne legyen, 1868-tól 1871-ig, Istennek hála, nem volt meg; sőt mondhattam volna 1867-től, mert, mint köztudomású dolog, 1867-ben sem volt deficit. Az 1872-ik esztendőről nem szóltam, mert arról még zárszámadási eredményeink nincsenek, csak előirányzatok. Az idézzett adatokból már látszik azonban, hogy azok mindig deficitet jövendőinek; de abban nincs miért megütközni. Sőt a pénzügyministernek a vita kezdetén tartott beszédére támaszkodva, bizton lehet már most remélni, hogy, habár 1872-re is hiány volt előirányozva a rendes költségvetésben, 6. 2 millió forint és habár az azon év is és egymásután már a harmadik, igen mostoha volt a mezőgazdaságra: deficit még sem volt. Nem elég azonban az, hogy a költségvetés rendes bevétel és kiadásra vonatkozó részeiről évről-évre utólagosan kisüljön, hogy nem volt deficitben; szükséges, hogy már előre tisztában legyünk fölötte, hogy constatáltassék már az előirányzatban, hogy rendes bevételeink fedezni fogják rendes kiadásainkat. Mert az erről való megingathatlan, a kételyt kizáró megnyugvás képes bitelünket föntartani. Arra pedig vajmi nagy szükségünk van. Az nem szenved kétséget, hogy rendes és rendkívüli kiadásainkat összevéve, azok igen jelentékeny összegekkel multák felül rendes jövedelmeinket. De engem ez önmagában legkevésbbé sem lep meg; egyébre nem is számítottam. Én nemcsak azt hittem, hogy vasutakat és más nagy állami befektetéseket , melyekre elkerülhetlen szükségünk van, képesek nem leszünk saját rendes jövedelmeinkből előállítani, és hogy azok létesítésére nagy összegű kölcsönöket kell kötnünk; de hiszem ma is , hogy még igen hosszú ideig nem fogja hazánk nagyobbszerü rendkívüli kiadásait, illetőleg nagyobb rendkívüli befektetéseit, rendes jövedelmeiből fedezhetni. Igen szomorúnak tartanám a politikát, mely a még nélkülözhetlen közlekedési, culturai és más befektetéseket akkorra kívánná elodázni, midőn azokat rendről-rendre, talán vagy száz év alatt, talán hosszabb idő alatt, mint a mennyi szükség volt arra, hogy az amerikai Egyesültállamokban, mondhatnám, semmiből, erőteljes országok fejlődjenek, leszünk képesek megtakarítani. Maga a pénzügyi bizottság is mondja, miután az államunkban nélkülözhetlen sok mindenféle befektetést elősorolt jelentése 39-ik lapján, hogy „ezen kiadásokra, melyeket mind az állam rendes bevételeiből fedezni senki sem akarhat, készen kell lennünk." Az előbb, magára a pénzügyi bizottság adataira hivatkozva, kimutattam, hogy a rendes bevételek és rendes kiadások active állanak, a miből közbenvetőleg még nem szükségkép foly, hogy okszerűen legyenek előirányozva , helyesen elköltve ; most megmondtam, hogy rendkívüli költségeink csak kölcsönvett pénzzel voltak és lesznek még hosszasan fedezhetők. Ez is lehet azonban okszerüleg vagy okszerütlenül előirányozva, intézve , helyesen vagy helytelenül elköltve. Hogy ebben tájékozva legyünk, szemügyre kell vennünk a közelebbi évek rendkívüli kiadásait. Itt is nyújt adatokat a pénzügyi bizottság jelentése a 33-ik és következő lapokon. Szerinte, ha az 1868—1871-ik években tényleg megtörtént rendkívüli kiadásokhoz hozzáadjuk az 1872-ik évi előirányzatokat, a következő eredményeket találjuk: A pénzügyi bizottság szerint gyümölcsöző vállalatokba fektettetett: a) államvasutakra 85. 8 millió h) másnemű valóságos hasznos és gyümölcsöző beruházásokra .27^ „ c) a lánczhidra és Dunaszabályozásra 8. 9 „ Összesen . . 121. 8 millió „Nem gyümölcsöző" beruházásokra ugy mint: a) vasúti kamatbiztositásra ... 18 millió b) vízépítés, útépítés, honvédség felszerelés és távirdára ... 27. 4 „ Összesen . . 45. 4 millió Rendkívüli közösügyi költségekre és egyéb rendkívüli kiadásokra . . . . 43. 4 millió A legutóbbi összegben legjelentékenyebb tétel maga a rendkívüli közösügyi kiadásokra fordított, vagy az 1872-et illetőleg még fordítandó összeg. Ugyanis 1868 — 1872-ig összesen előirány o ztatott közösügyi rendkívüli költségekre 23. 6 millió, itt pedig nem nagy különbség az előirányzat és a tényleges eredmény közt. 1868-tól 1872-ig lenne eszerint a rendkívüli kiadások főösszege 210. 7 millió. A pénzügyi bizottságnak ezen összeállításból kitűnő felfogását nem oszthatom; én azt szerfölött szűkkeblűnek tartom. Ha mint egyszerű magán vállalkozásnak tekinteném is az állam kincstárát: még ugy sem fogadhatnám el szó nélkül; ha pedig a magosabb állami érdekeket is tekintetbe veszem : határozottan hibásnak tartom. Ne lennének tehát gyümölcsöző befektetések a vasúti kamatbiztositásra, vizi- és útépítésre, távírda és talán még a postára, sőt magára a honvédség;