Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-71

194 71. országos ülés január 23. 1873. ható, hogy a következő években vissza nem fognak térni, s hogy tehát csak egy évre kell azok fedezéséről gondoskodni. Ez, tisztelt ház, nézetem szerint, semmiképen nem álí. Ha átvizsgáljuk az 1873. előirányzatban a rendkívüli kiadásokat: arról fogunk meggyőződni, hogy ezek mulhatlanul több éven keresztül fön fognak maradni költségvetésünkben. így például a rendkívüli kiadásokban első helyen áll a közösügyi kiadás, t. i. a hadsereg kiadásai. Alig hiszem, hogy ez nagy hamarán el fog enyészni. Továbbá ott van a pénzügyministerium 16 millióval — kerek számban — s ebből csak egy tételt említek fel — a vasúti kamat biztosítást 12 millióval; ez minden esetre fön fog maradni sok éven át. Ott van továbbá a közlekedési ministerium, mely 18 millióval jelenik meg; tudjuk már, hogy ezen ministerium a folyó évben legalább kétszer ennyit fog, a múlt évi lűtelmaradványokkal együtt, igénybe venni; mert vasúti építkezéseinket nem szüntethetjük meg. A honvédelmi ministermmnál van két és fél millió rendkívüli kiadás; volt szerencsém már tegnap fölemlíteni, hogy csak felét állítottuk fel a honvédségnek és igy több éven át szükséges lesz a rendkívüli felszerelés. Nagyban véve azt lehet tehát mondani, hogy ama 43 millió, mely az idén a rendkívüli budgetben van: legalább 3—4 éven át ben fog maradni és igy gondoskodni kell nemcsak azon évi fedezetről, hanem arról is, hogy mikép akarjuk ezt fedezni a legközelebbi években. Tovább megyek. Volt már alkalmam fölemlíteni, hogy a pénzügyi bizottság kevesbítette a kiadásokat az által, hogy néhány törlést esaközölt a budgetben. Milyenek ezen törlések ? Lehet-e valóban azt hinni, hogy ezek megtakarítások ? Nem! Mindezen törlés olyan, hogy valóban csak halasztásról lehet szólni, még pedig olyanról, melyet hihetőleg később nagy kamattal kell visszafizetni, azaz a kiadás nagyobb lesz, ha az idén nem teljesítjük. A közlekedési ministeriunmál sok ily törlés van, például a vasúti beruházásoknál, és a bizottság maga, midőn leszállítja a beruházásokra kívánt összeget, azt mondja: „a bizottság ezen összegek részleteit átvizsgálta, és azokat helyesnek és czélszerüknek találta, mindannyinak halaszthatlan szükségét azonban nem látta, és nem vélte mindazokat oly természetüeknek, hogy minden körülmények közt a legsúlyosabb áldozatok árán is létesítendők volnának ;' azaz, hogy ezeket talán néhány hónappal, egy évvel elhalaszthatni; de hogy később mindenesetre annálinkább lesz szükség ezekre. Igy például több vasútra nézve azzal indokolják a törlést, hogy ez év folyamában azon munka kercsztülviendő nem lesz, tehát elhalasztatik; igy van az a budapesti összekötő vasút és a fiumei vasútnál; szóval még a törlés csak halasztás. Legyen tehát elég bátorságunk a helyzetnek szemébe nézni, és kimondani azt, hogy szemközt állunk egy költségvetéssel, mely minden évben 250,000.000 frtot kivan s kívánni fogja azt 4—5 éven keresztül. Ennyi a mostani költség; hozzá teszem, hogy bármennyire óhajtom bizonyos kiadások megszorítását, bármennyire meg vagyok győződve, hogy például a tárczák újjászervezése, a központi igazgatás átalakítása, és más ilyféle reformok által kevesbíteni lehet talán néhány százezer frttal a rendes kiadásokat: azt még sem merem reményleni, hogy komolyabban lehet gondolni a rendes kiadások apasztásának eszközlésére, és pedig azon egyszerű okból, mivel ha talán ezen oldalról megtakarítást eszközlünk, van annyi sürgős szükségletünk , mely igénybe fogja venni az állam pénzerejét ugy, hogy inkább fel fog menni, mint apadni a költség. Egy bizonyos pontig egyetértek ugyan Kautz Gyula t. képviselőtársammal abban, hogy én sem vagyok pártolója azon Girardin-féle nézetnek, melyet tegnap idézett és mely az államban csak biztosító-intézetet lát, melynek nem volna más feladata, mint a polgárokat a külháboru és a belföldi veszély ellen megóvni. Ezt én sem fogadom el, és elismerem, hogy főkép Magyarországon az államnak sokkal magasabb feladata van; szükséges , hogy az állam ugy az anyagi mint a szellemi téren elősegítse a haladást, és megtegye mindazt, amit a magánosok és a társulatok nem vihetnek véghez. De midőn ezt elismerem, kénytelen vagyok kimondani, hogy oly messzire nem megyek, mint Kautz Gyula t. képviselő ur, ki ugy látszik , azon iskolához tartozik , melyet utolsó időben Németországban katheder-socialismusnak neveznek. Igen veszélyes ezen irány, uraim; ha elhitetjük a néppel, hogy az államnak föladata mindenhol segíteni, és kezét mindenre kiterjeszteni: ez a párisi communehöz vezet, azaz a népet hozzászoktatja az áll aratói mindent kívánni, a minek folytán azon gondolatra is jön, hogy az államtól pénzsegélyt és kitartást is kivan. Én nem szeretném, hogy Magyarországon odáig vitetnék az államfeladatáróli eszme a nép fejében. Tisztelt képviselőtársam Kautz Gyula és nagyon tisztelt képviselőtársam Pulszky Ferencz szintén panaszolták, hogy Magyarországon ugy látszik, néhány év óta minél átalánosabbá válik azon irány, mely mindent az államtól vár, mindent az államtól kér. Ki teremtette a népben ezen hajlamot? Ezen hajlam soha sem volt a magyar nemzet szellemében, a magyar nemzet az önállóságot és az autonómiát szerette; ha most létezik ezen hajlam , ha most sokat az államtól kíván: az épen ama centralisticus iránynak következménye,