Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

174 70. országos ülés január 22: 1873. ögy hiszem, feltaláljuk azon módokat, melyekkel biztosítjuk hazánk jövőjét. Nem tartozom azok közé, tisztelt ház! kik azon szerencsés helyzetben vannak, hogy azt gondolják, miszerint egy szép, nagy, magasztos eszme által csakugyan lehet a bajt orvosolni, lehet a deficiteket eltüntetni egy merész művelet által, mert ily müveleteknek igen keserű utó ize szokott lenni, és, rendesen igen drágán szokta azokat megfizetni a nép. Én a dolgok természetes fejlődhetésében találom ezen bajnak is orvoslását, s nagy elégtételt lelek abban, hogy egyátalában, ami ez érdemben e házban mondatott, és ami csakugyan részletezve a czél elérésére, megközelítésére vezet: azt a pénzügyi bizottság jelentésében olvastam. Hallottam fölemlíteni különböző elveket igen helyes thésiseket megoldatni; de ezekkel pénzügyi helyzetünkön segíteni nem fogunk. Hanem az a kérdés, mit kell tenni. S itt igen helyesen mondja a pénzügyi bizottság egyetérfcőleg a pénzügyministeriummal, s teljes igazsága van abban, hogy mindenekelőtt kiadásainkat kellene rendszeresíteni, vagyis hogy ugy fejezzem ki: magamat állandó budgetet kell összeállítani; s itt határozottan ki kell jelentenem, hogy részemről azt kívánom, hogy a rendes és rendkívüli kiadások közti különbség ne is forduljon elő, hanem a rendes kiadások czime alatt összesittessenek összes kiadásaink; miután azok apasztása szükséges: igen természetesnek találom, hogy a ministerium rendszerváltozást akar behozni, vagy legalább a tanácskozás tárgyává teimi, miután a jelenlegi rendszer mellett csakugyan a rendes kiadásokat apasztani nem lehet, ez minden esetre igen helyes megoldása lenne a feladatnak. Én, tisztelt ház, észlelni szoktam azokat, mik a szomszéd országban történnek, és azon rendszabályokat, melyeket ott életbe léptettek: éber figyelemmel szoktam kisérni. Annyit mondhatok, hogy 18C7—1868-ban lajtántuli szomszédainknak pénzügyi helyzete sokkal aggasztóbb volt, mint aminő most amienk. Ezt részletezni nem szükséges; ezt tudja mindenki, ki azon évi budgeteket, és előirányzatokat ismeri. És mit tapasztalunk ma ? Hogy az 1874-re szóló előirányzat 3 millió 500 ezer forintnyi fölösleggel fog végződni. El fogom mondani ennek egyszerű okát, mely abból áll, hogy 1868-ban épen oly pénzügyminister állott az osztrák pénzügyek élén, aki egyátalán magasztos eszmékkel nem foglalkozott, hanem dolgozott és igyekezett a bajt orvosolni, ahol volt. Ezt pedig következőképen tette: először megadóztatta a tőkét aránylag ahhoz, amint a föld meg van adóztatva; s ez igen helyes és igazságos. Másodszor rendszeresítette a jövedelmi adót, azaz oly intézkedéseket tett, hogy azon honpolgá- | rok, kik legtöbb vagyonnal bimak, kik legtöbb jövedelmet húznak és az államot legtöbbet veszik igénybe, de az adófizetésnél nincsenek jelen, vagy igen csekély mértékben: azokat fel találni tudta, s ennek az lett a következése, hogy Bécsben magában 5Vg millióval több jövedelmi adót fizetnek. Ez volt a második intézkedés. Á harmadik intézkedés az volt, hogy a hátralékba maradást lehetetlenné tette, ezt pedig azon intézkedés által, amit itt olvasunk Ausztriáról. , Ausztriában ez okból az adó kiszabási ügylet a fővárosokban külön adó adminisíratiókra és dij. megszabás! hivatalokra, a vidéken pedig az országos igazgatóságokra és kerületi igazságokra- ruháztatott. Az adó administratiók évenkint 23,000, a kerületi pénzügyi igazgatóságok 609.000, a politikai kerületi kapitányságoknál még külön szervezett helybeli albizottságok pedig 22,900 forintba kerülnek. Ezen három hatóságban, melyek egész Ausztriára nézve csak mintegy 715.000 forintot vesznek igénybe: meg van adva az eszköz, melylyel nemcsak az adóterhek egyenlő felosztását lehet elérni, hanem azon felül az adóhátralékok fölszaporodását is meggátolni, már azon pillanatban, midőn ezen hátralékok nagyobb részt még behajthatók." Ez volt a harmadik intézkedés. Hozzájárul azon szerencsés körülmény, hogy azon összegek, melyek a vasutaknál előirányoztattak, mint subventió, azon összegek nem fizettettek ki; hanem a vasutak maguk tereintvén maguknak jövedelmet, nemcsak hogy nem követeitek az államtól kamatbiztositásokat, hanem azon kamatbiztositásoh, miket az állam előlegezett, visszafolytak az állampénztárba. Ez volt az egész oka annak, hogy 1874-ben ott deficit helyett 3,500.000 forint szaporulattal fog az év befejeztetni. Igen jol tudom, hogy a pénzügyminister ur foglalkozik ezen dolgokkal s épen ezért elvárom e részbeni előterjesztéseit és meg vagyok győződve, hogy pénzügyi bajainkon ez utón mindenesetre segítve lesz. Tisztelt ház! Még csak egy zárszót akarok mondani. (Halljuk!) Én egyátalában, ha meg akarom bírálni egész állásunkat, utóvégre azt kérdem magamtól, hogy lehet-e a jelenlegi korszakot az 1867. előttivel összehasonlítani: vajon nem állunk-e minden tekintetben jobban, mint álltunk 1867 előtt? Ha jobban állunk, tisztelt ház! ez haladás : akko r haladjunk tovább, haladjunk karöltve, keressük fel azon ösvényt, amelyen elérjük a mindnyájunk által óhajtott czélt: a haza boldogságát, a haza népének jólétét. Elfogadom a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) Horánszky Nándor : Tisztelt ház í (Halljuk!) Midőn a költségvetés átalános tárgyalá-