Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

214 72. országos ülés január 24. 1873. rint igazat fog nekem adni, ha nem is itt a házban, de saját lelkében, hogy ha a magyar hadsereg a szó valódi értelmében magyar hadsereggé lesz : akkor, öszhangzásba hozatván a magyar hadsereg szervezete a honvédség intézményével, hasonlithatlanul nagyobb, mondhatni óriási erőt fog kifejteni ezen hadsereg; minden esetre sokkal nagyobbat, mint kifejt mostan, midőn a jelen hadsereg nem is magyar hadsereg, nem is közös hadsereg, hanem mint ezt már többször mondottam, jelenleg csak osztrák császári hadsereg. És a tisztelt ministerelnök ur igazat fog nekem adni abban, hogy midőn egy hadsereg intensiv ereje a szellemi életnél fogva emelkedik, az mindig a költségvetés javára történik. Azonban, hogy a tisztelt pénzügyminister urnák se maradjak adós, kérdem, csak Kautz Gyula képviselő ur előadása következtében kérdem ezt, terjesztett-e elő tisztelt pénzügyminister ur olyan reform-tervezetet itt e házban, a milyet Kautz Gyula képviselő ur tőlünk követel. Az igen tisztelt pénzügyminister ur beszélt a múltról, melyet mi, fájdalom, igen jól ismerünk, beszélt a jelenről, a mely nézetem szerint sokkal tisztábban áll előttünk akkor, ha megszabadulunk a pénzügyminister számjai tömkelegéből, a mely számokra nagyon illik azon német bölcs mondása. „Azt mondják, hogy a számok kormányozzák a világot: de az bizonyos, hogy a számok megmutatják miképen kormányoztatik a világ." A tisztelt pénzügyminister ur elfogadta azon állapotot, a melyet talált, a nem annyira csinált mint csinálődott pénzügyi politika hullámain eviczkélt, a hogy legjobb akarata és tehetsége szerint tudott, birt; de nem teremtett egy önálló pénzügyi politikát, pedig bennünket, tisztelt ház, csak egy rendszeres, önálló, hazánk anyagi és szellemi érdekeit egészen felölelő pénzügyi politika menthet meg, és nem a szatócskodás. (Élénk helyeslés bal felől.) És igy nem fog bennünket megmenteni, tisztelt ház, Kautz Gyula képviselő ur sem, mint erről a közelebbi napokban tartott — különben igen szép — beszédéből meggyőződtem; pedig őszintén megmondva, sokat vártam tőle, különösen midőn I. Napóleonra hivatkozott Campo Formionál, és midőn Csávolszky Lajos képviselőbarátommal szemben a nap fönségére mutatott, én is vártam a napot, hanem engedjen meg, nekem tisztelt Kautz Gyula barátom, még a csillagok sem jöttek föl. (Derültség bal felöl.) Én nem fektettem súlyt beszédének első részére, melyet Horn Ede tisztelt képviselőtársam kellő értékére leszállított, mert ismerem az ily egybehasonlitó statistikai adatok becsének mértékét; hanem különös súlyt fektettem beszédének harmadik részére, melyben azt mondja, mit tenne ő? És mit tett ő, — Kautz Gyula — képviselő ur? Fejtegetett elveket, jnelyeket itt e házban minden oldalról évek óta prédikálnak; beszélt dolgokról, melyek a pénzügy és nemzetgazdászati politika alapját képezik, és ezek eszembe juttatták az adomabeli tréfás embert, ki az egész világról egybegyüjtötte a szabóságot, azt ígérvén nekik, hogy igen nagy titkot fedezend föl

r mely regenerálni fogja a szabóság financiális állapotát ; és mit mondott ? azt, hogy mielőtt varrni kezdenek, a czérna végére göböt kössenek, mert ezáltal tömérdek öltés lesz meggazdálkodva. (Derültség.) Ennyit tanultam tisztelt ház Kautz Gyula tisztelt képviselő ur beszédéből. (Elérik derültség.) Azonban legyünk igazságosak; legyen igazságos Kautz Gyula tisztelt képviselő ur is. Hisz az ellenzék részéről tett javaslatok egy része immár el van fogadva; kifejezést nyertek a javaslatok a pénzügyi bizottság jelentésében, mert nincsen tisztelt ház e javaslatban egyetlen reformeszme sem, melyről azt lehetne mondani, hogy nem hangsulyoztatott számos izben az ellenzék padjairól, vagy egy részben nem innen vette származását, (ügy van! bal felől) És miután kijelölte a pénzügyi bizottság — legalább főbb vonásokban — az utat, a melyen haladnunk kell: tudtunkra adta egyszersmind azt is, hogy nem szabad tovbbá mennünk azon utón, a melyen a kormány pénzügyi és administratiónalis tekintetben haladt a múltban. De, nézetem szerint, nem szabad a pénzügyi politika megalkotásánál azt sem számításba vennünk, amit Gorove István tisztelt képviselő ur számításba vett, midőn Istenben bizakodva azáltal is reményiette Magyarország pénzügyi helyzetét virágzásba hozhatni, ha hazánknak egynehány évig jó termése lesz. Én is bizom Istenben, tisztelt ház! és óhajtom hogy több évi gazdag termése legyen hazánknak és hogy a sovány tehenek ne nyeljék el a kövéreket; hanem egyszersmind Cromwellel tartok és azt mondom, imádkozzunk az Istenhez, de tartsuk jó száraz helyen puskaporunkat, azaz kövessünk egészséges és hazánk érdekeinek mindenben megfelelő pénzügyi politikát. És midőn az ellenzék részéről számtalan reformjavaslat tétetett, Kautz Gjiila képviselő ur chablonszerüleg beszél az ellenzék negatiójáról, beszél a kormány actiójáról. És a kormány actiója fölötti lelkesedésében, annyira elragadtatta magát, hogy azt mondta, miszerint a kormány eszméje egy és azonos az állam eszméjével. Hiszen ezen tan az, melyet a képviselő ur maga is megrótt, hiszen ez az aprés. moi les deluges. Önök éveken keresztül igyekeztek a nemzet kebeléb e csepegtetni azon tant, hogy önök az egyedül védők, az egyedül föntartók, az egyedül megtartók, és ha az önök kormánya megszűnt kormány lenni; ezután az özönvíz, a pusztulás következik. Higyje el nekem Kautz Gyula tisztelt képviselő ur, nem ártott nekünk annyit a kormány