Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

72. országos ülés január 24. 1S73. 215 czéltévesztett és helytelen administrationalis ós pénzügyi politikája, és nem ártand annyit, ha ez, mitől Isten óvjon, még több évig is igy folyíattatnék, mint ártana hazánknak anyagi és szellemi tekintetben az, ha megfogamzanék és gyökeret verne a nemzet kebelében azon tan, hogy a kormány eszméje úgyis azonos az állam eszméjével. Az ily tanok hirdetői azok, kik azt mondják amit mondott tisztelt Kautz Gyula ur, hogy nálunk hiányzik az erőfeszítésre szükséges autonóm patriotismus. Tudom hogy a multat nem értette, mert azt mondotta: ,nincs." De a multat nem is érthette, mert ezt a történelem fényesen megczáfolná; hanem értette a jelent. És melyik jelent értette ? azt, a melyet önök alkottak. Hiszen a centralisatió polyp karjait kiterjesztették minden irányban. A bírák választása az utolsó vonalig elvétetett a honpolgárok kezéből, a köztörvényhatóságok és községek képviseletének megalkotásánál a szabadválasztási jog a felére szállíttatott; minden irányban épen az aiitonomia megnyirbálására van irányozva a kormány törekvése. Nincs tehát joga Kautz Gyula képviselő urnák feljajdulni, hogy nálunk nem létezik az erőfeszítésre szükséges autonóm patriotismus. Megvan ez most ás, mint megvolt a múltban, habár mesterségesen el is van zsibbáztva, fel kell ébreszteni, nevelni, fejleszteni e patriotismust azzal, hogy adjuk vissza az önkormányzatot; tiszteletben kell tartani a nép jogait és akkor óriási erőfeszítésre lesz képes a nemzet autonóm patriotismusa; mert a jogok szaporodásával és növekedésével növekedik egyszersnind a kötelességek teljesítése iránti érzék és erő is. (Helyeslés bal felől.) Ugyanazért én a pénzügyi bizottság javaslatát s a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszan tartó élénk éljenzés bal felől.) Kemény Gábor báró : Tisztelt ház ! Financiális helyzetünk kétségbeejtő, hangzik már évek óta, folytonos crescendóval a túlsó oldalról; financiális helyzetünk válságos , hangzik vissza innen-onnan ezen oldalról is. A közvélemény pedig már-már kezdett hozzászokni és az eszmével megbarátkozni , hogy, ha még eddig nem is történt meg, de közelebbről országosan tönkrejutunk. És mindez nem igen válik hitelünk épülésére. Kétséget sem szenved, hogy financiális helyzetünk komoly. Egy közel 200 milliós budget minden körülmények közt komoly dolog; és annyival inkább nekünk , kik sem valami nagy , sem valami -gazdag ország nem vagyunk. Fizetni átalán nem kellemes ; kétszer meggondolják, kiknek hatalmában áll 200 milliót fizettetni az országgal, hogy azt miként vetik ki és miként használják föl. Bizonyos tehát, hogy financiális ügyeink a legkomolyabb megfontolást érdemlik; de távol legyen tőlem, hogy magamévá tegyem azt a sötét szemüveget, melyen át azt sokan tekintik. A pénzügyi bizottság is aggasztóbbnak látja helyzetünket, mint én ; és részben fektet nagy súlyt oly dolgokra, melyekre én nem adok igen sokat; de úgy látszik, nem nagyon zavarják financiális felfogását némely oly dolgok, melyekre meg én fektetek nagy súlyt. Ugy látszik nekem, hogy sötét financiális felfogásának alapja abban rejlik, hogy az összehasonlításoknál nem von kellő gondos határvonalat a rendes és rendkiviili bevételek és kiadások közt, holott nagy gonddal kívánja azokat megkülönböztetni az előirányzatokban. És igen sokat ad az előirányzatokra, és igen keveset az elért eredményekre. Valamint a pénzügyi bizottság hiszi, magam is elfogadom: szerencsétlenség, ha valamely állam rendes bevételeiből rendes kiadásait fedezni nem képes. Egyike tehát a legfőbb kérdéseknek : tudja-e Magyarország rendes jövedelmeivel rendes kiadásait fedezni ? Felelet: az uj parlamentalis korszak óta, és jelesen 1867-től 1871-ig öt év végeredményeit ismerjük. Ezen öt év alatt Magyarország rendes jövedelmei rendes kiadásait nemcsak fedezték , de egy plust is eredményeztek. Ennek bebizonyítására magára a pénzügyi bizottság átalános jelentésére hivatkozom, melyben igen sok becses adat van nagy szorgalommal összehordva. A pénzügyi bizottság tisztelt előadójának és a pénzügyministernek beszédei után fölöslegesnek tartom 1868-tól 1871-ig évről-évre felhozni: mennyi volt ténylegesen a rendes bevétel ? mennyi a rendes kiadás ? mennyi évről-évre a felülmaradtság ? csak azt jegyzem meg. ugyanaz részletesen elő van adva a pénzügyi bizottság átalános jelentése 28-ik lapján; és azt. hogy minden évről volt egy kis felülmaradtság. Jól emlékezhetünk pedig reá, hogy az előirányzat mindezen évekre a rendes bevételek és rendes kiadások között hiányt jövendőit. Úgymint: 1868-bau 2.

5 milliót, 1869-ben 4.

6 milliót, 1870-ben nem kevesebbet Mint 14.

4 milliót, 187l-re 4.

5 milliót; a négy évre tehát összesen kerekszámban 26 milliót; hiány helyett felülmaradt azonban a négy év alatt, mindig csak a rendes bevétel- és rendes kiadásról beszélve, összesen 20.

6 millió. Tehát itt deficit nem volt, és a pénzügyi bizottság kifejezését használva, a javulás az előirányzathoz képest 46.

6 millió. Szerintem azonban ebben nincs semmi valódi javulása financiális helyzetünknek, hanem a rendes bevételeket és rendes kiadásokat tekintve , ama négy ér alatt összesen több mint 46 millió forintra menőelőirányzati tévedés követtetett el.