Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-71

198 71. országos ülés január 23. 1873. lasztott delegatio azokat megszavazta, a felelősség minden esetre a kormányt és a jobboldalt is illeti. Évenként megujithatik a vád, hogy a közös kiadások fölemésztik az ország jövedelmeinek nagy részét, és ennélfogva az ország valódi és többi szükségleteire nem marad elég. Erre a rendes válasz ezen oldalról az, hogy a közös kiadások — nem számítom ide az adósságokat, mert hisz ez befejezett tény; — hanem hogyha a többi kiadások, a diplomatiáé, a hadi költségek, nem közösen viseltetnének, akkor sokkal nagyobbak volnának ezen kiadásaink. (Élénk helyeslés jobb felöl. Felkiáltások: Ugy van\) Erre nézve Helfy tisztelt képviselő ur a debatte elején azt jegyezte meg, hogy ha mi e kiadásokat nem közösen viselnök, hogyha nem szeretnénk mint nagy hatalom szerepelni: akkor diplomatiánkat és honvédségünket berendezhetnök amúgy, szerényen akként, hogy költségeiket tetemesen leszállithatnók. Ezzel szemben engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy nyilvánítsam ama megingathatlan meggyőződésemet, (Halljuk! Halljuk l) hogy az osztrák-magyar birodalom két államának létele és leteli jogosultsága csak addig tart: mig képes lesz léteiét önerejéből megvédeni; (Élénk helyeslés jobb felől.) azon órában, a melyben Európa államaiban meginog a bizodalom az iránt, hogy ezen két egyesitett állam, mint nagyhatalom képes fönállani: azon órában meginognak annak alapjai és bekövetkezik az összeroskadás, mely után lehet azon terület, melyet most büszkén Magyarországnak nevezünk, virágzó, dus és gazdag, lehetnek lakosai boldogok és szabadok, de Magyarország nem lesz! (Hosszas, élénk helyeslés jobb felöl. Ellenmondás a szélső bal felől. Madarász József közbekiált: Csak akkor lesz boldog! Mozgás.) Ennélfogva azt hiszem, hogy honvédelmünkre fordított költségeinket, beleértem a közös hadsereget és honvédsereget is, valami tetemesen apasztani nem mi tőlünk függ; hogy akkor, midőn szomszédaink és egész Európa folyvást óriási mértékben növelik védelmi és támadási képességöket, mi e téren hátrább nem maradhatunk, (Helyeslés jobb felől.) ha csak nem akarjuk magunkat ámítani azon álmokkal, hogy megtámadtatván valamikor, ugy mint őseink, körül hordoztatjuk a véres kardot, lóra ülünk mindnyájan és kiűzzük az ellenséget. (Madarász József: Csak ugy mint 1848-ban! Helyeslés a szélső bal felől. Halljukl Halljuk! jobb felöl.) Igen, de mi volt a vége? Itt, tehát, valami tetemes megtakarításra legalább egyelőre nem igen lehet reményünk. (Ugy van ! jobb felől.) Igen kedvencz tárgy a képviselő ház előtt, de átalában is a központi igazgatásnak drágasága, a hivatalnokok nagy mennyisége, (Halljuk! halljuk] hal felől.) a complicált rendszer; összehasonlítások történnek a mai és az 1848 előtti közigazgatás és a kettőnek személyzete között, összehasonlítások történnek Magyarország és Ausztria között; de elfelejtik, kik ez összehasonlításokat teszik, hogy 1848. előtt alig fele, vagy talán nem is fele azon teendőknek volt a magyar kormány kezében, a mik ma vannak, (Helyeslés jobb felöl.) és elfelejtik azt, hogy mennél fejlettebb, mennél miveltebb, mennél gazdagabb valamely ország: annál inkább szaporodnak a központi igazgatás teendői, annál inkább complicalódik a rendszer (Helyeslés jobb felől.) és midőn Ausztriát összehasonlítják Magyarországgal: elfeledik, hogy ott a központi kormányzat, azaz a ministerium mellett, vagy inkább annak alatta, hanem csalódom 16 helytartóság vau, mely több, mint %-át végzi azon teendőknek, a melyek itt a magyar ministeriumra nehezülnek; (Helyeslés jobb felől.) elfelejtik azt, hogy oly államban, mely egészen újból alakul, mely mindenben kezdő, nemcsak a teendőknek tömege sokkal nagyobb, mint másutt, (Helyeslés jobb felöl.) hanem az egyének is, kik azokkal foglalkoznak, nélkülözik a tapasztalatot, a gyakorlottságot és ennélfogva nem méltányos azon vád — átalában véve mondom, — hogy a közigazgatás nálunk túlságosan sok költségbe kerül, (Igaz! Ugy van! jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Azt mondják, hogy a hivatalnokok száma túlságosan nagy és hogy apasztható. Hallottam egyik másik képviselő úrtól — talán még itt a házban is — említtetni, hogy a nap minden óráiban lehet hivatalnokokat sétálni látni a váczi utczán; (Ugy vanl bal felől.) mig egy másik képviselő ur ismét azt mondja, hogy magától hivatalnoktól hallotta, hogy neki nincs dolga és hogy a jelenlegi hivatalnokok fele is elvégezhetné az ügyeket. Meglehet, hogy vannak ilyen dologtalan hivatalnokok; és ha vannak, én is meg vagyok győződve : ministertársaim az ilyeneket tűrni nem fogják; (Felkiáltás hal felől: Elvárjukl) de tisztelet, tisztelt ház, azon szerény és munkás hivatalnokoknak, kik hangya munkát végeznek, kiknek sem dicsekvéseit, sem panaszait nem hallják önök, (Élénk helyeslés jobb felől.) de a kiknek tevékenysége nélkül az állam kerekei megállanának. Nagyon lábra kapott a tisztviselőkről lenézőleg és kicsinylőleg szólani; pedig legyenek meggyőződve, tisztelt uraim, hogy ezen modor már is megtermetté keserű gyümölcseit. (Igazi Ugy vanl jobb felöl.) Az állam fizetésben nem concurrálhat magántársulatokkal és igy látjuk, hogy fájdalom, az állam legképzettebb, leghasznavehetőbb tisztviselői már is tömegesen hagyják el az államszolgálatot, menvén oda, hol nagyobb fizetést kapnak, s ha még a tiszteletet, becsülést, a méltánylást is megtagadjuk tőlük: nagyon félek, hogy az állam csak olyan hivatalnokokra fog szert tehetni, kiknek számára más pálya nem nyilik. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bocsánatot kérve ezen eltérésért folytatom beszédemet. (Halljukl halljukl)