Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-68

68. országos ülés január 20. 1873. 137 mellett lehetséges, az kétségtelen. (Élénk helyeslés bal felől.) Mi, uraim! politikai ellenfelei vagyunk önöknek, mi életére törünk a kormánynak, és engem sem a ministerek, mint magán emberek iránt érzett tisztelet, sem a régi ösmeretség nem utal a politikában a kíméletre ; de ha a jobb oldal legkonokabb tagja volnék sem tűrném egy perczig is azon pénzügyért, ki a kiegyezés által biztosított e fontos jogot így feladta, és a nemzetet ezen ügyben igy megalázta. (Élénk tetszés.) Én ezen alkalommal figyelmeztetem a ministeriuni minden tagját, hogy a nemzet igen nagy többsége pártkülömbség nélkül egy teljesen önálló független magyar jegybank létesítését óhajtja, s ha az uj cabinet valami központi közeg felével megelégednék : fel fog lázadni ellene a közvélemény, s mint a vihar a hópelyheket széjjel szórja, ugy szórandja szét az egész kormányt. Igen sajnálom, hogy ennyi sok fontos tárgyat csak igen röviden érinthettem, valójában többet gondolkodtam a fölött, mit ne mondjak, mint hogy mit mondjak. Ez lehet oka, hogy a rövidség kedveért talán sok helyen homályos maradtam; de a miket mondtam, azt megfontolás után tettem s ha szükséges lenne, a felvilágosítást vagy választ megadom a költségvetés részletei vitáinál, mert én a vitát minden alakban elfogadom. Még csak egy szóm van hátra Helfy Ignácz határozati javaslatára. Ő nem bizik a ministeriumban. Körülbelal magam is azon nézetben vagyok. (Derültség.) Hanem mi hat év óta mindig meg szavaztuk a költségvetést, megszavaztak pedig azon okból, mert mi azt akarjuk, hogy Magyarország törvényesen megállapított költségvetés alapján kormányoztassák. Ma egygyel több ok van, uraim, arra, hogy megszavazzuk a költségvetést: mert én nem tudom, hogy a t. ministerium ephemer élete meddig tart és nem akarom, hogy az uj kormány költségvetés nélkül kormányozzon, ennélfogva a költségvetést a tárgyalás alapjául elfogadom. (Bal felöl helyeslés.) Zsedényi Ede: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Vannak a képviselőháznak általam igen tisztelt tagjai, kik államunk jelen pénzügyi bajainak kútfejét az 1867-ki pénzügyminister által kezdeményezett eljárásban találják, s kiknek a tiszta tények e tekintetben ellen nem mondanak; — midőn azonban ugyanazon érdemes tagok, ezen eljárás folytatása hibáival kirekesztőleg a jelen pénzügyministert vádolják, világos ellenkezésbe jönnek azon tényekkel, melyek a képviselőháznak e részbeni döntő befolyására is utalnak. Midőn a valódiság a jámbor óhajtások légvárai ellen küzd, kötelessége a tisztelt háznak amannak győzelmet szerezni s tekintve, hogy egy jól elrendezett pénzügyi helyzet, KÉPV. H. KAPLÓ 18'J. III. KÖTET. első föltétele az államlét biztosításának és a nép jólétének, az ország színe előtt férfias nyíltsággal ellenezni az eddigi rendszert, minthogy az eddig követett ut oda nem vezet, mert nem biztosítja államháztartásunkban a kiadások és bevételek közti sulyegyent, hol pedig a kiadások tartósan túlhaladják a bevételeket, ott mint a magán, ugy az államháztartás sülyedése elkerülhetetlen. Ez oly egyszerű, meg kell vallani,, s valódisága oly ismeretes, hogy a tisztelt ház tagjai közt sokan méltán azt mondhatnák, minek ilyessel, a mit kiki tud, megint előállni; de én azt nem is hirdetem uj találmánynak, mert igenis jól tudom, hogy mindenkinek ajkán forog, hanem csak azt állítom, hogy szinte mindig csakis ajkaink közt marad, tettleg soha nem alkalmaztatik. Ez a mi bűnünk, e feletti bu rágódik azon szép reményeken, melyekkel honunk jobbjainak szeme a parlamentalis alkotmány áldásteli kifejtésén csüggött. íme hatodízben terjesztetik a ház elé az államköltségvetés s ugyan annyiszor mindig nagyobb a fedezendő hiány. Már a rendes kiadásokat sem fedezhetik a rendes bevételek. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság a vasúti, a gömöri, a 30 millió forintnyi és az utolsó 54 millió forintnyi kölcsönöknek évi kamatait a rendes kiadások közzé számította, viszont az államvasutaknak eddig, a papiroson, 3,195.000 írttal előirányzott tiszta jövedelmeit a rendes bevételek közé sorozta. Ellenben a rendes kiadásokhoz nem számította a sorsolási kölcsöntől évenként fizetendő 1,224.000 ezüst forintot, nem azon 12 millió forintot, mely a vasúti kamatbiztositások alapján, mint előlegezés a rendkívüli kiadások közt előirányoztatik, bár tagadhatatlan, hogy ezen kamatokat sok évekig rendesen fizetni fogják, melyek 1870-ben 2,075.000 frtra; 1871-ben" 3,252.000, 1872-ben már 10 millióra növekedtek, 1874-ben pedig alkalmasint 16 millió forintig szaporodván, mindig nagyobb sommára fognak rúgni, de a tisztelt ház a további kamatbiztositásokat el nem tiltja. Midőn az államháztartás nevezetes hiánynyal küzködik, az ily előlegezéseknek később lehető megtérítése igen sovány vigasztalásul szolgálhat; mert ha igaz is az, hogy ezen vasutak az illető vidékek jólétére, közvetitőleg tehát az állam bevételeire is jótékonyan hatnak': kétségtelen, hogy ezen kiadás évenkint a deficitet tetemesen emeli, s amennyivel inkább növeli ez által az állam függő adósságát, annyival nagyobb terhévé válik évről évre az államháztartásnak. Említem ezeket, hogy a házat arra figyelmeztethessem, miszerint a pénzügyi bizottság javaslata, melynek nyomán a rendes költségvetésben 8,360.000 frtra előirányzott hiány, a közvetlen és közvetített adók felemelése és igy a rendes bevételek által fedezendő lenne, csakis a számszerinti, vagy mechanikai sulyegyent állithatná helyre, még koránt sem azon valódi, jótékony sulyegyennél áldaná meg ál18