Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-69
69. országos ülés január 21. 1873. 145 Zsedényi tisztelt képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy felére le lehetne szállitam, és mégis fölemelni egy harmaddal a fizetéseket. Én nem tudom, mire alapította itt számításait; hanem azt hiszem, hogy ez jelentékeny eredményt nem eszközölhetne, mert én ugy vagyok meggyőződve, daczára annak, hogy csakugyan számtalan hivatalnok nagyon is felesleges, — és e tekintetben nem lehet, hogy a politikai történelemire megrovást ne tegyen a kormány sajátszerű eljárására, mely, midőn az ügyeket első izben átvette, a parlamentalis ministeri felelős kormányt meghagyta oly alapon, mely nem is a parlamentalismusé, hanem a dicasterialis, a collegialis rendszer maradványa; mégis kimondom, habár nagyon is népszerűtlen uj hivatalok fölállításáról beszélni: én mégis kimondom, sőt tudom, hogy igen sok tagja ezen tisztelt háznak azon meggyőződésemben osztozik, miszerint igen is van szükség rá, hogy a meglevők leszállítása mellett uj szükségletek fedezésére, például mindjárt a közegészségügyi szervezetre nézve, a meglevőkön kivül uj hivatalok is állíttassanak. Szomorú az igaz, uraim! detény és való. Tehát bár szükséges a központi kormányzat hivatalszemélyzetét leszállítani: ebből pénzügyi helyzetünk jelentékeny javulását nem várhatjuk. Azon eszméket, melyeket itt fölhoztak, mint például tisztelt Zsedényi képviselőtársam fel méltóztatott hozni, a vasutak elárusitását: szintén nem lehetek szerencsés pártolni, és pedig azért nem, mert — miután itt nincs helye bővebben fejtegetni e tárgyat, csak röviden érintem — tudom, hogy a képviselőház igen sok tagja épen azon meggyőződésben van, hogy a vasutakat nem hogy el kellene idegeníteni, hanem ha lehet, mint Poroszország tette, meg kellene vásárolni. Számtalan okok harczolnak e mellett, többek közt, a magyar nemzeti közművelődés, sőt maga közvetlenül a magyar nemzetiség ügye. (Helyeslés bal felől.) Tudjuk ugyanis, hogy nagy számmal vannak hazánk fiai közt, kik magukat technicai pályára képezik és ezen technicai műveltség, ezen sok talentum, ezen nemes buzgalom, meddő lesz és gyümölcstelen marad, talán azért, mert nem vagyunk azon helyzetben, melyben Belgium és Poroszország van, hogy az állam a vasutak fölszerelését, hivatalos állomásainak betöltését közvetlenül a maga felügyelete alatt eszközölje. Zsedényi eszméjének megvalósítása tehát nem kívánatos; de még ha keresztül vihető lenne is: még ekkor sem ígérhetné állami bevételeinknek jelentékeny növekedését, már csupán eladható állami vasutainknak aránylag kevésbbé jelentékeny vagyonértékénél fogva; épen nem szolgálhatna pedig arra, hogy maradandólag helyreállítsa az egyensúlyt. Tény azonban, hogy megtakarítani lehet, nemcsak az én nézetem, de gyakorlati pénzügyi szakKJ£PV. H. NAPLÓ. 18 S. ni. KÖTET. férfiak nézete szerint is, leginkább az adóreformok gyakorlati keresztülvitele által, (Helyeslés.) különösen pedig e tekintetben nevezetesebb eredményeket lehetne elérnünk, ha az adóbehajtás nem kerülna oly sokba, mint amennyibe kerül. Igaz, annak, hogy az adóbehajtás oly sokba kerül: okai mélyebben fekszenek nálunk, mint más államokban. Ismét kell magamnak azon erkölcsi bátorságot vennem, hogy olyant mondjak, ami nem népszerű. Annak, hogy az adóbehajtás nálunk oly meseszerű összegekbe kerül, oka az, hogy népűnk nagy része, a tömeg, részint a szomorú absolutismus gyászos utóhatása folytán, részint pedig, mi még inkább szomorú, a politikai párt-küzdelmek fékvesztett izgatásainál fogva azt hiszi, hogy egy vagy más párt szempontból, hazafiúi kötelességet teljesít, ha polgári kötelességeinek teljesítését elmulasztja, (Helyeslés jobb felöl.) Pártkülönbség nélkül megvan mindenesetre a népnél e vonakodás, nincs benne a törvénynek azon tisztelete, a polgári kötelesség azon érzete, mely meg van más alkotmányos államokban. (Élénk helyeslés.) Ezt kell fejlesztenünk, a törvények tiszteletét, a polgári kötelességérzetet. (Helyeslés.) Enélkül haszontalan minden adóreform, mert azon összegek, melyekbe az adóbehajtás kerül: ily állapotban milliókat emésztenek föl, melyeket jobb czélra fordíthatnánk. Itt a nép, ugy szólván, minden adóbehajtóban, valóságos ellenségét látja. Ezer meg ezer ellenőrre van szükség : míg más államban hasonlithatlanul kevesebbel is czélt érnek, s így természetes, hogy milliókkal haladja felül rendes kiadásunk azon összegeket, a melyekbe nyugodtabb, tisztultabb állapotok, több polgári kötelességérzet mellett egyszerű adóbehajtási szervezet kerülne. E téren tehát jelentékeny megtakarítások lesznek eszközölhetők, miheiyt alkotmányos állam és népéletünk a közerkölcsiség alapján consolidálódni fog. Arra nézve azonban, hogy minélelőbb lehetőleg tág, lehetőleg szabad tért nyerjünk a mozgásra reformmunkálataink eszközlésében, több bevétel is szükséges, mint amenynyivel rendelkezünk; és itt ismét erkölcsi bátorság kell hozzá, de én kimondom: e nagyobb jövedelem forrást nekünk csak uj adónemek behozatala, s némely már fenállók emelése, vagy legalább okszerűbb arányosítása szerezheti meg. Nem értem én azon irányban az emelést, hogy a földadót, melynél a föld már most is igazságta lanul tul van terhelve: a legbotrányosabb adó kataster akipján kellene felemelni; nem is ugy, mintha az élelmi czikkekre vetett adót akarnám emelni, az élelmi czikkekre, melyeket a szegény népnek oly drágán kell vásárolni s melyeknek megadóztatása azt oly súlyosan terheli, nem ; sőt programmomhoz híven azok eltörlését kívánom. Kívánom azonban, hogy ott, hol a vagyon el van titkolva, vagy pedig a Bach-rendszer hibás fölvétele folytán nincs kellö19
