Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

186 70. országos ülés január 22. 1873. szag érdekében magunkra vállaltunk és évről-évre ismétlünk; helyeseknek találom azon áldozatokat is, melyeket a Határőrvidék visszakebelezésére hoztunk. Lehetett más nézet is; mindenekelőtt kívülről jöhető veszély ellen kell magunkat biztosítani. Akkor minden áron és minden erőmegfeszitéssel a közös véderőt és honvédséget kellett kifejleszteni. Vagy azt is lehetett mondani: mi nem törődünk egyelőre sem az első, sem a második ponttal, hanem anyagilag és szellemileg akarjuk fejleszteni Magyarországot ; mert amikor gazdag, amikor szellemileg és anyagilag előre lesz haladva: akkor a belbéke biztosítva lesz és a külveszély el lesz hárítva. Mindezen nézeteknek lehetett jogosultsága; hanem előbb tisztába kellett volna lenni az egymásutánt iletőleg, tudnunk kellett volna, mit akarunk előbb foganatba venni és mit ezután. Ez nem történt. Mindenbe egyszerre fogtunk, és ennek eredménye az lett, hogy mindenütt tettünk valamit, de sehol sem nagyot, sem kielégítőt nem tudtunk tereinteni. Fölemlítem már Horvátország állapotját, mely elegendőképen mutatja, hogy e tekintetben a kormány nem teljesítette hivatását, vagy hogy még a jobb oldal reményének sem felelt meg. Azt is tudja mindenki, hogy a mi a honvédséget illeti, czélunkat még nem értük el, mert csak 150 ezer főnyi honvédségünk van, holott 3 évvel ezelőtt Andrásy Gyula gr. megígérte volt, hogy a honvédséget legalább is 300 ezerre fogja felemelni. Fölemlittetett az is, hogy mennyire hátra vagyunk az iskolákkal és más tanintézeteinkkel? Fölemlittetett már az is, hogy miképen állunk pénzügyünkkel, hogy még oly pénzszegénység nem volt soha, mint a minő ma van, hogy sem kereskedelmi codex-xel, sem a társulatokra vonatkozó törvényekkel nem birunk. Egy szóval, hogy minden tekintetben még hátra vagyunk, mert mindenhez egyszerre fogtunk. Igaz, azt mondották, hogy Magyarországban nem lehetett ugy haladni, mint máshol, mert mi nem javítunk, hanem mi uj államot teremtünk. Bocsánatot kérek, ha javításról van szó, akkor lehet talán különféle helyen kezdeni egyszerre, de teremtésnél minden esetre rendszerre, s logikai egymásutánra mulhatlannl szükség van. A világot a jó Isten is csak ugy teremthette, hogy annak részeit egymás után és rendszer szerint alkotta meg. Mi ezt elmulasztottak, s a következménye az lett, hogy a pénzügyi bizottság kimutatása szerint 5 — 6 év alatt 235,000.000 volt a hiány az előirányzatok szerint, tehát 45,000.000 évenként a nélkül, hogy valamiképen az ország szükségletei kielégíttettek volna. Erre akartam volna szorítani észrevételeimet a múltra nézve és azt hiszem, beváltottam igéretemet, hogy szigorú tárgyilagossággal szólottam, az intézményekről emlékeztem meg, és a személyek ellen vádat alig emeltem. Szeretnék átmenni azonnal a jelenre és a jövőre, ha kényszerítve nem látnám magamat, reflectálni néhány, az előttem szólott tisztelt képviselőtársak által tett észrevételekre. Első sorban — ab Jőve princípium — az igen tisztelt pénzügyininister ur előadására van észrevételem. Az igen tisztelt pénzügyminister ur szombati beszédében azt emelte ki, hogy az előirányzott hiány a rendkiviili kiadásokban a lefolyt években 53 millió lett volna. A zárszámadások szerint ezen hiány csak 30 millióra fog rúgni. És a tisztelt minister ur azon különbségből azt következtette, hogy a kormány nemcsak könnyelmű nem volt, hanem minden évben nagyobbnak adta elő a hiányt a ház előtt, hogy a ház lássa, milyen nagy a deficit, a szükséglet, s hogy ez által takarékosabbá váljék a tételek megszabásában. Ez állana, ha valóban ezen különbség megtakarításokból eredne. De ama kölönbség egyszerűen abból ered, hogy minden évben az előirányzatban kisebb-nagyobb tételeket szavaztunk meg bizonyos munkákra, melyeket a kormány véghez nem vitt és ennek következtében elmaradt a kiadás : azaz hogy czélunkat el nem értük. Ennek bebizonyítására legyen szabad csak az 1872. évben történteket fölhoznom. Az 1872-diki budget, ha jól emlékszem, a hiányt 57 millióra tette. Azt tudjuk most már, hogy ezen hiány valóságban 20 vagy 25 milliónál kisebb lesz. Miért lesz kevesebb ? Mivel a tisztelt közlekedési minister ur ama 34 millióval, melyet neki megszavaztunk vasutak építésére: alig 7

3 részét tudta elkölteni. így a károíyváros-fiumei vasútra megszavaztunk 10 milliót, e helyett a kormány csak 3,400.000 irtot tudott költeni. A budapesti összekötő vasútra 1,500.000 frtot szavazott meg a ház; a kormány pedig ebből csak 500.000 frtot tudott költeni. A gömöri vasutakra 4 milliót szavaztunk meg, és a kormány e helyett csak 91.000 frtot adott ki, és igy állunk más tételekkel szintén. Egy szóval a kormány az év kezdetén nagy munkásságot ígért, legalább kilátásba helyezett: és azt nem tudom milyen okoknál fogva, keresztülvinni nem tudta. Ezek következtében kevesebb a hiány. Tisztelt ház! ha a kormány az általunk szükségesnek vélt munkálatokat véghez vinni nem tudta: azt gondolom, hogy inkább jogunk volna szigorú bírálatot mondani, mint megdicsérni, megdicsérni annyival kevesbbé van jogunk; mert — ámbár a tisztelt közlekedési minister ur azon 22 milliót, melyet vasutakra megszavaztunk, el nem tudta költeni, nem tudta alkalmazni: — mégis minden pénztári készletek és minden a mihez csak fogni lehetett, íölhasználtatott a deficit fedezésére. Erre nézve bocsánatot kérek tisztelt előttem szóló Prileszky képvi-