Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-61

6Í. orwzágos ülés január 11. 1873. 5 lem, ipar és szorgalom terén méltányos elismerést érdemlő jogosultságát, a t. kormán}' hajlandó azt királyi várossá emelni, illetőleg önkormányzati joggal felruházni. Midőn tehát én ezennel határozati javaslatomat visszaveszem, nincs egyéb hátra, minthogy a ministerelnök urat és illetőleg a belügyminister urat felkérjem, hogy az emiitett törvényjavaslatot, midőn lehet, —részemről mindenesetre minéíhainarább óhajtom, — a képviselőház elé terjeszteni méltóztassék. Tóth Vilmos feelügymlnisters Tisztelt ház! Az emiitett törvényjavaslatot lesz szeren€sém legközelebb a tisztelt képviselőház asztalára letenni. K.ondorossy György % Tisztelt ház! Van szerencsém Fierlinger Vilmos uj-vidéki lakosnő azon kérvényét a t. ház elé terjeszteni, melyben a bent nevezett folyamodönő az általa az államnak még 1849-ik évben 5 darab magyarországi kamatos utalvány mellett kölcsönzött 450 frtot, a kamatokkal együtt, folyóvá tétetni esedezik. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérvényt a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: Ki fog adatni a kérvényi bizottságnak. Orbán Balázs te. S Tisztelt képviselő ház! A belügyér úrhoz vagyok bátor a lehető rövid indokolással egy interpellátiót intézni. T. ház! Az erdélyi részekben, főleg Székelyföldön, ujabb időkben oly visszaélés kezd lábrakapni, mely pólyáiból alig kibontakozó iparunkat és kereskedelmünket fogja meggátolni és fejlődésében megakasztani, ha idejében annak gátot nem vetünk, s mely főleg azért sajnos, mert a legszegényebb népet sújtja. Ugyanis némely kis városaink elöljáróságai a kebelbéli polgároknál szintén visszatetszést szülő, azok élelmi czikkeit s más kellékeit megdrágító, vámokat állítanak fel: nevezetesen divatossá lettek a kövezetvámok, melyek a vidéki népet túlságosan terhelik, a városban drágaságot idéznek elő, anélkül, hogy kövezetről szó is lenne. Tudok én, tisztelt ház, esetet, hol évek óta szedik a nagyon jövedelmező kövezetvámot anélkül, hogy egy követ is megmozdítottak volna, anélkül, hogy a járhatlan rósz kövezet jobbá tétetett volna. A belügyministerium rendesen a városok ily határozatait a viszonyok kellő tanulmányozása, az érdeklett szomszéd törvényhatóságok megkérdezése s a nagyon is szükséges ellenőrködési szabályok életbeléptetése nélkül szokta megerősíteni, minek következtében az abból eredő hátrányok és bajok iránt a felelősség egyenesen a kormányra háromlik. Ekként történt, hogy a folyamodó Székely-Udvarhely városának múlt év szept. 27-én 23.309. szám alatt a belügyministerium megengedte, hogy jelen év jan. 1-től kezdve minden e városba bemenő vagy csak átutazónak igásmarhája darabjától kövezetvám czimen 4 krt szedhessenek. Korunkban minden vám, mint amely a közlekedés, és igy az államgazdászat éltető erének szabad lüktetését zsibbasztja, elitélendő; de Udvarhely városánál nem csak ezen általános elv kárhoztatja el ez uj vámot, hanem azon szomorú körülmény, mely által ez a Székelyföld legszegényebb népének megélhetése módját neziti meg a legnagyobb mértékben: mert SzékelyUdvarhelyen felül van Udvarhelyszék kopár, terméketlen, de legnépesebb része, hol a gabona hiányát fakereskedéssel pótolja a nép, s erre mint egyedüli életfentartási foglalkozásra van utalva. Ily viszonyok közt él Csikszék népe is s mindezen, vagy 160 ezernyi nép kénj^telen fakészletét a vasúthoz, es a fa szegény alvidékre Udvarhely városán át szállítani, mert olyan e város fekvése, hogy azt semmiként ki nem kerülheti , s ekként, a szegény, legfölebb 1—2 frt értékű fát szállító ember áruczikke értékének csaknem negyedrészét kénytelen az eddig is fizetett szemét, s az ujabban behozott kövezett-vámba oda adni. Ez uj vám rokíönözve a szomszédtörvényhatóságok megkérdezése, s minden előleges kihirdetés nélkül lévén életbeléptetve, azon szomorú eset adta elő magát, hogy a hazulról pénz nélkül elinduló szegény fuvaros néptől elszedték kövezet-vám fejében felöltőikets azok kénytelenek voltak ingben tenni meg tél idején utjokat, mert ha fakészletűkkel gabonát nem szereznek, otthoni családjok éhen hal el. Van még e vámmal egy másik anomália is egybekötve, t. i. Udvarhelyszék városon alul fekvő részének havasai a városon felül vannak, s igy ha saját birtokukról, saját használatra hoznak is fát, kénytelenek azért a városban kétszer vámot fizetni. De van egy mindezeknél fontosabb körülmény, mi az udvarhelyi kövezet-vám tarthatatlanságát kimutatja, az t. i, hogy egész Udvarhelyszék, Csik, Háromszék és a Királyföld nagy része, tehát mintegy 500.000 ember, a parajai aknáról hozza sóját s ezeknek mind Udvarhelyen kell kétszeres vámfizetéssel átvonulniok, mi által a már is terhelő sóár növekedik. Tehát Erdély lakosságának negyedrésze sujtatik azért, hogy egy városnak igazolhatlan roppant jövedelmet biztosítsanak, oly jövedelmet, mely egy 5000 lakossal és már is kikövezett utczákkal biró kis városnak legalább is fölösleges, hacsak valamely távol világrészből hozandó díszkővel nem akarjuk annak utczáit burkolni. Ez adatokat azért láttam szükségesnek fölemlíteni, hogy a t, házat meggyőzzem arról, hogy a belügyminister ur akkor, amidőn a már meglevő szemét, termény, és marhavásárvámhoz ezen negyedik vámot is engedélyezte a viszonyok kellő ismeretének hiányával járt él, annyival inkább, mert Udvarhely városának nem rég készült tűrhető kövezete