Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-71

71. országos ülés január 23. 1873. 193 rendkívüli budgetnél arra kell törekedni, miszerint a rendes szükséglet a rendes jövedelmekből fedeztessék, mig a rendkívülit az eshetőségekre és expediensekre lehet hagyni. Hogy ezen megkülönböztetés nagyobb jogosultsággal bírjon, a pénzügyi bizottság több áthelyezéseket eszközölt a rendkívüli bndgetből a rendesbe s viszont. Tisztelt ház! Sehunikép sem szándékozom ezen ujabb és correctebb beosztás és ezen áthelyezések ellen átalában fölszólalni. Hiszen épen én voltam oly szerencsés már 1871. végén, hosszasan kimutatni itt az önkényes budget-felosztásnak helytelenségét, az ámításra czélzó vagy vezető önkényeskedést; kimutattam, hogy ez a második franczia császárság találmánya, hogy más czélja, más eredménye nem volt, mint az önámitás. Midőn most a pénzügyi bizottság ezen irányban módosít és javít: én természetesen ezt csak helyeselhetem. Ami pedig magokat az áthelyezett tételeket illeti, e tekintetben szintén sokban igazat kell adnom a pénzügyi bizottságnak ; annál inkább, minthogy van olyan, melynek áthelyezését épen én hoztam azelőtt javaslatba. így például, hogy csak egyet említsek, a múlt évben az ellen szólaltam föl, hogy az adósságok kamatait a rendes budgetbe áttették, mig a törlesztést föntartották a rendkívüliben, midőn azt állítottam, hogy a törlesztés szintén oly kötelező, szintén oly állandó, mint a kamat, tehát ezt is a rendesbe kell áttenni, a nagyon tisztelt előadó ur a következőket mondta: „Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy miért a kamatokat a rendes és a törlesztéseket a rendkívüli kiadások közé sorolni ? Ennek okát is megmondom. Arról lehet vitatkozni, helyes-e átalában ezen általunk rendes és rendkívüli kiadások közt tett megkülönböztetés; de ha már ezen megkülönböztetés el van fogadva és a budgetben keresztülvitetik : akkor annak természetéből folyólag ezen kiadás kamatait a rendes és azon összeget, melylyel a tőke törlesztetik, mely tehát a kölcsön terhének fogyasztását képezi, azon kiadások közé kell sorolni, melyek a nem rendes folyó kiadások közé tartoznak, és nem a rendes folyó jövedelmekből fedezendők." Ezt válaszolta nekem a múlt év február l-jén a nagyon tisztelt előadó ur, az idén egészen elfogadja javaslatomat és igen helyesen okadatolja. De midőn elismerem a pénzügyi bizottság jó szándékát s a néhány javítást, melyet a budgetbe behozott: sajnálatomat kell kifejeznem afölött, hogy nem volt a pénzügyi bizottságnak elég határozottsága, végig menni ezen ösvényen, és teljesen fölhagyni azon önkényes megkülönböztetéssel a rendkívüli és rendes kiadások, a rendkívüli és rendes bevételek közt. KÉPV. H. NAPLÓ 18^. m

" KÖTET. Minden államban, valamint minden háztartásban előkerülnék rendkívüli kiadások; lesz ilyen mindig a mi államháztartásunkban is, de legyenek, mint rendkívüli tételek, de nem rendszeresített budget alakjában, azaz ne legyenek rendszeresített rendkívüliségek, ne legyen két különálló budget, .mert ez csak ámításra vezet. Annak következtében, hogy a pénzügyi bizottság össze nem állított egy egységes budgetet, sok önkényes áthelyezésre vezetett, így például áttette a rendes bevételekbe az adó és bérhátralékokat. Én a2,t rendes bevételnek, ha van már két külön budget, nem tekinthetem. Minden kereskedő, minden könyvvivő az év végén fönmaradt adósságot activ vagyonnak nézi: tehát nem lehet a következő év rendes bevételéül tekinteni, és ha a következő évben fölemésztjük, akkor a cselekvő vagyont kevesbítettük. Annál kevésbbé akarnám ezt rendes bevételnek nézni; mert föl nem hagyok, azon reménynyel, hogy eljön az idő, mikor adóhátralék nem lesz, mikor azon országok niveauján fogunk állani, hol rendesen két hónappal előre befizettetik az adó; messze lehet még ez az idő reánk nézve , az adóhátralék azonban semmi esetre sem rendes bevétel. Szintúgy rendes kiadásnak nem nézhetem például a tiszti biztosítékok után fizetett kamatokat. Én azt gondolom, oda kellene törekedni, hogy a tiszti biztosítékok ne készpénzben, hanem állampapírokban, értékben tétessenek le és hogy az állam hozzá ne nyúljon. Mikor az történik, a mint rendes államháztartásokban lenni szokott, hogy nem fognak felhasználtatni függő adósságul: akkor természetesen a kamatkiadás nem fog létezni, és azért azt rendes kiadásnak nem is nézhetem. Mint mondám, azt kívántam volna, egységes budget állapíttassák meg, melyben legyen rendkívüli tétel; de ne legyen két vagy három külön vált budget, És ezt annyival inkább óhajtottam volna, mert, nézetem szerint, nem arra kell fordítani föladatunkat, hogy a most kezdett évnek szükséglete fedeztessék; hanem gondoskodni kell egy bizonyos időszakról, hogy tudjuk meg a legközelebbi években, milyenek lesznek a mi szükségleteink és milyen lesz a fedezet. Megfogható volna a különválasztás, ha arról volna szó, hogy félszázadra állapítsuk meg a mi háztartásunk költségeit, s hogy állapítsunk meg normál budgetet hosszú időre; akkor azt lehetne mondani, hogy ezen budgetbe csak azt lehet bevenni, a mi nagyon maradandó. De ezen ambitio nem háborgat senkit, elismeri közülünk mindenki , hogy sok lesz már, ha 3—5 évre is megállapíthatjuk a budgetet. Ha így áll a dolog, akkor a kérdés csak az lehet: vajon azon kiadásokat, melyeket a pénzügyi bizottság a rendkívülibe helyezett és a melyekre állandó rendes fedezetet nem keres , mivel a rendkívülibe tette át, azon kiadások olyanok-e, miként előrelát2 5