Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-69
144 69. országos ülés január 21. 1873. jon csak akkor fogunk segíteni, ha egyúttal kijelöljük az irányt, a módot, mely megtanít arra, hogy kell a pénzt beszerezni. Mennyi pénz kell? Annyi, hogy bírjunk menekülni, elsőben is a megállandósult egyre növekvő deficitek lavinájától, amelylyel bennünket egynémelyek ijesztgetnek, és ha gyökeres reform nem történik, tán méltán ijesztgetnek. És másfelől, hogy legyen csakugyan annyi pénzünk, hogy létre hozhassuk azt, aminek szükségéről meg vagyunk győződve. Talán ha közelebbről vizsgáljuk a tényeket, könnyebben megítélhetjük e szükségletek komolyságát. Arra nézve, hogyan lehet az egyensúlyt helyreállítani: arra nézve igen sokan fejeztek ki figyelemre méltó nézeteket. Részemről a kérdésnek csak egyik oldalához óhajtok szólani. A költségvetési előirányzat deficitje kétségen kivül nagy; és nagyon fontos kérdés, uraim, hogy mi történik: ha rendkívüli szükségleteink oly óriási mérvben fognak a jövőben is szaporodni, anélkül, hogy a rendes kiadások rovata alatt a valóban mélyen érzett szükségletet fedezni lennénk képesek? Feleletem erre következő: Nagyon tudom uraim, hogy különös nemzetgazdászati eljárás lenne az, ha rendes kiadásainkat kölcsön által akarnók fedezni; de épen tudom azt is, hogy beruházásokra van szükség. Hasztalan azt mondani, hogy óvakodjunk a túlságos beruházásoktól; mert azok csak a messze jövőben fognak kamatozni. Mind hasztalan; vannak szükségletek, melyekre pénzt teremtenünk kell, ha magyar állam akarunk maradni. E beruházások azokon kivül, miket felhoztam, értem t. i. a közegészségügyi szervezetnek legalább alapvonalaiban való felállítását, ezenkívül némely közlekedési szükségleteket, melyek e házban már sok oldalról hangoztattak, igy jelesen a kőutak hálózatának legalább főbb sugáraibani kiépítését, továbbá kiépítését azon vasutvonalaknak, melyek eddigi vasúthálózatunk bizonyos elhibázott részeit fognák közgazdászatunk érdekében világvonalokkal csatlakozásba hozni: különösen szükségesnek tartom azon beruházásokat, melyek akár a csatornázások, akár vasutak vagy kőutak építése által az állam javainak értékesítésére fognak szolgálni. Azonkívül szükségesnek tartom a börtönrendszer javítására teendő beruházásokat és okvetlen szükségesnek tartok beruházásokat, ha nem is óriási mérvben, de minden esetre jelentékeny mérvben a közoktatás rovataiban. Ez utóbbiakra nézve szükségesnek tartom a következő megjegyzéseket. Ha mi ,a rendes kiadások rovata alá fogjuk sorolni jövőre azon összegeket, melyek a tanépületek felállítására és első felszerelésére fordíttatnak: akkor nem fogunk eljárni helyesen pénzügy-elméleti szempontból; de nem gyakorlatilag sem, mert nagyobb mérvben nem fogjuk egyátalában a hiányzó épületeket felállíthatni ott, ahol kell, és ahol az 1869-ik évi XXXVIII. törvényezikk 80. §. értelmében az államnak jogában és kötelességében, magyar nemzeti szempontból pedig érdekében van saját magának iskolákat állitani. így nem fogjuk a kellő idő alatt és kellő mérvben, ha ez összeg a rendes kiadási összegben marad, az iskolák felállítását és első felszerelését eszközölhetni. Azonkívül, ha a rendes kiadások rovata alatt nagyobb összegeket előirányozunk is: akkor a tanépületek és első fölszerelés emésztvén föl szükségkép a rendes kiadások legnagyobb részét, alig maradhat egyéb jelentéktelen töredéknél a tanitók fizetésének emelésére, nyugdíjazására, ösztöndijakra, s a tanfelügyelet életképes reformjára, hogy az oktatás ingyenessé tételét ne is említsem. Uraim! mindezekből azt látom, hogy minden tekintetben legjobb eljárás volna, — és ugyan az egyensúly helyreállításának szempontjából is — nem mondom egy óriási nagy összeget, egy jelentékeny öszszeget azonban mégis mintegy 10—12 milliót ezen közmivelődési, illetőleg közoktatásügyi beruházásokra, nevezetesen a hiányzó tanépületek felállítására és első felszerelésére, ha máskép nem, nemzeti kölcsön alakjában, ha máskép nem az állami javak terhére fölvenni betáblázás mellett. Ez azt hiszem, nem túlságos kívánság; egy 10—12 milliónyi nemzeti kölcsönnel minden esetre a hiányzó tanépületeket fel lehetne állitani ugy, hogy jövőre a rendes kiadásokkal, például a mostani szerény összeggel is, talán jelentékenyebb eredményeket lehetne elérni. Ezen nemzeti kölcsönnek kamatai pedig nem volnának veszélyesek, különösen akkor, hogy ha azon megtakarítások keresztül vitetnének, a melyek nézetem szerint is lehetségesek. Ez utóbbiakat illetőleg, megvallom, nem várok nagyon sok eredményt a központi kormányzat reorganisatiójától; nem mintha nem akarnám azt. — Azok, kik a múlt országgyűlésen itt voltak, tudhatják, hogy én is sürgettem a ministerium reorganisatióját, és most is óhajtom, sőt sürgetem ezen reorganisatiót; azt is elfogadom, mint nem lehetetlent, mit Zsedényi tisztelt képviselő ur mondott, hogy a központi kormányzat hivatalnok személyzetének számát talán kellő ügybeosztás s a felelősségi rendszer behozatala mellett, ha talán nem is épen felére, mint ő monda, de jelentékenyen le lehetne szállítani. Azt azonban kétségbe vonom, hogy ebből jelentékeny eredmények származnának; mert én egyúttal azt is óhajtom, hogy az alsóbb fokú hivatalnokok fizetése emeltessék, mert, hogy ha akarom a törvények uralmát Magyarországon: akarnom kell a tisztviselő kellő tekintélyét; ha akarom, hogy a tisztviselők szakmájának éljen, ha akarom, hogy arra oly férfiak vállalkozzanak; kik a kellő képzettséggel birnak: akkor akarnom kell, hogy oly ellátásban részesüljenek, amely fölmenti őket az anyagiélet gondjaitól. Tehát az magában nem elég.
