Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-69

69. országos ülés január 21. 1873. 143 egyátalán productiv és meddő kiadások közt, különösen pedig a közművelődési kiadások, és a lényegben reducálható, és csak formai hiány miatt oly óriási nem-productiv kiadások közt még mindig nagyon kedvezőtlen. Hangsúlyoztam ezt már a mait és az azelőtt múlt évek költségvetése tárgyalása alkalmával. Természetes, hogy miután a deficit oly nagyban szaporodott: nem lehetett remélni, hogy az arány kedvezőbbé válik. Azok, amik például a közoktatási ministerium rovata alatt történtek, t. i. hogy most négyannyi irányoztatik elő népnevelési vagy átalában közoktatásügyi czélokra, mint történt akkor, midőn a magyar parlamentalismus újból megnyílt a kiegyezés létrejövetele után: ezen tény — mondom — örvendetes tudomásul vehető ugyan: de annyi bizonyos, hogy a háznak igen sok tagja ugy gondolkozik, hogy ez aránylag a múlthoz nagyon szép előmenetel, de a jelen szükségleteihez szabva semmi esetre sem elég. De hát mily mérvet tartsunk elégségesnek ? Ezt fogják önök kérdezni. Mindent egyszerre tenni nem lehet, nem elhamarkodva, hanem lassan, fontolva kell előremenni, a dolgok természetszerű fejlesztését kell bevárni. Ezzel fognak bennünket, miként eddig is szoktak, ezentúl is csitítgatni. Igenis, én sem akarok egyszerre mindent, sőt azt mondhatom, nem is akarok egyszerre sokat; de azt már igenis akarom először, hogy a jogrend, mely valódi alapja minden egészséges közgazdaságnak, és egészséges pénzügyi fejlődésnek nélkülözhetlen föltétele, tehát közvetve föltétele még annak is, amit ez alkalomból mindannyian kívánunk, hogy tudniillik a mérleg helyreállíttassák, mondom, akarom először is, hogy a jogrend végre valahára consolidáltassék ; tehát nem akarhatom, hogy merő takarékosságból, mint némelyek gondolják, a bírák száma csekélyebb maradjon, mint a szükség kívánja. Az efféle takarékosság volt ugyanis oka azon hiánynak, mely fölött a gyakorlati szakemberek annyira megütköznek, s aminek sajnos következményeit azután az egész közönség erezi; azon hiánynak t. i., mely az első folyamodásu törvényszékek bírói állomásainak számára nézve olyannyira szembeszökő, hogy a munkát épen a bírák elégtelen száma miatt a legtöbb törvényszéknél nem bírják meg. Nem akarhatom továbbá, takarékossági szempontból oly csekély mérvre növelni csupán a közoktatásügyi előirányzati tételeket, hogy daczára a fön hirdetett szép előmenetelnek: a lapokban mégis azt olvassuk, hogy Sopronmegyében csak legközelebb is 84 tanitó folyamodott jegyzői állomásért, tehát oly állomásért, melyet elfoglalni a törvény értelmében egyet jelent a búcsúszóval a taaitói működéstől. Azt sem akarhatom, hogy közegészségi ügyünk oly sanyarú állapotban maradjon, minőben eddig volt; igaz, mert ha nem is az utolsó betűig igaz is az mind, amit e napokban hallottunk, ha nem is épen oly sötét a kép, mint aminőnek akadémiánk egyik legközelebbi ülésén közegészségügyi állapotunkat rajzolták : annyi bizonyos, miszerint egyben megegyeznek az orvosi tekintélyek és a policialis és administrationalis gyakorlat észlelő emberei régesrégen, különösen azok, kik egyúttal ismerik a külföld viszonyait is, abban t. i., hogy Magyarország egészségügyi viszonyainak állapota nemcsak komoly, hanem azt lehet mondani, hogy elszomorító elannyira, hogy közegészségügyi szervezetünk egészen hiányzik. Akarjuk-e, hogy ez így maradjon a jövőre, vagy talán azt várjuk, hogy a törvényhatóságok és községek meg fognak tenni mindent, amit e téren tennünk kellene? Igenis, uraim, én tisztelem az önkormányzatot, és magam is fön akarom tartani; de először kételkedem, hogy az önkormányzat jelen alakjában képes legyen a hiányokat pótolni, és másodszor nem látok takarékosságot abban, ha csupán azért, hogy a papíron államköltségvetésben az előirányzati mérleg helyreállittathassék: pár százezret, legfölebb egy milliót megkíméljünk; de más részt elvárjuk, hogy illető terhét a nép a községi vagy törvényhatósági adó utján mégis viselje; mert bármily alakban rovatik az ki: valóban a nép vállait mindig egyaránt nyomja az, (Helyeslés hal felől.) fizesse azt akár az állam, akár a község vagy törvényhatósági adóalakban a nép. A különbség csak az, hogy míg az államnak az adót biztosabban be lehet hajtani és míg az állam élőbb képes a szükségletet kellőleg kielégíteni: a község és törvényhatósági intézkedések, tudjuk, hogy, fájdalom, még napjainkban is többnyire hogyan végeztetnek, így vagyunk Magyarországon a szegényügygyei is. Ennek szervezését is előbb még meg kell teremtenünk. Tudom, hogy azt törvényhozásunk csak kizárólagos községi ügyül hagyta föl. ugy látszik nem okult azon példán, melyet Anglia nyújtott, hol Erzsébet királyné uralkodása alatt kezdte meg már ugyan a községi szegényügy szervezését, legújabban azonban mégis annak vezetésében a központi kormányzat által állíttatott boardoknak is részt juttatott. Nem akarok tehát, uraim, egyszerre mindent, hanem igenis akarom, hogy történjék valami az eddigi elhanyagolt irányokban is, még pedig történjék annyi, amennyi Magyarországnak, mint jogállamnak s mivelődési államnak békés, csendes, szerény fejlődését biztosítsa. Igen, de ide pénz, kell uraim! Bármennyit vitatkozzunk is mi a mérleg ekként vagy akként helyreállithatása fölött; bármennyit fontolgatjuk is mi, hogy ennyi meg ennyi volt a deficit a múlt években, noha ez mindig szükséges ugyan, mert tisztába kell jönni helyzettel: — azonban a ba-