Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

70. országos ülés január 22. 1873. 179 ügyi helyzitét. minden oldalról megvilágítótta s mint­egy fölidézvén a magábaszállás perczét, a képvi­selőháznak alkalmat nyújtott e nagy fontosságú tárgyat alaposan megvitatni, s a helyzet valódi képét constatálni. A föladat, amelyet a pénzügyi bizottság maga elé tűzött, s mely előttünk is áll, nem csekélyebb, mint igazságos Ítéletet mondani országgazdászati intézkedéseink s az azokból fejlő­dött pénzügyi helyzetünk ; fölött, azon egész idő­szakra nézve, amely alatt saját megszavazott költ­ségvetéseink alapján önálló háztartást folytatunk, tehát az 1868-tól egész 1873-ik végéig, mint amely évnek költségvetése most napirenden van. Itt mindjárt szemünkbe ötlik az ezen hat évi idő­szakra vonatkozó s bírálatunk alapjául szolgáló szám­eredmények kettős természete. Mig ugyanis az első négy bevén tényleges eredményekre támaszkodhatunk, az utolsó két évre nézve csak előirányzatokhoz fordul­hatunk; de miután nem a két év előtti, hanem a jelen állopot constatálandó: nekünk a pénzügyi bizottság példájára a két vegyes rendszerből származó fac­torral kell számitanunk, bizván abban, hogy a tény­leges jövedelmek végösszege az előirányzaton alól nem fog maradni, amire nézve az 1872. évet illetőleg már birunk némi biztatást, hogy tehát a végered­mény lényeges változást nem fog szenvedni. Ha az előttünk álló föladat egy practicus üzlet­ember elé tűzetnék: első kérdése az lenne, hogyan ál­lottam akkor, mikor a kezelést átvettem, s hogyan állok jelenleg? S e kérdés megoldása tekintetéből tüzetes, az egész hat évet magában foglaló vagyon­mérleget készitene, amely kimutatná a kezdetleges és a végleges vagyon álladékát s e kettőnek össze­hasonlítása útján sokkal jobb fölvilágosítást adna gazdálkodásunk mivoltáról, mint a legterjedelmesebb jelentés. De miután ilyen, az egész időszakot ma­gában foglaló mérleget nem birunk: nekünk a zár­számadásokból, az előirányzatokból, és a pénzügyi je­lentésekből magunknak kell alkotnunk azon fő szem­pontokat, melyekre meggyőződéseinket alapítani akarjuk. Én, tisztelt ház! ezen főszempontok összeállításá­nál nem fogok részletekbe bocsátkozni; mert ezek a végeredményt úgyis csak illustrálják, de nem al­terálják, s az áttekintést fölötte nehezitik. Én az egész hat évi időszakot egy államgazdászati szakba foglalom össze, és csak a végeredményeket tekintem. Nem is azért szólalok föl, hogy apológiát mondjak mindarra, mi e hat évi időszakban történt. Tudom jól, hogy a kezdet nehézsége, a gyakorlati tapasz­talatok hiánya, az emberi gyarlóság, némely ked­venczeszmék iránti előszeretet s a helyi érdekek transactiói oly tényeket is hoztak létre, melyeknek nemzetgazdászati vagy pénzügyi előnyeit nehéz volna dedticálni. De vizsgálni akarom, ha vajon mindezek daczára pénzügyi helyzetünk alapjaiban nem olyan-e, hogy bizván ezentuli okszerű és óva­tos eljárásunkban, aggodalom nélkül pillanthassunk a jövőbe. E czélből én három kérdést teszek föl magamnak, melyek megoldásától függesztem föl íté­letemet. (Halljuk! Halljuk!) Először birta-e a magyar állam ezen hat év alatt rendes jövedelmeivel fedezni azon kiadásokat, melyek költségvetésünk mostani fölosztása szerint rendes kiadásoknak neveztetnek? Másodszor meny­nyiben volt képes rendkívüli kiadásait, illetőleg az ország beruházásait saját erejéből és mennyiben kölcsönvett tőkével eszközölni? és harmadszor mi­lyen eredmények mutatkoznak e beruházások kö­vetkeztében és állanak-e ezen eredmények arányban az e czélból tett áldozatokkal ? (Halljuk!) Rövid leszek, nem fogom a tisztelt házat szá­mokkal hosszassan fárasztani. Ami az első kérdést illeti, én, — amint mon­dám — összefoglalom a hat évi időszakot egy pénz­ügyi időszakba és pedig az első négy évet a tény­leges eredmények szerint, az 1872. és 1873. éve­ket pedig az előirányzatok szerint, a 1873-ik évet a pénzügyi bizottságnak már rectificált előirányza­tának tekintetbe vételével. Mi tűnik ki a legvégső sommázatból ? Az tű­nik ki, hogy összes rendes jövedelmeink e hat év alatt 1.016,361.000 frtot, összes rendes kiadásaink 1.010 millió 204.000 frtot tesznek, hogy tehát rendes jövedelmünk rendes kiadásainkat nemcsak fedezte, hanem még 6,157.000 frtnyi többletet mutat föl az 1873. év végével, amely többletnek az 1873-ik év végével az állampénztárában tényleg is léteznie kellene, ha -— mint ezt a pénzügyi bizottság is elismeri — rendkívüli kiadásaink fedezésére nem fordíttatott volna. Világos tehát ebből, hogy bár rendes állami szükségleteink az ország különböző igényeink kielégítése folytán — mint azt a pénz­ügyi bizottság jelentésének 21. és 22-ik lapjain bővebben fejtegette — rendkívüli módon növekedtek, ugy hogy a különbözet e részben az első és hato­dik év között 5 3 millió frtot tesz: az ország rendes jövedelmei ezen fokozódott szükségletekkel nemcsak lépést tartottak, hanem azokat még hat millióval fölül is multák, anélkül, hogy a közadók emeltettek, vagy uj adónemek behozattak volna. Ezen tényt legyen szabad mint első megnyugtató momentumot constatálni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Átmegyek a második kérdésre, tudniillik a rendkívüli kiadások és illetőleg az iuvestitutiók ro­vatára. A pénzügyi bizottság jelentése szerint rend­kívüli kiadás volt az 1872. év végéig 210 millió, ezen összeghez hozzáadva az 1873. évi költségve­tés rendkívüli összegeit, melyek a pénzügyi bizott­ság reetificatiója szerint 42 milliót tesznek: rendki­kivüli kiadásaink végösszege a hat év alatt 253 92*

Next

/
Thumbnails
Contents