Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-70
70. országos ülés január 22. 1873. 181 jó ára van terményeinknek: minő lendületet adott országos földmivelésünknek, e tekintetben szabad legyen arra hivatkozni, ami ennek legpraegransabb kifejezése, hogy t i. a földbirtok ára nálunk váratlan s nagy mértékben emelkedett nemcsak a vasutak mentében, hanem országszerte. Hol van az az idő, amikor 50—60 frtos földet árultak? Az áremelkedés azonban nem csupán a földbirtoknál maradt, átment a városokra, a városi házakra is, mert a megindított üzleti mozgalomnak a városok váltak csomó pontjává. A coordinált állapotok iránti bizalom a földmivelés emelkedése, néhány bőtermés által eszközölt tőke-képzés s az egyszerre nagy mérvben az egész országban megindított közmunkákból szerteszélyel áradozó kereset, (Élénk helyeslés a jobb oldalon) mindezekből származott azután azon mozgalom, melyet az ipar és kereskedés, a posta és távírda körében és a hitelműveletek és pénzforgalom terén észre lehet venni, s amelyre nézve részint itt hozattak fel elegendő adatok, részint magam is szerencsés voltam ilyeneket egy kis hivatalos munkában a közgazdasági ministerium öt évi működéséről közzé tenni. Hogy ily viszonyok közi a munkás osztály is oly bő és jutalmazó keresetnek örvend, aminőt Európa egy országában is alig fog találni: igen természetes. Ha még hozzá teszem, hogy az indirect adó 20°/ 0-kal szaporodott Lat év alatt, ami a vagyonosodást jelzi, s a rendes jövedelem ez idő alatt 33°/ 0-kal növekedett: körülbelől érintettem a belföldön észlelhető főjelenségeket. De a külföld is nyilatkozik eljárásunkról s nem kedvezőtlenül, mert 5°/ 0-os papírjaink Európa első pénzpiaczánLondonban 52 — 83-maijegyeztetnek, ami fiatal államháztartást folytató s ezelőtt 0 évvel még semmi önálló hitellel nem biró államra nézve bizony nem kedvezőtlen eredmény; mert mutatja, hogy az európai pénzvilág adóképességünket, amely hitelünknek alapja és vagyonosságunkat, amely adóképességünknek alapja, növekedő félben szemléli. (Élénk tetszés a jobb oldalon.) Igaz, tisztelt ház, hogy ezen előnyös eredményeket meg kellett vásárolnunk, hogy azon eredeti kamatterhet, amelylyel az országot átvettük s mely a pénzügyi bizottság jelentése szerint 49 millió írtra mg, 9 millió írttal; — de ha leszámitjuk és helyesen az államvasutak jövedelmét — 6 millió frtnyi évi kamattal kellett szaporítanunk és hogy évenkint 12 —15,000.000 hárul az országra mint vasúti kamatbiztositás terhe. De eltekintve is attól, hogy a magán és államvasutak szaporodó jövedelme e terheket lassankint mérsékelni s idővel végkép megszüntetni fogja: kérdem vajon azon dus élet, mely intézkedéseink folytán a haza minden táján, s lakóinak minden rétegeiben mutatkozik, nem bő kárpótlást nyujt-e már a jelen és nem bővebbet igér-e a jövő nemzedéknek? Mindezek után, melyeket eddig fejtegetni szerencsém volt s támaszkodva ezen három ínegnyagfcató momentumra már most, pedig félre téve a. rendes és rendkívüli budget osztályozásából eredő különbséget és csak az ország összerejét mérlegelve, meggyőződésem az, hogy azon magyar állam, mely gazdálkozása első 6 évében mindössze 1263 millió frtot bit* rendes kiadásaira és rendkívüli beruházásaira költeni annélkül, hogy ezen óriási összegből többet, mint 11 —12 °/ ö-ot kölcsönvett pénzből fedezne és anélkül, hogy a fönálló adót emelné, hogy azon magyar állam, melynek rendes jövedelmei 6 év alatt 33 °/ 0-kal növekedtek, s amely Európa pénz-piaczán kielégítő hitellel bir, melynek földmivelése, ipara, kereskedése virágzásnak indult, míg lakóinak vagyonossága és adóképessége megszilárdult és fokozódott : hogy ezen magyar állam nem tartozik és nem tartozhatik azon államok sorába, melyeknek pénzügyi helyzetét veszélyesnek vagy csak aggasztónak is lehetne tekinteni. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Én, tisztelt ház, ily szomorú ítéletre az előttünk fekvő adatokban alapot nem találok; de igenis teljesen indokoltnak tartom a pénzügyi bizottság azon komoly fölhivását, hogy ezentúl rendes kiadásaink és jövedelmeink mérlegében minden áron tartsuk ion az egyensúlyt, és hogy rendkívüli kiadásainkban óvatosan intézkedjünk ; de én e fölhívást nem tartom ugyanazonosnak azzal, hogy közgazdasági programmunk keresztülvitelében szünetelést decretáljunk ; mert én a közgazdasági téren, hol az okok és eredmények lánczolata az élet által szünet nélkül folytattatik: a szünetelést egyértelműnek tartom a visszalépéssel, a hanyatlással, (Élénk tetszésnyilvánítás jobb felöl.) ennek pedig fiatal állami életünket kitenni nem akarom azon esetben sem, ha üdvös és minden tekintetben czélszerü intézkedések létesítése végett újra igénybe kell venni hitelünket: mert az állam nem privát ember, kinek terveit megszakítja a halál; hanem, mint Pitt monda, hallhatatlan és nekünk kötelességünk nemcsak a jelen, hanem a jövő nemzedék boldogságának alapjáról is gondoskodni. (Helyeslés.) Ha a törvényhozó és végrehajtó hatalom vasúti politikánk eddigi hiányain okulva, azt, ami e téren még kiegészítendő, az elérendő kereskedelmi és forgalmi czél tudatában és mellőzve minden mellék tekintetet, eszközli; ha adórendszerünket a tökéletesen megváltozott jövedelmi viszonyokhoz újra alkalmazzuk ; ha a bankkérdést ugy oldjuk meg, mint azt a nemzet érdeke követeli; (Élénkhelyeslés bal felöl.) ha gabonakereskedésünket a fővároshoz lánczoljuk, itt központositjuk (Élénk helyeslés.) egy az egész országra kiterjedő hainbárrendszer behozatala által, ugy azonban, hogy a gabonamennyiségek physicai kivitele &
