Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-70
"0. országos ölés január 22. 1873. 173 akarata párt különbség nélkül hangoztatta a jelszót .tengerre magyar." Mi lett ennek következménye? az, hogy a fiumei kikötő, Fiúméig vezető vasuí, s erre meg lön szavazva 30 millió, szerintem igen helyesen, ma is azt állítom, hogy azon eszme ma is oly népszerű, hogy ha ma kerül a ház elé, ma ismét megszavaztalak. Mit szóljak a társországok által követelt vasutakról? Nem-e kellett azokat is megszavazni, tudatában annak, hogy ezek legközelebbi években jövedelmezni nem fognak, ha más okból nem is, csak azért kellett megszavazni, hogy tanúsítsuk ez által a társ nemzetek irányábani baráti őszinte rokonszenvünket. Nem sokára következett egy szintén magasztos eszme, a honvédelem eszméje, a hon határai oltalmazása. Meg kellett szavazni a honvédséget, meg lettek szavazva a Galicziába vezető vasutakat is, melyeket hadászati szempontból nélkülözhetleneknek állítottak a szakértők. S kérdem, ki merné ellenezni, megtagadni azon eszközöket, melyeket a nemzet a haza védelmére oly hangosan követelt. A népszerűbb eszmék egyike volt a főváros .egyesítése, és annak azon magaslatra való emelése, mely a nemzet méltóságához illő. Én ma is helyeslem ezen eszméket, és ezekben látom megtestesítve az állam lételének egyik fő eszméjét, hogy ha a főváros oly magaslatra emeltetik, mely a nemzet méltóságával arányban áll. Teljes öntudattal megszavaznám ma is azon összegeket, annál is inkább, mert •teljesen meg vagyok győződve, hogy azok túlságosan visszafizetik nemcsak a beléjök fektetett összegeket, hanem azok kamatait is. itt volt az igazságügy, itt volt a népnevelés ügye, melyekről szólani nem akarok, miután azokat az előttem szóló tisztelt képviselő urak kimerítették. Itt voltak a kereskedelem, az ipar követelményei, a posta és távírda, az egyes vidékek vasutai, amelyeket a fejlődés szempontjából egyátalában meg kellett szavazni. De kérdem, lehet-e a nemzetet ezért okozni? Koránt sem. Igen indokoltnak, igen helyesnek látom azt. hogy ha egy nemzet, felszabadulván, magasztos eszméjének keresztülvitelére a lehető legrövidebb időt szabja: habár ily alkalommal a számok kérlelhetlen logicájáról meg is felejtkezik. Van mégis, tisztelt ház, egy jelentékeny ok, melyre nagy súlyt fektetek s jelen pártügyi helyzetünk abban leli fel magyarázatát nagy részben. (HalljvM) Nálunk, tisztelt ház, egy igen nagy téveszme uralkodik az országban. Mindent az államtól várni, mindent attól követelni, az államot magát ellenségnek tekinteni. (Bal felöl ellenmondás.) Nálunk az államot megkárosítani nem polgári bün, és ha valaki jövedelmének 20-ad részét vallja be adóalapul, kötelességét, teljesíteni gondolja és nem tartja bűnnek ez által polgáriasait megkárosítani. Bélyeget nem használ, minden adóbehajtás ellen feljajdul: ez mindennapi dolog; de azért az államtól mindent várni, vagy, mint egy szabad királyi városban történt, melynek nagy áldozattal vasutat épitett az állam, őszi időn teknőn jártak az indóházba, miért? mert nemcsak vasutat, indóházat követel: hanem azt is követeli, hogy még az utat is csinálja meg az állam.] Ily esetek következtében egyátalában nem csuda, hogy a bevételek és kiadások közt hiány létezik. De mintán ezek igy vannak: akkor nekünk, tisztelt ház, igen nagy föladatunk van még, és ez (Halljuk!) abban fekszik, hogy teljesítsük kötelességünket a nép irányában, világosítsuk fel a népet. (Bal felől: megtesszük!) Azt mondta a múlt hetekben Helfiy Ignácz képviselőtársam, azon kérdést intézvén hozzánk, hogy tulajdonkép megigértük-e mi program injainkban, hogy egy uj adót fogjuk behozni, uj kölcsönt fogunk a haza terhére kötni ? Én bizony nem ígértem, de nem is ígérhettem azt. A mit én ígértem, és a mit mi Ígértünk : azt meg is fogjuk tartani, mert mi csak a békét, és a békés fejlődést ígérhettük. (Bal felöl: ellenmondás, derültség.) De méltóztassanak saját pártjok programmját elolvasni — (Halljuk!) nekem van egy pár birtokomban — s azt fogják találni, hogy abban a programúiban olyanok foglaltatnak, melyeket teljesíteni senkinek sem lehet; sőt meg vagyok róla győződve, hogy azoknak sincs szándékukban teljesíteni, a kik ezen programmot kiállították, (Halljuk!) mert csak nem akarom elhinni, hogy e házban lenne képviselő, a ki azt mondja, hogy lehetne Magyarország pénzügyi helyzetét szép phrazisokkal telt beszéddel helyreállítani. Aki azt mondja, hogy nekünk sem bélyegre, sem dohányadóra, sem accisra nincs szükségünk, s azt hiszi, hogy nekünk e nélkül is lehet kormányoznunk: olyan képviselőt nem képzelek. (Bal felől fölkiáltások: ki adott ily programmot?) Én, tisztelt ház, ezt nagy szerencsétlenségnek tartom, megvallom őszintén, mert ha a népnek oly ígéretekkel állunk elő (Felkiáltások bal felöl: Be hát ki adott oly programmot?) aláássuk a képviselőház tekintélyét, elvesztjük hitelünket és lehetetlenné tesszünk minden kormányzatot, bárki üljön azon a kormánypadon. Mi, s méltán őszinteséget s bizalmat követelünk a kormánytól: legyünk mi is őszinték a haza népe, a választók irányában. Áttérek, tisztelt ház. beszédem utolsó részérc, s ez, nézetem szerint, épen azon rész, mely tanácskozásainknak főpontját képezi. Mert ha csakugyan föl tudjuk találni azon módokat, melyek államháztartásunkban az egyensúlyt helyreállítani képesek anélkül, hogy kénytelenek lennénk a beruházásokat félbehagyni, a szükséges munkálatokat elodázni,
