Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

"0. országos ülés január 22. 1873. 175 sában részt venni kivánok. nem akarok feladatom teljesítésétől messze eltérni az által, hogy a költ­ségvetés egyes ágazataiba és részleteibe mélyen belebocsátkozzam; elég alkalom lesz erre, tisztelt ház! akkor is, midőn a költségvetés az államigaz­gatásnak egyes ágazatai szerint fog tárgyaltatni; ezút­tal csakis nagyobb vonásokban kivánok némelyeket elmondani, melyek egy részről átalános pénzügyi helyzetünkre, más részről az azzal szoros össze­függésben álló belkormányzati állapotainkra vonat­koznak, azon nézetből indulva Id, hogy a költség­vetés átalános tárgyalása belkormányzati viszonyaink figyelembe vételével nemcsak szoros összefüggésben álí, de sőt ez utóbbi a költségvetés irányára és mértékére lényeges befolyást gyakorol el annyira, miszerint annak figyelembe vétele nélkül alázatos véleményem szerint a költségvetés indokolt és he­lyes megállapithatása oly lehetséges. Előre bocsátom azonban, tisztelt ház, hogy e tekintetben sem kivánok hosszasabb lenni, mert bár­mennyire igyekeztem is a rám háramló kötelesség­érzetből kifolyólag a költségvetést figyelmes tanulmány tárgyává tenni, annak zavaros és bonyolult szerke­zete, be kell vallanom, alig tette lehetségessé az azzali beható megismerkedést a képviselőház oly trjoncz tagjának, kinek a múlt években a pénzügyek fokozatos fejlődését figyelemmel kisérni alkalma nem volt, és alázatos véleményem szerint, ez a költség­vetésnek egyik alapi és szerkezeti baja; nem, tisz­telt ház azért sem, mert érzem, hogy anélkül is sok tekintetben elnézésre leend szükségem, szemben azon hiányok és fogyatkozással, melyekkel egy ily nagy fontosságú tárgyban első felszólalásom, tekintve a kezdet nehézségeit, okvetlenül találkozni fog. (Halljuhl) Aki az 1873-iki költségvetést figyelmes tanul­mánya tárgyává tette, lehetetlen volt meg nem győ­ződnie a helyzet komolyságáról; lehetetlen meg nem győződnie arról, hogy a f. é. államháztartás tekinte­tében egy nagyobbszerü deficittel állunk szemben, oly deficittel, melyre vonatkozólag, gondolkozzunk bármiként a múlt évi hitelmaradványokról, ha figye­lembe veszszük, hogy az egy évi államháztartás ered­ménye, ha figyelembe vesszük, hogy annak fedezete a nemzet vállaira ujabbi állandó és nagymérvű ter­heket ró : lehetetlen nem éreznünk, hogy az ország szemlátomást oly veszélynek megy elébe, melyen, ha előbb-utóbb nem segítünk, nemcsak képviselői köte­lességünk tekintetében követünk mulasztást, hanem az ország sorsát ugy anyagi, mint politikai tekin­tetben is koczkáztatni fogjuk. (Helyeslés bal felől.) Mielőtt azonban, tisztelt ház! ezen deficit con­statirozását és az azzal szorosan összefüggő körül­mények előterjesztését megkisérleném, méltóztas­sanak megengedni, hogy mindenekelőtt a költségve­tés szerkezetére és alakjára vonatkozólag tehessek néhány észrevételt. Én azt hiszem, tisztelt ház! hogy minden oly államban, mely nemzet pénzügyi viszonyokkal bir, és hol a költségvetés egy bizonyos mértékben, mint eddig nálunk volt, nem szemfényvesztés ; szükséges, hogy minden oly kiadási tétel, mely nem gyümöl­csöző befektetés, vagyis mely közvetlenül gyümöl­csöket nem hajt, hanem a normális viszonyok és ál­lapotok föntartására vonatkozik, szükséges, mondom, hogy a költségvetés rendes kiadásai közt foglaljanak helyet; mert ámbár elismerem, hogy vannak a költség­vetés rendkívüli tételei közt egyesek, melyek minden év­ben ugyanazon alakban, ugyanazon összegben elő nem fordulnak; de előfordulnak ugyanazon czim alatt, habár más alakban és más összegben is, bizonyíté­kául annak, hogy azok az államháztartástól elvál­hatlanok, és hogy azok oly normális állapotok fön­tartására vonatkoznak, melyeket az államháztartás­ban figyelem nélkül hagyni nem lehet. Az utak folytonos és fokozatos építése, a vizek és csatornák állandó szabályozása, a folytonosan használat alatt álló és elhasználandó készletek, — minők a hon­védség fölszerelése, állandó mennyiségben föntartása, oly functiók dotálása, melyek az államgépezetben rend­szeresítve ugyan nincsenek, de azért folytonosan működ­nek : mind olyan kiadások, melyeket rendes államház­tartás mellett rendkívüliek közzé sorozni nem lehet. Bátor vagyok az általam emiitetteken kívül né­mely tételeket fölsorolni. A vasúti kölcsön törlesz­tési összege 546.480 frt, a 30 milliós kölcsöne 459.800 frt, a sorsolási kölcsön évi terhe 1,200.000, a függő államadósságoknak Magyarországra eső ez évi terhe 129.000 frt mind olyanok, melyek a rendkívüli kiadások közt foglalnak helyet; már pe­dig, tisztelt ház! ha ezekre vonatkozólag figyelembe vesszük azt, hogy ezek a költségvetésben évenként és állandóan előfordulnak, ha különösen a vasúti kölcsönre vonatkozólag figyelembe veszszük azt, hogy az 1868. XIII. törvényezikk ezen kölcsöntőke és ka­mat törlesztése közt nem tesz különbséget, hanem a kettőt együttesen rendeli 4,600.000 frt ösz­szegben törlesztetni; ha figyelembe vesszük viszont azon körülményt, hogy a vasutak gép és kocsi jö­vedelmei 3,329.103 forintban a rendes bevételek közt foglalnak helyet: azt hiszem, nemcsak helyte­lenné, de bizonyos tekintetben következetlenséggé is válik az, hogy oly kiadási tételek, melyek oly tő­kék törlesztésére vonatkoznak, melyeknek jövedelmei a rendesek közé soroztainak, tovább is a rendkí­vüliek közt foglaljanak helyet. Vannak még több különböző tételek, melyeket a pénzügyi bizottság a rendkívüliek közöl a rendesekbe áttétetni indítvá­nyozott. Ha már, tisztelt ház! ezek a rendkívüli költségvetésből a rendesbe át helyeztetnek: azt hi­szem, csakhamar illusoriussá válik a pénzügymi-

Next

/
Thumbnails
Contents