Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

178 70. országos ülés január 22. 1873. belátása képezze. Idő elég volt arra, hogy polgári, kereskedelmi és fenyitő törvényeket készítsünk elő, és mit mutathatunk föl ? Tapasztalásból mondhatom, Itogy az igazságszolgáltatás Magyarországon oly sanyarú állapotban van, amilyen állapotban a múlt évek egyikében sem volt. (Helyeslés a baloldalon: Igás! ügy van!) Mit szóljak, tisztelt ház, kereskedelmi ügyeinkről? Tényt említek. Egyetlenegy versenyképes iparunk, a malomipar, azóta kezdett elhalni, mióta beikormányzási tekintetben önállóak vagyunk. És ezt sem csodálom. Ha figyelembe veszszük pénzügyeink függő állapotát, ha figyelembe veszszük, — és ez szolgáljon Gorove képviselő urnák válaszul — miszerint tagadhatlanul keletkeztek ugyan pénzintézeteink, de pénzünk és hitelünk napról napra fogyott, enélkül pedig iparunk és kereskedelmünk javulását várni és remélni nem lehet. Közlekedési viszonyainkról röviden szólani, tisztelt ház, a felületesség vádja nélkül alig volna lehetséges. Méltóztassanak azonban megengedni, ha kifejezést adok azon nézetemnek, hogy bajnak tartom a vasutak rendszertelen és tömeges építését, határozottan veszélyesnek a garantiák iszonyú mértékét, niely reánk évről évre súlyosabban nehezedik. Nagy hátrány az, hogy közlekedési utaink a legelhanyagoltabb állapotban vannak, és kevés reményt nyújtanak arra, hogy azon garantiák, melyek vadainkat nyomják, keveshedjenek; nincs egyetlen vasúti szerződés, melyben a garantiákkal szemben kiköttetett volna, hogy a közutak építéséhez szükségelt anyagok, ha nem is egészen, de legalább mérsékelt áron szállíttassanak. Közoktatásunk tekintetében, tisztelt ház, kénytelen vagyok, habár nem is egész mértékben, de mégis elismeréssel lenni, bár e tekintetben sem tett az országgyűlés annyit, amennyit tenni kellett volna. A töi'vényhozás a közoktatást mostoha gyermekének tartotta. Ha hozott is e czélra áldozatokat, ezt oly rendkívül kis mértékben tette, hogy az administratio egyéb ágaira megszavazottaknál jóval hátrább maradt. Nagy bajnak tartom azt is, hogy e tekintetben a kormány — ezt megint adatokból mondhatom — ismételt sürgetésre sem hajtotta végre azon törvényt, melynek végrehajtásától lehetett várni népnevelésünk és közoktatásunk javulását. Mindezeket bekoronázza a pénzügyi igazgatás, melynek tárgyalása épen ma van előttünk. Hogy belkormányzati ezen viszonyaink csakugyan szomorúak : a tekintetben hivatkozom a ház egy igen tisztelt tagjára, ki azoknak jellemzésére igen találóan mondotta, hogy azok ázsiai állapotban vannak; és midőn tisztelt képviselőtársam Kautz Gyula ily körülmények között a munka jogosultságát, a munka előnyeit hangoztatta, szerintem igen helyesen cselekedett: — csak egyben volt igazságtalan, hogy első sorban nem a tiszteit kormányhoz és az őt támogató többséghez fordult, mely kezelte a pénzügyeket oly módon, amint azt ma tapasztaljuk ; ellenben a közadministratio és az ország érdekeinek emelése tekintetében a semmihez igen közel álló igen keveset tett. (Helyeslés balról.) Nem folytatom tovább, tisztelt ház! mert talán már is hosszabban vettem igénybe becses türelmüket, mint azt igénybe venni szabad lett volna, csak is néhány szó az, mit a pénzügyi politika jövőjének átalános vonásokban szentelni akarok. Kettő e tekintetben, véleményem szerint, a teendő. Az egyik: számot vetni azon szükségekkel, melyek a megindított építkezések folytatására és befejezésére kívántatnak. Elismerem, hogy e tekintetben fél utón megállani nem lehet, ha egyéb szempontból nem, csak azért sem, mert azon nagy tőkék, amelyek — és e tekintetben a közlekedési minister urat terheli a felelősség, hogy a megszavazott építkezéseket teljes mértékben végre nem hajtotta, hogy azon nagy összegek, mondom, melyek befektetve vannak, gyümölcsözés nélkül ne heverjenek. A másik irány, tisztelt ház, melyet hiszem, hogy osztatlan érzünk, helyreállítása a sulyegyennek államháztartásunkban. E tekintetben is, tisztelt ház, kétféle teendőt tartok. Egyike azoknak az adóreformok haladéktalanul való megindítása. Nem guny-e az, tisztelt ház? hogy azon milliók, melyek a magánosok zsebében hevernek a nélkül, hogy azon terhekben, melyeket e tekintetben az ország azoktól is megkíván, ne osztoznának ? Nem guny-e az, hogy földadótekintetében ma is azon alapon állunk, melyet 1851. vagy 52-ben nem tudom, melyik földcataster alkotott? Reformálni kell a közvetett adókról szóló törvényeket, és pedig nemcsak pénzügyi szempontból, ami, elismerem, hogy nagy eredményeket szülhetne, de megtámadná azon tőkéket, melyeknek adóképességére épen oly szükségünk van jövőre, mint van jelenben. Másik irány az államigazgatás szervezetének revisiója, és e tekintetben Zsedényi tisztelt képviselő ur takarékosságát, bár igen tisztelem, azonban a közigazgatásnál megtakarítva a filléreket, nem szülné azon eredményeket, amelyet tőle méltán megvárnánk, én pedig épen a szervezetre fektetem a fő súlyt; ha ezen elvek szerint járunk el, be fog következni az államháztartás egyensúlya, melyért fáradozunk. Pártolom a pénzügyi bizottság véleményét. (Helyeslés bal felől.) Feszt Imre: Azok után, amik még a költségvetési vita előtt mind e házban, mind e házon kivül az ország pénzügyeiről elmondattak, őszinte köszönettel tartozunk a pénzügyi bizottságnak, hogy terjedelmes jelentésében az ország pénz-