Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

178 70. országos ülés január 22. 1873. belátása képezze. Idő elég volt arra, hogy polgári, kereskedelmi és fenyitő törvényeket készítsünk elő, és mit mutathatunk föl ? Tapasztalásból mondhatom, Itogy az igazságszolgáltatás Magyarországon oly sa­nyarú állapotban van, amilyen állapotban a múlt évek egyikében sem volt. (Helyeslés a baloldalon: Igás! ügy van!) Mit szóljak, tisztelt ház, kereskedelmi ügyeink­ről? Tényt említek. Egyetlenegy versenyképes ipa­runk, a malomipar, azóta kezdett elhalni, mióta bei­kormányzási tekintetben önállóak vagyunk. És ezt sem csodálom. Ha figyelembe veszszük pénzügyeink függő állapotát, ha figyelembe veszszük, — és ez szolgáljon Gorove képviselő urnák válaszul — mi­szerint tagadhatlanul keletkeztek ugyan pénzintéze­teink, de pénzünk és hitelünk napról napra fogyott, enélkül pedig iparunk és kereskedelmünk javulását várni és remélni nem lehet. Közlekedési viszonyainkról röviden szólani, tisz­telt ház, a felületesség vádja nélkül alig volna le­hetséges. Méltóztassanak azonban megengedni, ha kife­jezést adok azon nézetemnek, hogy bajnak tartom a vasutak rendszertelen és tömeges építését, határo­zottan veszélyesnek a garantiák iszonyú mértékét, niely reánk évről évre súlyosabban nehezedik. Nagy hátrány az, hogy közlekedési utaink a legelhanya­goltabb állapotban vannak, és kevés reményt nyúj­tanak arra, hogy azon garantiák, melyek vadainkat nyomják, keveshedjenek; nincs egyetlen vasúti szer­ződés, melyben a garantiákkal szemben kiköttetett volna, hogy a közutak építéséhez szükségelt anya­gok, ha nem is egészen, de legalább mérsékelt áron szállíttassanak. Közoktatásunk tekintetében, tisztelt ház, kény­telen vagyok, habár nem is egész mértékben, de mégis elismeréssel lenni, bár e tekintetben sem tett az országgyűlés annyit, amennyit tenni kellett volna. A töi'vényhozás a közoktatást mostoha gyermekének tartotta. Ha hozott is e czélra áldozatokat, ezt oly rendkívül kis mértékben tette, hogy az administratio egyéb ágaira megszavazottaknál jóval hátrább ma­radt. Nagy bajnak tartom azt is, hogy e tekintetben a kormány — ezt megint adatokból mondhatom — ismételt sürgetésre sem hajtotta végre azon törvényt, melynek végrehajtásától lehetett várni népnevelésünk és közoktatásunk javulását. Mindezeket bekoronázza a pénzügyi igazgatás, melynek tárgyalása épen ma van előttünk. Hogy belkormányzati ezen viszonyaink csak­ugyan szomorúak : a tekintetben hivatkozom a ház egy igen tisztelt tagjára, ki azoknak jellemzésére igen találóan mondotta, hogy azok ázsiai állapotban vannak; és midőn tisztelt képviselőtársam Kautz Gyula ily körülmények között a munka jogosultsá­gát, a munka előnyeit hangoztatta, szerintem igen helyesen cselekedett: — csak egyben volt igazság­talan, hogy első sorban nem a tiszteit kormányhoz és az őt támogató többséghez fordult, mely kezelte a pénzügyeket oly módon, amint azt ma tapasztal­juk ; ellenben a közadministratio és az ország érde­keinek emelése tekintetében a semmihez igen közel álló igen keveset tett. (Helyeslés balról.) Nem folytatom tovább, tisztelt ház! mert talán már is hosszabban vettem igénybe becses türelmü­ket, mint azt igénybe venni szabad lett volna, csak is néhány szó az, mit a pénzügyi politika jövőjének átalános vonásokban szentelni akarok. Kettő e tekintetben, véleményem szerint, a teendő. Az egyik: számot vetni azon szükségekkel, melyek a megindított építkezések folytatására és befejezésére kívántatnak. Elismerem, hogy e tekintet­ben fél utón megállani nem lehet, ha egyéb szem­pontból nem, csak azért sem, mert azon nagy tőkék, amelyek — és e tekintetben a közlekedési minis­ter urat terheli a felelősség, hogy a megszavazott építkezéseket teljes mértékben végre nem hajtotta, hogy azon nagy összegek, mondom, melyek befektetve vannak, gyümölcsözés nélkül ne heverjenek. A másik irány, tisztelt ház, melyet hiszem, hogy osztatlan érzünk, helyreállítása a sulyegyennek államháztartásunkban. E tekintetben is, tisztelt ház, kétféle teendőt tartok. Egyike azoknak az adórefor­mok haladéktalanul való megindítása. Nem guny-e az, tisztelt ház? hogy azon mil­liók, melyek a magánosok zsebében hevernek a nél­kül, hogy azon terhekben, melyeket e tekintetben az ország azoktól is megkíván, ne osztoznának ? Nem guny-e az, hogy földadótekintetében ma is azon alapon állunk, melyet 1851. vagy 52-ben nem tudom, melyik földcataster alkotott? Reformálni kell a közvetett adókról szóló tör­vényeket, és pedig nemcsak pénzügyi szempontból, ami, elismerem, hogy nagy eredményeket szülhetne, de megtámadná azon tőkéket, melyeknek adóképes­ségére épen oly szükségünk van jövőre, mint van jelenben. Másik irány az államigazgatás szervezetének revisiója, és e tekintetben Zsedényi tisztelt képviselő ur takarékosságát, bár igen tisztelem, azonban a közigazgatásnál megtakarítva a filléreket, nem szülné azon eredményeket, amelyet tőle méltán megvárnánk, én pedig épen a szervezetre fektetem a fő súlyt; ha ezen elvek szerint járunk el, be fog következni az államháztartás egyensúlya, melyért fáradozunk. Pár­tolom a pénzügyi bizottság véleményét. (Helyeslés bal felől.) Feszt Imre: Azok után, amik még a költségvetési vita előtt mind e házban, mind e há­zon kivül az ország pénzügyeiről elmondattak, őszinte köszönettel tartozunk a pénzügyi bizottság­nak, hogy terjedelmes jelentésében az ország pénz-

Next

/
Thumbnails
Contents