Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-70
180 70. országos ülés január 22. 1873. millió írtra rug. Ezekből mik voltak gyümölcsöző beniházások? A pénzügyi bizottság számítása szerint az 1872. év végéig 121 millió frt. Ehhez hozzáadván az 1873-ik évi rectiílcált előirányzatból azon kiadásokat, melyek valóságos gyümölcsöző beruházásokat képeznek, körülbelül 20 milliót és hozzáadván még a kaniatbiztositási gyümölcsöző előlegeket, amelyek az 1873-ik év végével a pénzügyi bizottság számítása szerint 30 milliót fognak tenni: kitűnik, hogy az 1873. év végével 171 milliót fog tenni az összes gyümölcsöző beruházások sommája. Nézzük már most, mennyi kölcsönpénzre volt szüksége az országnak, hogy azon 253 millió frtnyi rendkívüli kiadást fedezze, melyben azon 171 milliónyi gyümölcsöző beruházások benfoglaltatnak. {Halljuk!) A pénzügyi bizottság jelentése szerint befolyt a vasúti gömöri és 30 milliós kölcsönből összesen effectiv pénzben 99 millió. Itt azonban a sorsjegykölcsön nem vétetik számításba, mert ennek más a destinatiója és a fedezete. De hozzáadom a legújabb kölcsönt, melynek valószínű eredményét 42 millió írttal lehet fölvenni és ekkor kitűnik, hogy 141 millió frtnyi effectivkölesön pénzre volt az országnak szüksége — mert mi is effectiv pénzt adtunk ki e beruházásokra — hogy ezen rendkívüli kiadásokat fedezze, míg a 112 millió frtot az ország saját erejéből, saját segédforrásaiból, — mely segélyforrásokat a pénzügyi bizottság jelentésének 35 lapján közelebb emliti,volt képes előteremteni anélkül,hogyezen segélyforrásokat kimerítette volna, mert e czimen a pénzügyi bizottság számolása szerint még mindig 126 millió ingó államvagyon létezik. Világos tehát ebből, hogy a kölcsön kapott effectiv pénzösszegből egy krajczár sem lett másra, mint gyümölcsöző beruházásokra fordítva, sőt hogy ezeknek végösszege a kölcsön kapott effectiv pénz, végösszegét még 30 millió forinttal múlja fölül, és még akkor is 6 millióval több, hogy ha hozzászámítjuk a sorsolási kölcsönből bejött 24 millió forintot. Ezen tényállást legyen szabad, tisztelt ház, mint második megnyugtató factort ezennel registrálnom (Helyeslés jobb felold) Átmegyek a harmadik kérdésre, vagyis: minő eredmények mutatkoznak ezen beruházások folytán, s állanak-e ezek kellő arányban az e czélra hozott áldozatokkal ? (Halljuk!) A gyümölcsöző beruházások oroszlán része a vasutakat illeti, mert amint kiszámítottam a 171 milliónyi gyümölcsöző beruházásokból 124 millió lesz az 1873. év végével a vasutügynek szentelve. Hallottam több oldalról a vasút ügyben két vádat emelni, t. i. a rendszertelenség és a rohamosság vádját. (Halljuk! Halljuk !) Ami az elsőt illeti, én megengedem, sőt osztozom is azon meggyőződésben, hogy ha az ország a maga kezeibe veszi a vasúti hálózatnak kezdeményezését, hogy ha tisztán kereskedelmi és forgalmi szempontokból állapítja meg a vonalakat, egymásutánjukat kiszabja, azokat állami közegek által traciroztatja s igy előkészitve nyilvános concurrentia utján létesiti : akkor vasutügyünk sok kinövéstől mentve maradt volna. (Élétú Jtdyeslés.) De nem ismerhetem el a roharaosság iránti vád indokoltságát, mert mire kellett fő figyelmünket fordítani, mikor ezen hátramaradt ország államháztartását átvettük? Azon sarkpontra, melyből az ország jólétének kell keletkezni : s ez a sarkpont nálunk a földmivelés. Mi volt földmivelésünk legnagyobb baja ? Legnagyobb baja volt azon szégyenitő vesztegzár, mely alatt tartották közlekedési ügyünk hiányai s amely miatt nem bírta bő termés idejében kiszállítani a fölösleget Első kötelességünk volt tehát ezen hiányon segíteni s az ország mentől több vidékének utat és módot nyitni, hogy terményeit külföldön értékesíthesse. Jól tudtuk, tisztelt ház, hogy ezen feladatot saját erőnkből nem fogjuk megoldhatni, jól tudtuk, hogy egy hátramaradt országban a vasút, hogy ha csupán mint iparvállalat tekintetik : sok időre nem adhat kellő osztalékot, s ez csak akkor állhat be, ha az általa előidézett mozgalom az ország közgazdasági átalakítását és fölvirágoztatását erwdményezeudi; tudtuk tehát, hogy részint az állami, részint a magán vasutaknál előálló jövedelemhiány még sok ideig fogja az állam pénztárát igénybe venni. De mindezek daczára nem haboztunk; mert előttünk legelső vonalban nem a fiskális, hanem a közgazdászati szempont állott (Élénk helyeslés jobb felől.) nem a kincstár közvetlen jövedelme, hanem az egész nemzet vagyonosodása (Élénk helyeslés jobb felől.) az egész ország jóléte és az ebből a kincstárra is természetszerűleg háruló előny. (Élénk helyeslés jobb felől.) A kérdés már most az, csalatkoztunk-e számításunkban? Vagy vannak már előjelek, melyek arra mutatnak, hogy e kitűzött czélt el fogjuk érni ? Igenis, tisztelt ház, ily előjelekkel találkozunk országszerte, és ma alig lesz gondolkozó ember hazánkban, ki tagadja, hogy vasut-hálózatunkban fogjuk birni azon varázsvesszőt, mely kincseinket napvilágra fogja hozni. Ma-holnap kevés vidéke lesz hazánknak, amely ne szabadulna meg épen e vasutak segítségével egy oly adónemtől, mely a legterhesebbek egyike, amely adó Carey szerint a fogyasztók és termelők közti távolság legyőzéséből ered, mely a fogyasztókat és termelőket egyaránt sújtja, és melyet Carey fuvar vagy viteladónak nevez, (Élénk helyeslés jobb felöl.) alig lesz vidék, amelynek terményei a vasutak segítségével ne értékesíttethetnének. A vasutak által nyújtott azon biztosíték, hogy jó termés idejében kelendősége és
