Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-69
69. országos ülés január 21. 1873. 147 xles kiadásokból amennyit csak lehet a műveltség, s mindazon intézmény javítására irányzott tételek, a melyek a jogrendet, a közgazdasági fejlődés ezen első alapföltételeinek megszilárdítását czélozzák, méltóztassanak, amennyire lehet, ezen és más tételek közt jövőre kedvezőbb arányt behozni; méltóztassanak a mennyire lehet siettetni az adóreformokat , s méltóztassanak a réginek nagy költségeit, amennyire lehet, alábbszállitani; mert ez azon tétel, hol milliókat lehet megtakarítani. Ha mindezt létrehoznunk megadatik: akkor t. ház ! előttünk áll a lehetőség a helyzeten gyökeresen javítani; ez intézkedések nélkül, kétlem: fogna-e pénzügyi helyzetünk egyátaíán valaha is javidhatni.Nem uraim, ezen lépések megtétele nélkül hazánk átalában véve nem fog azon fejlődésnek indulni, melyet mi egészségesnek nevezünk. Azonban még más valamire is szükségünk van, azon intézkedéseken kívül, melyek közvetlenül a pénzügyi helyzet javítását czélozzák. Szükséges uraim! hogy végre valahára egy erős korszerű kormány consolidálja magát. Nem látok abban semmi üdvösséget a pártokra nézve, még kevésbbé pedig a hazára nézve, hogyha oly hangokat hallunk, minőket tegnap és tegnapelőtt különböző szónokok, még a jobboldalról is, e részben többé-kevésbé titkolt czélzatossággal hallattak. íme az igen tisztelt ministerelnöknek és ministertársainak, úgyszólván, mosolyogva mondották a szónokok, hogy ezen ministerium élete úgyis igen rövid. Nem tudom, t. ház! mire czéloztak; annyit azonban tudok, hogy az anyagi helyzet megjavítására nézve, a gyakori ministerválság nem üdv, hanem szerencsétlenség. Nézzük azon államokat, hol a ministerváltságok napirenden vannak. Oláh-, Görög-. Spanyol-országok, hogy állanak azok pénzügyei. És ez igen természetes, az adórendszer bármennyire reformáltassék is, s a meddő kiadások, különösen az óriási adóbehajtási költségek, nagy részben terhelni fognak benünket mindaddig, míg az állampolgárokban nem lesz meg nálunk azon magas polgári kötelességérzet, melyről előbb szóllottam, és nem lesz meg benne a törvények kellő tisztelete. Ez szükséges t. ház ! mindenekelőtt oda,hogy pénzügyeink consolidáltassanak, ez annak erkölcsi alapja. Hogy történhetik pedig meg az, t. ház! hogyha — tekintet nélkül szólok itt a pártokról, •— az emberek, a nép a vidéken és a városokban egyaránt mindig csak azt lesik, mikor lesz ismét ministerválság és minő válság utján emelkedhetnek mellékutakon egy vagy más állásra. Ez nem méltó egy jogállamhoz, nem méltó egy modern alkotmányos államhoz, ez elvonja az erkölcsi alapot a parlamentalismus alól. Igen, ha az igen t. ministerelnök és a kabinet, melynek élén áll, ugy látná — mit egyébként nem hiszek, mert sokkal inkább tisztelem tehetségeit , ismerem hazafias lelkületét és jellem-szilárdságát, — ha mondom, ugy látná, hogy nem volna képes megküzdeni a melléktekintetekkel, egy vagy más aspirátióval, nem egészen alkotmányos factorral: én felteszem róla, hogy akkor lemondana. De ha ezt nem teszi: akkor arra kérem, kövessen el mindent, ami a parlamentalismus kinövéseinek átkát a gyakori ministerkriziseket, azon örökös forrongást, izgalmat, mely elszoktatja az embereket a munkától, mely meggátol minden korszerű reformot, meggátolja a szabályszerű, rendszeres, összefüggő reformmunkálatot; kövessen el mindent, hogy ezen átok, a ministerkrizisek örökös izgalma a hazáról eltávolittassék; ő megteheti; s fölteszem a többség pártjáról, valamint az ellenzékről egyaránt, hogy támogatni fogja, bárki ül a kormány élén, mihelyt korszerű irányt fog követni, erélyes kézzel fogja kezelni ezen irányt és mindenekelőtt, ha látni fogja a nemzet, a törvényhozás, és különösen maga a ház nagy többsége, hogy van, hogy már működik, érezteti hatását egy bizonyos programút, bizonyos irány, melyet a ministerek követnek. Kövessen el a ministerium mindent, hogy meggyőzhesse a pártokat átalában véve, különösen hazánk értelmiségét arról, hogy itt nem azon várakozás, amely kifáraszt, amely az embereket a dologíalansághoz szoktatja; hanem igenis, hogy az erélyes munka és korszerű eljárás az, amit eszközölni akar. Mutassa meg a nemzetnek, hogy bizonyos irányuk van, hogy tudja mit akar. győzzön meg bennünket a házban a budget-vita alkalmával; hisz ez a legjobb alkalom. Ha pedig t. a kormány ezt nem tenné, nem érezné magát eléggé erősnek, mert meglehet, és ez lenne épen a legszomorúbb, amit azonban nem hiszek, hogy a függöny mögötti különböző cselszövények vagy nem tudom miféle, jogosulatlan factorok, hogy mondom ezek jobban éreztetnék a kormány összetartási ösztönével súlyukat, mint azon positiv irány, mely az elméket hódítja ; ha azt tapasztalná, hogy a döntő körökben azon factorok fontosabbak, mint egy korszerű kormányzati rendszer, vagy az eszmék harczának azon eredményei, melyeket tárgyilagos polgári kötelességérzettel, hazafias önföláldozással elérnie lehet: akkor nagyon kérem a t. többséget, tegye meg kötelességét. Igen kérem azon többséget, mely imposansabb ugy szólván, bármely parlament kormányzó majoritásánál, s melyek kebelében annyi magas miveltségü férfiút és annyi hazafias érzületű részint kiszolgált, részint ujabb bajnokát az alkotmányosságnak ismerünk, kérem ezen t. többséget, használja fel igenis ezen átalános és részletes budgetet arra, hogy utasítsa a kormányt az illető tételeknél határozati javaslataival egy rendszeres kor19 *
