Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-71
71. országos ülés január 23. 1873. 205 békepolitikát, vagyis a lefegyverzési politikát; de mi nem vagyunk a helyzet urai, és mindaddig, mig szomszédságunkban két nagy hatalmasság lesz, melyeknek mindenike másfél millió katonával rendelkezik : saját (mállásunk veszélyeztetése nélkül a hadsereg szániát le nem szállíthatjuk; el kell tehát fogadni a jelen létszámot. Ami e második részt illeti, szorosan meg kell fontolni a hadsereg költségeit, Miután a hadsereg igen sok inproductiv költséget megemészt, megfontolandó, vajon azon zsold, melyet a hadsereg huz, nem tulmagas-e? Be kell vallanunk, hogy a hadsereg zsoldja oly csekély, azt leszállítani nem lehet, mert hiszen egy katona kevesebb napi zsoldot huz, mint egy munkás; a tisztek csak annyit, melyből ,alig képesek föntaríani egy családot, Miután tehát a politikai szükség követeli a hadsereg föntartását, költségeit pedig leszállítani nem lehet: a védelem költségeit is el kell fogadni. (Helyeslés jobb felől.) A belkormányzat meglehetősen magos összegbe kerül, majdnem 24 millió frtba. A hivatalnokok száma 23—24 ezer. Nagyon szép szám ; majdnem oly nagy, mint Magyarország középkori hadserege. De itt ismét tekintetbe kell venni az ügyforgalmat, tekintetbe kell venni a kor igényeit. Tisztelt ház! A ministerium nem terjesztette elő kimutatását az ügyforgalomról; de maga a dolog természete kívánja jelenleg a nagy hivatalnoki számot, először, mert ma minden nyilvános, másodszor, mert a ministerium felelős. Hajdan az ügyek nagyobb része, a dicasterialis korszakban a megyénél intéztetett el, és bizony nagyon kevés ember fordult a legfelsőbb fórumhoz, ma azonban jogosan követelheti mindenki, hogy ügyei a legvégső fórumig emeltessenek ; ennélfogva az ügyforgalom sokkal nagyobb, mint azelőtt volt. Másrészről a ministerium is meglehetősen el van foglalva, mert köteles mindenkit elfogadni, és emellett az ügyek nagy fogalma miatt az egyes ügyeket a minister maga tökéletesen nem ismerheti, s azért a hivatalnokok által kell azokat elvégeztetnie, s hogy ezek ezt helyesen ugy tehessék, hogy a felelősséget érte elvállalhassa, azért szükséges a nagy szám, hogy egyik a másikat ellenőrizhesse. Következik a hivatalnokok fizetése. A hivatalnokok fizetése Magyarországon a legcsekélyebbek közé tartozik, és miután erre többször történt hivatkozás, elősorolom körülbelői, hogy milyenek Magyarországon a hivatalnokok fizetései: 600 írttól 1300-ig kap 2208 hivatalnok, 1300—2100-ig 1744, 2000—3000-ig 785, 3000—5000-ig 322, 5000-et 72, 7000-et 26, 14,000-et 13. Ha tekintetbe vesszük ezen gyenge fizetéseket, be kell vallani, hogy a hivatalnokoknak 8—11. xésze pária, mely minden napi szükségét is alig birja kielégíteni. Azt hiszem, hogy a tisztességes nyomort senki kigúnyolni nem akarja, sem pedig az administratiót megakasztani, ennélfogva a jelen rendszer mellett a hivatalnokok fizetéseinek leszállításáról szó sem lehet. A költségvetés ezen tételeinek harmadik része a beruházás. A beruházások között az első helyet foglalja el mint legnagyobb tétel a vasúti kamatpótlék. Ami a vasúti kamat-pótlékot illeti, arról, hogy Magyarországnak vasúti hálózata vajon jo-e, vagy nem, még nem szólhatunk. A vasutak építéséhez igen mohón fogtunk, és amint a múlt törvényhozási időre visszaemlékszem, két-három évvel ezelőtt e házból 20—25 képviselő ellenezte némely vonal építését, hanem elfogadta körülbelői 400 képviselő. Ha tehát elfogadtuk, akkor most annak költségeit viselni is kell. De egyébiránt nem is tartom én oly igen nagy tehernek, mert végre is az csak előleg. Megengedem, hogy vannak az országban olyan vasutak, melyeken alig fognak szállítani valamit, melyek magokban nem fognak jövedezni; de más részről viszont tagadni nem lehet, hogy ezen vasutak is fontossággal birnak, amennyiben a nagyobb vonalok táplálékai, mert ezek nem jövedelmeznek, ha a kisebb vonalak nem állanak. Továbbá be kell vallani még azt is, hogy miután egy részről az államgarantia eszméje a vasutaknál elfogadtatott, az ország különböző részei méltán megkövetelhetik azt, hogy ha az állam egyik vidéknek biztosított vasutat épített: építsen a másiknak is biztosított vasutat. El kell ismernünk, hogy a vasutak építkezése következtében az államvagyon értéke tetemesen emelkedett, és az egyeseké is emelkedett, mert az országnak nagyon sok részében, hol a vasutak kiépítése előtt egy hold földnek az ára 10—15 forint volt, ott most 100 frtot adnak holdjáért. Tehát a vasutak az államvagyon emelésére közvetve befolyással voltak. Ami a többi beruházásokat illeti, ezek nagyrészt culturai beruházások. Azt hiszem, hogy e tekintetben a házban nincs senkinek kifogása; sőt határozottan állítom, hogy sok tekintetben igen kevés történt, különösen a románok érdekében, kik leginkább igénylik az állam segélyét. Be kell ismerni, hogy börtöneink ronda, egészségtelen fészkek, és a humanitás sem engedi, hogy ezek így maradjanak. Mindezen költségek tehát nézetein szerint, ha komolyan veszszük : szükségesek, és mindezekből keveset lehetne elengedni. Hiszem, hogy vannak olyanok is, melyekből lehetett volna törölni; mert részemről sokkal szivesebben vettem volna, ha a méntelepekre költött 1,400.000 frtot nevelésügyre, vagy bármi másra adtuk volna. De ez a részletekhez tartozik. A harmadik kérdés az: vajon az ország ereje megbirja-e a reá rótt terhet? Ez mindenesetre komoly megfontolást igényel, mert annyi kétségkívül
