Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-69
142 69. országos ülés január 21. 1873. az ottani visszonyokról mielőbb hivatalos meggyőződést szerezni? 2. S ezen szerzett tapasztalatai után, mikor s minő intézkedéseket óhajt életbe léptetni az ottani botrányos igazságszolgáltatás javítására? 11 Elnök: Az interpellatió közöltetni fog az igazságügyminister úrral. Tisza Lajos közmunka és közlekedési minister : Tisztelt ház! Van szerencsém a dunaszabályozási munkálatok előhaladásáról, valamint a Pest-Buda közt a Dunán a Margit-sziget csúcsánál építendő közúti híd építésére vonatkozó jelentést mellékleteivel együtt a tisztelt ház asztalára azon kéréssel letenni: méltóztassék azt a pénzügyi bizottsághoz azzal utasítani, hogy a pénzügyi bizottság tegye meg jelentését a házhoz még oly időben, hogy a ház afölött a közlekedési ministerium költségvetésének tárgyalása előtt határozhasson. Elnök: Tehát a központi bizottsághoz utasittatik azzal, hogy tegye meg annak idejében ugy, hogy az már a közlekedési ministerium költségvetése tárgyalásakor itt feküdjék. Molnár György: Tisztelt ház! Azt gondolom, hogy ez szintén ki fog nyomatni, hogy necsak a pénzügyi bizottság, hanem az összes képviselők is betekinthessenek. Tisza Lajos közmunka és közlekedési minister: Tisztelt ház! Gondoskodtam már arról, hogy e jelentés a tervekkel együtt annyi példányban elkészíttessék, hogy azt a tárgyalás előtt a tisztelt ház minden tagja megkaphassa. Elnök: Következik a napirend, az államköltségvetés átalános tárgyalásának folytatása. Schvarcz Gyula: Tisztelt képviselőház! A szónokok, kik előttem a költségvetési előirányzattal, foglalkoztak, nagyon különböző képét adták a helyzetnek. Vannak, akik tulsötétnek rajzolják azt; vannak, akik csaknem virágzónak: anynyiban azonban mindnyájan megegyeznek, hogy a szigorúbb takarékosságot ajánlják a ház figyelmébe. Nagyon helyesen! Csak azt sajnálom, hogy Magyarország állami szükségleteivel szemben itt e teremben a takarékosságra nézve is annyira eltérők a vélemények. Például az általam igen tisztelt pénzügyi bizottság kétségkívül a legokszerübb takarékosság követelményeinek vélt eleget tehetni, midőn az igazságügyi és közoktatásügyi ministeriumok költségvetésének kiadási rovataiban törléseket eszközölt. Részemről azonban nem vagyok azon helyzetben, hogy osztoznám a pénzügyi bizottság azon nézetében, hogy ez takarékosság. A képviselőháznak egy igen érdemes tagja — ki tegnap igen ékesen beszélt, Zsedényi Ede, igen tisztelt képviselő ur — megütközését fejezte ki afölött, hogy a múlt években a ház bőkezűbb volt némely közművelődési tételek megszavazásában, mint maga a kormány óhajtotta, és a tisztelt képviselő ur följajdult, hogy hiszen ez ellenkezik magával a parlamentális gyakorlattal, sőt talán a parlamentalismus elméletével is. Ismét nem vagyok oly szerencsés ezen nézetében osztozhatni, nem osztozom pedig először azért, mert tudom, hogy a képviselőháznak souveram joga van, megszavazni azt, amit szükségesnek lát; és másodszor nem osztozom azért: mert tudom, hogy a hazának azon tételek nagyobb mérvben való megszavazására csakugyan nagy szüksége volt. Azon praecedens tehát, hogy Angliában nem szokás nagyobb tételeket megszavazni a parlamentben, mint a melyeket a ministerium előirányoz : nem kötelez engem, és nem kötelezheti senkinek meggyőződését e házban, mihelyt a képviselő a megszavazandó öszszeg tárgyilagos szükségletét megérti; nem kötelezhet bennünket — mellesleg mondva, — ezen praecedens, és ugyan annyival inkább nem, miután ujabb időben magában Angliában fordultak elő egyes esetek, midőn — mint az indiai alkirály Lord Mayo esetében is történt — a régi szokás ellenére az alsóház nagyobb összeget szavazott meg, mint a mekkorát a ministerium kivánt. Ezeket előrebocsátva, midőn látjuk, hogy a takarékosságra nézve oly eltérők fogalmaink és midőn tapasztaljuk, hogy habár mindenki azt hangsúlyozza: hogy csak az elkerülhetlen kiadásokat szavazzuk meg, és mindent, ami talán magában hasznos ugyan, de nem épen elkerülhetlen szükséges, töröljünk; midőn — mondom — tapasztaljuk, hogy habár mindenki csak ezt hangsúlyozza: arra nézve, hogy mi az elkerülhetlenül szükséges és mi a mellőzhető, a fölfogások igen különbözők. És ez természetes, mert a fölfogások az elkerülhetlen szükségletekre nézve annyiban különböznek, amennyiben különbözik a fölfogás az állam föladatára, szükségleteire nézve. Vannak sokan, kik az államtól nem kivannak egyebet, mint azt, hogy adót szedjen és ujonezozzon; ezenkívül pedig, mint Angliában Macaulay bizonyos iskolának monda: hogy akasztasson. De aki az államban magát a legnagyobb associatiót látja megtestesítve, oly associatiót, mely nemcsak a jogrendnek, de a nemzet összes értelmi, iskolai, anyagi erőinek fejlesztését vallja czéljául: annak az államról más fogalma van. Annak az állam egy nagy culturalis missió. Ez az én fölfogásom is. Uraim! ha van ország, hol az elmélet és a gyakorlat egyaránt arra utalnak, hogy az államtól várja legnagyobb részben az emberi tőke fejlesztését : ugy ez bizonyára Magyarország. Tagadhatatlanul sajnálattal pillantjuk meg a mostani költségvetés előirányzatát, nemcsak azért, mert a deficit oly nagyra nőtt; de azért is, mert daczára ezen deficitnek: az arány az úgynevezett culturalis, sőt
