Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-68

68. országos ülés január 20. 1873. 12' helyzetünk minden oldalról kellőleg megvílágosittassék. Azon meggyőződéstől, melyet magának e helyzet felett a nemzet és országgyűlés e vitából alkotni fog, függ a nemzetnek sorsa a legközelebbi jövőben. Mert ha igaz az, hogy korunkban az államok átalakítása nem pusztán némely politikai intézmények decretálása vagy életbeléptetése által történik, sőt ez intézmények legtöbbje nevezetes pénzáldozatokba kerül; és ha igaz, hogy a népek közgazdasági előmenetelét sok gyümölcsöző beruházásnak kell megelőzni ; ha szemben e kétségbe nem vonhati igazságokkal pénzügyi helyzetünk s költségvetésünk bírálata azon következményhez vezetne, hogy bevalljuk, miként pénzbeli erőnk megtört, s ennélfogva minden pénzáldozat visszautasítására és esak törlésekre kell gondolnunk: nemcsak kárhoztató ítéletet mondanánk a legközelebbi múltban követett pénzügyi s főleg nemzetgazdasági politikánk fölött; de kimondanók egy bizonytalan, talán hosszú időre, fejlődésünk, előhaladásunk lehetetlenségét, mit is a legnagyobb politikai hibának tartanék. (Helyeslés jobb felől.) Ítészemről nyíltan megvallom : nem tartom financiális helyzetünket olyannak, amely a nemzetet csüggedésre, politikánkat mozdulatlanságra, államháztartásunkat kislelküségre kárhoztatná. Igazolnom kell állításomat. (Halljuk\) Gyors akarok lenni, mert félek, hogy ösmert dolgokról fogok szólani. Tagadni nem lehet, hogy közéletünknek alig van ága, melyen a hat évi uj korszak óta előhaladás nem mutatkozik. Ismeri mindenki, hogy közművelődésünk minden ágában uj és nevezetes alkotások történtek, hogy népiskoláink száma 1869—71-ig, 10-15-tel az osztályoké 1937-tel szaporodott, hogy 13 uj reáliskolát nyitottunk, hogy 19 uj fi- és nőtanitó-képezdét állítottunk, hogy 155 uj polgári oskolát hoztunk létre, hogy pesti egyetemünk tökéletesedett gyarapodott, hogy Kolozsvárott uj egyetemet állítottunk, 5 uj gazdasági intézet nyittatott, a 6. most van alakulóban, hogy muzeumunk gyarapodott, könyvtáraink gazdagodtak, sőt a művészeti képződésnek is egy gazdag forrást szereztünk ? Tény az, hogy az ország védelmi ereje fokoztatott, s ma a közös hadseregben levő nagyobb contigensünkön felül 152 ezernyi honvédseregünk van. De térjünk át az ország anyagi viszonyaira. (Halljuk!) Melyik ága a közgazdasági életnek az, amely nem emelkedett ? Szóljunk a föhnivelésről. Alig van az országban vidék, hol a föld értéke 30—40 legtöbb helyen száz percenttel nem emelkedett; igaz, a legjobb statistika alig lenne képes az érték szaporodását számokban kifejezni; de aligha tévedünk, ha tiz forinttal fejeztük ki az érték emelkedést, s mivel az országban használható föld 47 millió catastrális hold, vagy 580 millió a magyar hold föld: ez már is 58 millió értékszaporodást mutat. Szabad legyen most már az ős termelésből csak néhányat kiemelnem. (Halljuk \) A legjobb statistikusok kimutatása szerint, s köztük igen tisztelt barátunk Kautz Gyula kimutatása szerint a gabonakivitel 1850. előtt 2, 3 millió mérőt tett; 1850-től 1867-ig fájdalom nem vagyunk képesek kimutatni különlegesen gabonakivitelünket. Azóta 1868-ban pl. kivitetett 29 millió mázsa 120 millió forint értékkel. 1871-ben roszabb termés következtében kevesebb, de mindamellett 20 millió mázsa 80 — 90 millió frt értékkel. Hasonló emelkedés mutatkozik az állatoknál. 1850-ig az összes állatkivitel tett 3 millió forinton felül valamivel több értéket, mig maga a sertéskivitel 1868-ban 33 millió forintot tett: 1869-ben 40 millió ; 1870-ben, daczára az akkori földmivelési conjecturáknak 36 millió. (Felkiáltások balról: Hát ma!) A múlt esztendő kivitelének eredménye előttem még nincs tudva. Lendület mutatkozik magánál a borkivitelnél is. 1845—50-ig körülbelől az összes italszerek kivitele Magyarországban tett másfél millió értéket. 1868-ban esupán a borkivitel tett 16 millió frtot, 1869—70-ben az akkori rósz termés következtében a kivitel értéke kisebb számot mutat, de mégis mindig 9—10 millió között mozog. Következnék az ipar. Tagadhatlan az, t. ház! hogy az ipar terén, különösen a gyárázatnál reményeink és várakozásaink nem teljesedtek. De nem ezen előadás keretébe tartozik ennek okát kutatni, sem rámutatni azon szerekre, melyek a gyáriparnak jövendőben nagyobb lendületet adni hivatvák; kétségtelen azonban, hogy e téren is nagyobb lendület és előhaladás mutatkozik. Vegyük ismét sorba csak a főbb tételeket, kezdjük a kőszéniparnál, mely főtényezője, éltetője különösen a nagyobb gyáriparnak. Kimutatásaink miről tanúskodnak: 1856-ban termeltetett Magyarországban 4.800,000, 18G 7-ben 13 millió, 1871-ben már 26 millió mázsa. A kőszéntermeíés ezen fejlődése első vonalon elősegítette a liszt ipar-fejlődését, A lisztkivitel, mint ismét statístikusaink bizonyítják 1850-ig 180—190 ezer mázsát mutat; 1858 — 60-ig 300.000, 1863-ban 800.000, 1867-ben már 2.200,000, 1869-ben 4 millió mázsát és körülbelől ez a kivitel mennyisége mai napig. Emelkedés mutatkozik a vastermelésben. 1865ben termeltetett 1.810.000 mázsa, 4,300.000 frt értékben, 1869-ben 2 millió 267 ezer mázsa 6 millió 564 ezer frt értékben, 1871-ben 2,373.000 mázsa 7 millió 473.000 forint értékkel. Emelkedés mutatkozik még némely más iparágakban is, mint milyen mindjárt az üveg, porczel-